Ország-Világ, 1893 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1893-07-02 / 27. szám

432 T ' ' 0TTT " !­­ t ■ mit­r­­mr férfi csalhatatlan mértékét legtöbbször annak vállalkozási ereje adja meg. Nem következés ugyan, hogy az illető hom­lokára mindenkor a siker dicsfénye vesse reá a maga szeszélyes sugarait, sőt a tapasztalat egyenesen azt mu­tatja, hogy valamennyi nagyobb dologban gyako­ribb a bukás és hogy ennek elmaradásával is az elis­merés koszorúját több­nyire csak a késő nem­zedék szokta letenni egy­­egy emlékmű vagy ércz­­szobor talapzatára; de bi­zonynyal a jelentéke­nyebb szereplésre való hivatottságnak felszínre törekvő csiráit hordja lel­kében az, a­ki odahagyva valamely zajtalanul mű­ködő testület vezetését, mely nyugodalmas és kényelmes életmód mellett megadja a napjainkban annyira tömjénzett czímet és rangot is, — a köztevé­kenységnek rendszerint csak viharos küzdelmek és nem ritkán szenvedélyes tusák megvívásával át­futható területén, különö­sen az állami és társa­dalmi élet lényeges viszo­nyainak bonyolultabb ala­kulatai mellett, az előhar­­czosok soraiba lép. Ilyenek voltak pedig és részben ma is ilyenek hazánkban a viszonyok, melyek között a Wekerle kabinet megalakult és abba Hieronymi Károlyt, az állami számvevőszéknek rövid idővel azelőtt ki­nevezett elnökét, a bel­­ügyek vezetésének, ennek az első rendű kormányzati ágnak átvételére hívták meg. Nem érintve ama harczot, mely az embert embertől elválasztó kor­látok ledöntése körül a maga szakadatlanságában világszerte dúl és a­melyet részünkről is a nemesebb eszmék diadalával sze­retnénk befejezni; nem idézve olvasóink szeme elé a valláspolitikai kérdések azon hullámverését, me­lyet az előre törekvő liberalizmusnak az ellen­áramlattal való összecsapása csak az imént zú­dított föl, nem ütve meg azokat a fájdalmas hú­rokat sem, melyek egyet és mást az állami élet tényező elemei közé ékelődött félreértésekről bőven panaszolhatnának el: itt különlegesen csak azon nagy és terhes feladványokat lehet hivatásunk jelezni, melyek ez idő szerint Magyarország bel­­ügyei vezetőjének vállaira nehezednek. A kiadott 4zieronymi Károly jelszó, melyet a kormány amaz oszlopos tagjai, a kinek ajkairól az legelőször elröppent, a maga tevékenységének széles keretében immár lépésről lépésre megvalósítani is törekszenek,­­ az összes hazai intézmények tökéletes­ítését czélul kitűző reform. E műben való részesség akarat- és tetterős munkája néz Hieronymi Károlyra, ama minisztérium ügyeinek ellátásában, melynek felügyelete kiterjed minden közigazgatási hivatalra, az önkormányzat jogával rendelkező törvényhatóságok működésének ellenőrzésére és lényegében mindarra, a­mi a köz­jólétnek — a szellemi és anyagi művelődés és közerkölcsiség, valamint a közegészség állapotának — a lehetőség szerint való megóvására és elő­mozdítására vonatkozik. A reform­munkálatoknál nehéz napok várnak e tárcza viselőjére is, mert az állami közigazgatásnak ősrégi intézmények meg­­bolygatásával, az alkotmány egykoron való véd­bástyái lerombolásával kapcsolatos átalakításáról lévén szó, a hagyományok és a mögöttük ólál­kodó különféle érdekek ma sem lesznek még erősebb harczok nélkül elejthetők. Azonfelül is, hogy a sok közül csak néhányat emeljünk ki, a­mint körülöttünk világszerte szemlélhető az emberek ezreinek azon serege, mely az életért vívott küzdelem rettenetes viszonyai közöt nem tudva érvényesíteni a maga természet adta jogait, századokig vissza­szorított szenvedélyeinek vulkanikus kitöréseivel meg-megreszketteti időn­­kint a világot, úgy ha­zánkban is szórványosan, de mind gyakrabban fel­­felütögeti fejét a még ide­genből benurczott és szított socialistikus propaganda, melylyel szemben a viszo­nyok helyes fölismerésével együtt járó erélyes cselek­vőségre bizonyára szükség van. Az sem várhat hosz­­szas tűnődések után kifej­tendő tevékenységre, hogy megszüntettessék a köz­egészségügyi állapotok ama fonáksága, mely meg­döbbentően nyilvánul p. o. abban a tényben, hogy sehol a művelt világon nincs annyi gyermek és viszont oly kevés idősebb kort érő egyén, mint ha­zánkban. A közerkölcsiség fokozatos hanyatlása szin­tén nem kicsinyelhető tü­net. Nem feladatunk azon­ban e helyütt véleményt nyilvánítani vagy idő előtt való jóslásokba bocsát­kozni a férfiúnak tevé­kenységére nézve, a­kinek komoly, értelmes és ro­konszenves vonásait elő­tüntető arczképét a jelen sorok bekeretezik. Azt sem teszszük, hogy élet­rajzi adatok időrendben való felsorolásával okada­­toljuk meg a tömegből való kiemelkedését, mert utoljára is minden ember születik, a legtöbb iskolába jár, igen sok vizsgákat tesz, még több szolgálatba lép és legvégül valamennyi meghal. Ezek a dolgok még senkit sem tettek nagygyá soha. Az államférfi élete voltaképen ott veszi kezdetét, a­hol legelőször adja jelét annak, hogy a közélet terén mozogni és al­kotni tud. E fordulópont Hieronymi Károly pálya­futásában akkor jelentkezett, a­midőn az 1872-ik évben — 36 éves korában — a közmunka- és közlekedésügyi miniszter oldalánál államtitkári teen­dőkkel bízták meg és Weninger Vincze leköszö­nésével egyszersmind az államvasutak igazgató- Hieronymi Károly. OR­SZÁG-VIZIÁG 1893

Next