Ország-Világ, 1893 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1893-07-23 / 30. szám
XIV. évfolyam Budapest, 1893 Julius 23. 30-ik szám ORSZAG -Vili AGO SZEPIRODALMI ES ISMERETTERJESZTŐ KÉPES HETILiflP .5) Hirdetések helyben fölvétetnek a kiadóhivatalban (Kerepesi út 1.) és bármelyik hirdetési iroda utján.Felelős szerkesztő : D? VÁRADI ANTAL Franczia-, Angolország-, Belgium- és Hollandiából hirdetéseket John F. Jones & Cie. (Paris) irodájától fogadunk el. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Budapest, VIII. kerület, Kerepesi út 1. szám. hova a lapnak szánt közlemények küldendők. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre ........................... 8 frt Negyedévre................ 2 frt — kr. Félévre ................................... 4 * 1 Egy hóra....................— » 70 » Egyes szám ára 20 kr., kettős számé 40 kr. Az előfizetési pénzek csakis az »ORSZÁG-VILÁG« kiadóhivatalához (VIII., Kerepesi út 1. szám) küldendők. Özv. Szigligeti Edéné ( 1817—1893Tizenhat évig viselte az özvegyi fátyolt, tizenhat évi csöndes fájdalom után megszűnt dobogni az a szív, amely a magyar népszínmű-irodalom megteremtőjét, Szathmáry Józsefet (írói nevén Szigligeti Edénket) boldogította. Életrajza azé a jó asszonyé, a kiről a krónika semmit sem jegyezhet föl, mert áldott, csöndes pályájának nincs története a könyeken kívül, melyeket férje pályájának tövisein hullatott s azon a néhány derűűt, mosolygós pillanaton túl, melyet férjének dicsősége aranyozott a rögös pályára. Mert Szigligeti Edének életében zavartalan öröme alig volt. Az a pajtáskodó kritika, amely most a művet szerzőjéért dicséri föl vagy vagdalja szét, akkor is fölütötte már a fejét, de ő, az akkori színpad királya, száznyolcz színpadi mű alkotója, — egyiküknek sem volt kedves embere. Minden sikerét megtépdesni igyekeztek s alig-alig volt diadala, a melyet, mint ő maga mondá életében, valami bántó bírálat meg nem keserített volna. Ilyenkor az áldott, jó feleség vigasztalta, bátorította, nem engedte csüggedni s a körülte növekvő család látása adott Szigligetinek új munkásságra újabb lelkesedést. Szigligetiné született Sperling Francziska, a jó anya mintaképe volt. Szerető gyermekeinek, férjének szentelte életét s mikor a szomorú végzet egyenkint szólitotta el mellőle két fiát, majd férjét, aztán vejét, Tors Kálmánt, a múlt emlékeinek, gyászának élt, melyet néha-néha derített föl férjnél levő leányai boldogságának látása; leányainak egyike, Mária, hajadon s édesanyjával élt; Jolán, egykor a nemzeti színház jeles tagja, Hutiray Ferenczné, Aranka, ugyancsak a nemzeti színház volt tagja, elhunyt jelesünknek, Tors Kálmánnak hitvese. Ferike, valódi tragikai tehetség, ki annak idején a német színpadon is sikeres kísérleteket tett, Faltay Lászlóné s Szigligeti Anna, kinek szívességéből vagyunk azon helyzetben, hogy az elhunytnak hű arczképét közölhetjük, a nagy hirű orvos-tanárnak, egyetemünk egyik méltó büszkeségének, dr. Kétly Károlynak veje. Szigligeti Ede 1877 január havában, hozzátartozói s az egész magyar irodalom és színművészet gyászára, hirtelen halt meg. Kora reggel futotta be a váratlanul rémítő gyászhír a várost, hogy az előtte való napon még ép, a halálnak árnyékát nem sejtő Szigligeti ki van terítve. Podmaniczky Frigyes bárót, az akkori intendánst, hajnalban költötték föl a rémhírrel, hogy színházunknak oszlopa nincs többé. Egy titkos sejtelem, talán a Gondviselés intése vezette nyomban mindkettejük kezét akkor, midőn már egy fél évvel előbb, Szigligeti megsokasodott teendőinek megosztása czéljából Paulay Edét hívták meg újból, ki azután tudománya és tapasztalatainál fogva Szigligeti utódjául mintegy praedestinálva volt. A kik akkor reggel a halottasházhoz siettek, egy fájdalmában kövülten, szótlanul ülő Niobeképet láttak az anyában, az özvegyben, a kit a rögtönös, rettentő csapás még könyeitől is megfosztott s miközben síró gyermekei körében az elhunyt ravatalánál állott — a fájdalom körült, de annál lesujtóbb képét mutatta, melynek befelé, szivébe omlottak könyei. Egészen az elhunyt emlékének élt. Nem érhette meg azt, hogy Szigligeti Edének, a nagy úr- Özv. Szigligeti Edéné.