Ország-Világ, 1891 (12. évfolyam, 27-52. szám)
1891-12-19 / 51. szám
1891 viselje, kevésbé volt alkalmas ismerkedésre, vagy megközelítésre, mint a fesztelen és kedélyes magán együttlét lehetett volna. Ez osztályban tehát a szívnek ritkán jutott szerepe, legalább olyan nem, mely magában képes határozó befolyással lenni a házasságra. Ily viszonyok közt — mondjuk — szükséges rosszként fejlődött ki a hetaera-rendszer, természetesen az úgynevezett «nagy világban», minthogy ez győzte pénzzel. Ismerkedjünk meg ezek legkitűnőbbikével. Aspasia Miletusban született, Athénben kezdte pályafutását s ott is végezte a legfényesebb eredménynyel. .Jó nevelésben kellett részesülnie, mert Athénben, hová őt e város centripetal ereje vonzotta, tanítással foglalkozott. Különösen a szónoklat művészetének (Rhetorika) oktatásában vált kitűnővé. E művészetben önképzés útján kellett az elért magas színvonalra emelkednie, mert e koron Göröghonban szabályszerű rhetorikát még nem tanítottak . Korax rhetor Siciliában tanította ugyan, de az ékesszólás tudományos formáit — mint ebben első — későbben állapította meg, Görögországba pedig még később az ő tanítványai hozták meg. Erre vall azon némileg kétséges állítás is, hogy az egykorú Perikles e művészetben naturalista lett volna, holott Hellasz egyik legfőbb rangú szónoka volt, kinek ha támadott, hatalmas mennydörgés, ha védett, lágy zene volt a szava. Perikles e művészetet, vagy mondjuk tudományt Aspasiától tanulta, — várjon formulázott rendszer nyomán tanított-e Aspasia, vagy lángesze és ösztöne szerint ? az kérdésül marad. Aspasia nem egyoldalú tehetséggel birt, mert mint minden kútfő és hagyomány, mely reá vonatkozik (Thucidides nem említi), et minden és legragyogóbb női tulajdonságokkal megáldottnak hirdeti. Magas műveltség, tudományosság, nemeslelkűség, szívjóság, szikrázó szellem, társalgásban hódító kellem és báj, érintkezésben szeretetreméltóság jellemezték tulajdonságait. S itt nyilatkozik az erkölcsi ellentét, hogy egy ne ki értelmi s egy pont kivételével egyéb erkölcsi minőségeiben oly fenségben áll s mint páratlan jelenség van történelmileg bemutatva, egyúttal hetaera lehetett. Fenáll egyébként azon változat is, hogy ő tulajdonképen hetaera nem lett volna, hanem hogy népösszeírás alkalmából öt mint idegent, megfelelő rovat hiányában, vagy épen boszuból írták be a szakfoglalkozás nélküli hetaerák rovatába. E módon tán barátai törekedtek szépíteni szerepét, de ha a történelem dicsérő adatait elfogadjuk, az egyetlen lealázó adatot is el kell fogadnunk. Nem csoda ha Aspasia az egész világot magával ragadta, hisz a mondott szellemi szépeknek egyesülését a remek gyönyörűségű testben, mint vonzó erejű konkrét hatalmat, hódítónak kell képzelni. Ami kitűnősége volt azon világnak, az mind kereste e sajátos hölgy társaságát és barátságát. A közélet legfőbbjei, a polgári és hadi kormány képviselői, a dúsgazdagok, a művészek, tudósok, sőt a «bölcsek» is imádói sorába sorakoztak. De nemcsak a férfiak, a nők is vágytak társaságába, hogy tőle modort, illemet tanuljanak. Szíves előzékenységével, őszinteségével és önzetlenségével a nőket is meghódította. Természetes, hogy ki megjelenésében, magatartásában és érintkezésében annyi bajt, kellemet és méltóságot fejtett ki, az nemcsak a bámulat, de közszeretet és nagyrabecsülés tárgya lett. E nőt azon kor legnagyobb s Athen leghatalmasabb embere tisztelte meg barátságával és szeretmével. Aspasia Perikiesnek kezdetben — mint már említettük — tanítója, később szeretett, tisztelt nélkülözhetlen barátnője, de egyúttal nem tője volt, ki barátját azon nehezen kormányozható demokrata, sőt demagóg nép vezetésében, gyakran nehéz időkben, tanácscsal, buzdítással segítette. Perikies hálával fizetett. Miután törvényes feleségétől elvált s azt máshoz férjhez adta, Aspasiával lépett házassági frigyre. S így azon kor legnagyobb férfia és legfenségesebb asszonya lettek együvé. Perikies Athen fénykorában élt, s ezt ő teremtette. Ő a demokratia uralmának megalapítója, s maga is aranypróbás demokrata — mondhatni :— abszolút hatalommal kormányozta honát. De ezen abszolút hatalom nem zsarnokságon alapult, hanem az ő népszerűségén. Ila a népszerűség elégtelennek mutatkozott, nagyszerű szónoki tehetségével győzött. Ila a hazát veszély fenyegette, az aggódó tekintetek feléje fordultak s rajta nyugodtak meg, a közbirodalom rája hivatkozott. Nem is csalódott benne soha. Szárazon és vízen hős vezér, békében jóllétnek, köz- és magángazdagságnak teremtője. Míg ő élt, tartotta meg Athén nagysága legmagasabb fokát, halálával kezdődött hanyatlása. De minden nagyságnak teremnek frigyei és gyűlölői. Az arisztokráczia, melyet daczára, hogy ő is sarja volt, semmissé lett, ellenzékké sorakozott. Sok kicsi állt össze az egy nagy ellen. Közvetlenül megtámadni még