Ország-Világ, 1895 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1895-11-17 / 46. szám

732 O^SZflG-VlIiflG --------------r * párisi szépség — mondotta egy szellemes író — démoni szépség. S míg a vidéki nők szépsége legföljebb négy-öt esztendőn keresz­tül pompázik, addig a párisi nő egy negyed­századon keresztül is megőrzi mindazt a bájt és kelle­met, a mivel az isten megajándékozta. És én azt hiszem, hogy a szellemes franczia igazat mond. Tény, hogy a párisi nő meg tudja őrizni szépsé­gét — akár démoni, akár nem — mert gondját viseli s hogy úgy mondjam, arany keretbe foglalja .. . A toilettet értem vele. Mert a toilette kérdésének meg­oldását nem bizza a véletlenre, a szeszélyre. Harmóniá­ban van az mindig a természetével, a jellemével, a helyzettel, az alkalommal, a környezettel és a sze­zonnal. A­mikor június végén elhagyja Párist és tengeri für­dőre, hegyes vidékre, vagy valamely gyógyhelyre megy, nem arra gondol, hogy toilettejei fényesek, díszesek és impozánsak legyenek, hanem gondosan megválogatja a szabást, a szövetet és a szint, a­mely szépségét nyári tartózkodási idejére leginkább kiegészíti. Hát még a mikor visszatér Párisba ! Előre készül a tél fényes, mozgalmas estélyeire. Mifélét vigyen a szín­házi luszterek káprázatos világosságába, a bálterem ezernyi gyertyájának gyöngéd sugárkörébe, bondok­ja ernyős lámpafényébe ? S a­kinek több a tapasztalata, előkelőbb a műérzéke és csodálatosabb az intuicziója, azé a pálma egy egész szezonon keresztül. Bátran nevezhetném e versengést a hölgyek csatájá­nak, a­melyben az győzedelmeskedik, a­kinek legfino­mabb a haditerve. S ne higgye senki, hogy ez olyan könnyű dolog. Szabályt nem lehet alkotni, a tapasztalat a divat folytonos változatossága mellett kevés támaszt nyújt. Különösen most, a­mikor hölgyeink sohasem kultivált divateszmékkel állanak szemben. Engedjék hát meg nekem, a­ki már többször osztottam ilyen válságos időben haditanácsot, hogy elmondjak néhány dolgot, a­mi megkönnyíti a bonyodalmas probléma megoldását. # * # Mit mond Páris ? A szajnaparti főváros, akárcsak egyhangú határozat folytán, az utczai, látogató és egyéb toilettekre nézve az élénkebb színeknek ad előnyt. A színeknek ezt a jó kedvét azonban a díszítés anyagának komor tónusa nagyban csillapítja. A kétszínű és tarkább szöveteket még eddig nem ejtették el. Az egyszínű szövetet bár­sonynyal vagy hímzéssel díszítik. A kisebb társasá­gokban a hölgyek nagy szeretettel viselik a posztóru­hákat. Szükségtelen megjegyeznem, hogy a párisi czé­­gek a legdelikátabb és legfinomabb m­ancsokat bocsátják a hölgyek rendelkezésére. Páratlan hatást keltenek a kék szövetek, körülbelül olyan árnyalatban, mint a mi Bala­tonunk tükre. S ebben a hatásban derekasan osztozko­dik a rokonszenves chamois-szin. Ez általánosságok mel­lett még igen sok tekintélyes elvet kell figyelembe ven­nünk. Az aljnak ezúttal egyszerűségével, de egyszersmind ízléses szabásával kell hatást csinálnia. A deréknek már könnyebb a dolga. Bátran adhatunk rá szemrevaló díszt, bársonyt és gyöngyöt s e mellett százféle alakban ké­szíthetünk alkalmi ruhákat, a­nélkül, hogy az új divat szent törvényeit megsértenék. Nagyon szép alj készül barnavörös bársonyból. A díszítést leggyakrabban szőrme képezi. Nem hangsúlyozhatom eléggé, hogy az ujjak, az eddigi divattal ellentétben lassanként szűkebbek lesznek. Ekké­­pen tehát egyre szaporodik az a gond, miképpen szok­nak hozzá divathölgyeink ez új változáshoz. Armanteok és a pélerinek szomorúan néznek szomorú végzetük elé és irigykedve látják, hogy a jaquetek, melyek az idén nagyon rövid szabásúak, mindinkább ki­szorítják őket a hölgyek kegyéből. De ha így kellett történnie! S ez annál czélszerűbb, mert, mint fentebb említettem, a mindinkább keskenyedő ujjak jobban fér­nek el a jaquet ujjaiban. Az első hó finom pelyhei még nem köszöntöttek be. Ámde ki tudja, nem jelentkeznek-e már holnap vagy holnapután? Itt az ideje, hogy a téli manteaukról is beszéljünk. Párisban ottománszínű manteaukat emleget­nek, a­melyeknek prém a szegélye. A zsinórdísznek is előreláthatólag nagy szerepe lesz az idén, nem is szólva a szalagdíszről, a­melyet olyan hirtelen fölkaptak, hogy egyhamar senki sem tudná okát adni. A váltakozó divatot szeszélyesnek szoktuk mondani. Pedig sokszor szabályos lépésekkel mozog, így a jelöltek szabásában a történelmi sorrendet követjük­­ visszafelé. Nem akarom a Lajosokat emlegetni, csak a Stuart-gallér­­ról és egyébről szólok, a­melyeket néhány évvel ezelőtt favorizáltak. Ma már elmondhatom, hogy a XIII. századnál tartunk. Nem akarok ezeknek részletes leírásába bocsátkozni. Minek is tenném ? Czért nem érnék vele. Szabásuk, dí­szítésük és általában színdús külsejük minden várako­zást felülmúl. Berger Lajosné, Budapest, Harminczad-utcza 3, sz. Látogató és estélyi toilette. # # * 1895

Next