Ország-Világ, 1893 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1893-07-02 / 27. szám
432 T ' ' 0TTT " ! t ■ mitrmr férfi csalhatatlan mértékét legtöbbször annak vállalkozási ereje adja meg. Nem következés ugyan, hogy az illető homlokára mindenkor a siker dicsfénye vesse reá a maga szeszélyes sugarait, sőt a tapasztalat egyenesen azt mutatja, hogy valamennyi nagyobb dologban gyakoribb a bukás és hogy ennek elmaradásával is az elismerés koszorúját többnyire csak a késő nemzedék szokta letenni egyegy emlékmű vagy érczszobor talapzatára; de bizonynyal a jelentékenyebb szereplésre való hivatottságnak felszínre törekvő csiráit hordja lelkében az, aki odahagyva valamely zajtalanul működő testület vezetését, mely nyugodalmas és kényelmes életmód mellett megadja a napjainkban annyira tömjénzett czímet és rangot is, — a köztevékenységnek rendszerint csak viharos küzdelmek és nem ritkán szenvedélyes tusák megvívásával átfutható területén, különösen az állami és társadalmi élet lényeges viszonyainak bonyolultabb alakulatai mellett, az előharczosok soraiba lép. Ilyenek voltak pedig és részben ma is ilyenek hazánkban a viszonyok, melyek között a Wekerle kabinet megalakult és abba Hieronymi Károlyt, az állami számvevőszéknek rövid idővel azelőtt kinevezett elnökét, a belügyek vezetésének, ennek az első rendű kormányzati ágnak átvételére hívták meg. Nem érintve ama harczot, mely az embert embertől elválasztó korlátok ledöntése körül a maga szakadatlanságában világszerte dúl és amelyet részünkről is a nemesebb eszmék diadalával szeretnénk befejezni; nem idézve olvasóink szeme elé a valláspolitikai kérdések azon hullámverését, melyet az előre törekvő liberalizmusnak az ellenáramlattal való összecsapása csak az imént zúdított föl, nem ütve meg azokat a fájdalmas húrokat sem, melyek egyet és mást az állami élet tényező elemei közé ékelődött félreértésekről bőven panaszolhatnának el: itt különlegesen csak azon nagy és terhes feladványokat lehet hivatásunk jelezni, melyek ez idő szerint Magyarország belügyei vezetőjének vállaira nehezednek. A kiadott 4zieronymi Károly jelszó, melyet a kormány amaz oszlopos tagjai, a kinek ajkairól az legelőször elröppent, a maga tevékenységének széles keretében immár lépésről lépésre megvalósítani is törekszenek, az összes hazai intézmények tökéletesítését czélul kitűző reform. E műben való részesség akarat- és tetterős munkája néz Hieronymi Károlyra, ama minisztérium ügyeinek ellátásában, melynek felügyelete kiterjed minden közigazgatási hivatalra, az önkormányzat jogával rendelkező törvényhatóságok működésének ellenőrzésére és lényegében mindarra, ami a közjólétnek — a szellemi és anyagi művelődés és közerkölcsiség, valamint a közegészség állapotának — a lehetőség szerint való megóvására és előmozdítására vonatkozik. A reformmunkálatoknál nehéz napok várnak e tárcza viselőjére is, mert az állami közigazgatásnak ősrégi intézmények megbolygatásával, az alkotmány egykoron való védbástyái lerombolásával kapcsolatos átalakításáról lévén szó, a hagyományok és a mögöttük ólálkodó különféle érdekek ma sem lesznek még erősebb harczok nélkül elejthetők. Azonfelül is, hogy a sok közül csak néhányat emeljünk ki, amint körülöttünk világszerte szemlélhető az emberek ezreinek azon serege, mely az életért vívott küzdelem rettenetes viszonyai közöt nem tudva érvényesíteni a maga természet adta jogait, századokig visszaszorított szenvedélyeinek vulkanikus kitöréseivel meg-megreszketteti időnkint a világot, úgy hazánkban is szórványosan, de mind gyakrabban felfelütögeti fejét a még idegenből benurczott és szított socialistikus propaganda, melylyel szemben a viszonyok helyes fölismerésével együtt járó erélyes cselekvőségre bizonyára szükség van. Az sem várhat hoszszas tűnődések után kifejtendő tevékenységre, hogy megszüntettessék a közegészségügyi állapotok ama fonáksága, mely megdöbbentően nyilvánul p. o. abban a tényben, hogy sehol a művelt világon nincs annyi gyermek és viszont oly kevés idősebb kort érő egyén, mint hazánkban. A közerkölcsiség fokozatos hanyatlása szintén nem kicsinyelhető tünet. Nem feladatunk azonban e helyütt véleményt nyilvánítani vagy idő előtt való jóslásokba bocsátkozni a férfiúnak tevékenységére nézve, akinek komoly, értelmes és rokonszenves vonásait előtüntető arczképét a jelen sorok bekeretezik. Azt sem teszszük, hogy életrajzi adatok időrendben való felsorolásával okadatoljuk meg a tömegből való kiemelkedését, mert utoljára is minden ember születik, a legtöbb iskolába jár, igen sok vizsgákat tesz, még több szolgálatba lép és legvégül valamennyi meghal. Ezek a dolgok még senkit sem tettek nagygyá soha. Az államférfi élete voltaképen ott veszi kezdetét, ahol legelőször adja jelét annak, hogy a közélet terén mozogni és alkotni tud. E fordulópont Hieronymi Károly pályafutásában akkor jelentkezett, amidőn az 1872-ik évben — 36 éves korában — a közmunka- és közlekedésügyi miniszter oldalánál államtitkári teendőkkel bízták meg és Weninger Vincze leköszönésével egyszersmind az államvasutak igazgató- Hieronymi Károly. ORSZÁG-VIZIÁG 1893