sem merték, hanem a hozzája tartozókat, kik népszerűségük és nagyságuk folytán erős támaszai voltak, törekedtek tönkre tenni. Nejét Aspasiát és két házi barátját, Anaxagoras bölcset és Phidiás szobrászt, a művészet első, legnagyobb, s örök mesterét támadták meg. Kit elveszteni czéloztak, akkori szokás szerint, istentagadással vádoltak. Így került a három jó barát a heliásták törvényszéke elé. Halálos büntetés járt a vádolt bűnért. Együk kétségbeejtőleg roszszul állott; — künn a csőcselék és a gyermekraj már gyűjtötte a köveket, hogy az elitélteket, a mintáz utczára kilépnek, megkövezzék. Aspasiát férje védte, — beszéde hatalmával győzött, — a bírák Aspasiát teljesen fölmentették. Anaxagoras és Phidiás a két legügyesebb rhetort nyerték meg védőkül, a halálos büntetéstől ugyan felmentettek, de számkivetésre ítéltettek. Hellasz két nagy embere elhagytaszülő honát. Perikiest és nejét ugyanazon csőcselék, mely az elitélendettet megkövezésre felkészülten leste, a fölmentés után ujongva fogadta s diadalszerüen kisérte. Ily világot teremt a demagógia. Athénnek válságos bajai keletkeztek — künn a peloponezusi háború vette összes erejét igénybe, melyet benn a demokratikai túltengő rendszer zsibbasztott. Perikles kimagasló alakja állt egyedül a dolgok élén, ki a két irányról tornyosodó veszélyt ellensúlyozni bírta. Míg ő élt, Athen szilárdan állt. Neje eszével, okosságával hű támaszként segítette nehéz munkájában, hódító képessége párosulva férje nagyszerű szónoki tehetségével, otthon uralkodott a népen, — a háború színhelyén Perikies hadvezéri talentuma tartotta fenn az egyensúlyt. Bár Athén a szárazon többnyire hátrányban maradt, de a tengeren mindig győzött. Ily szünetlen, a késhegyig vitt torzsalkodással, és a hegemóniáért folytatott versengéssel tördelte össze kölcsönösen egymást Athén és Spárta és tette tönkre azon Göröghont, melyen az akkori világ legnagyobb hatalma töméntelen hadseregével egyetemben magát agyonzúzta. Állítják, hogy Perikies beszédeit Aspasia csinálta volna. Ezt akkér lehet magyarázni, hogy Perikies oly esetekben, midőn kész beszéddel lehetett fellépni, beszédeit nejének bemutatta, hogy lángelmüségre valló tanácsát figyelembe vehesse; de az akkori viszonyok szerint nem is lehetett máskép, minthogy legtöbb esetben rögtönözve kellett szónokolnia, amikor aztán a tanácskérdezés ki volt zárva; annyi pedig történelmileg bizonyos, hogy Perikies a virtuoszitásig emelkedett mestere volt minden esetben az ékesszólásnak. Perikiest az Athénében kitört nagy pestis elragadta. Halálával kezdődött Athén hanyatlása. Hiánya oly hézag volt, melyet nem volt ki betöltsön. Aspasia tisztes özvegységben elvonultan élt. Később egy gazdag kereskedővel lépett másodszori házasságra. Csöndes magányába vonult a történetírás elöl, mely haláláról sem tud semmit. Aspasia a világtörténelem egyik kimagasló alakja. Hol itt a hetaera? László Mihály. Neugebauer László. ORSZÁG-VILÁG. PETŐFI PÁRBAJA. Ma JUHAI ANTAL. Tudomásom szerint, Petőfi Sándor életrajzírói közül még senki sem foglalkozott az itt elmondandó eseménynyel, senki sem adta azt át a nyilvánosságnak. Nem lesz tehát érdektelen, ha itt azt a magyar olvasó közönséggel megismertetem. Erdélyben történt. Bem hadseregének néhány tisztje tábortűz mellett a nap eseményeiről beszélgetett Köztük volt Petőfi Sándor is. Otthon hagyott szeretteikről is többen megemlékeztek. Földi boldogságának ragyogó világa, az Erdődön hagyott ifjú hitves jutott eszébe ekkor a költőnek, akitől még nem rég ezekkel a megható szavakkal búcsúzott el: Alig virradt, már újra alkonyul, Alig jövök, megint elmegyek, el, Még csak alig, hogy üdvözöltelek, És már búcsúzni, már elválni kell. Isten veled szép ifjú hitvesem, Szívem, szerelmem, lelkem életem !. . . És a költő-férj a távollét fájó, az édes aggódás gyötrő érzetével sóhajtott fel: ■— Mit csinál most az én Juliskám?! — Ne búsulj, Sándor, Juliskád miatt! Vigasztalódik az nálad nélkül is! — szólt erre Csobádi Nagy István, Petőfinek egyik segédtiszttársa és személyes jó barátja. E szavakat félig az incselkedő enyelgés, lélig a tréfás vigasztalás hangján mondotta, a különben is víg kedélyű Nagy István. De a túlérzékeny és lobbanó természetű Petőfi a női becsület czélzatos sértését magyarázta ki azokból. Sértő módon, jellemének egész hevességével támadta meg barátját. Nagy István igyekezett a költőt megnyugtatni. Kijelentette, hogy a sértő szándék teljesen távol állott tőle. A többi bajtárs is csillapítólag lépett közbe, de Petőfi haragjának hullámait mindez nem volt képes lecsendesíteni. Sértést sértésre halmozott s kijelentette, hogy a nején ejtett sérelemért fegyveres elégtételt követel. Csobádi Nagy István egy valóságos modern Herkules és a fegyverkezelést kitünően értő igazi katona volt, ki az osztrák rendes lovasságtól jött át Stíl