Ország-Világ, 1895 (16. évfolyam, 27-52. szám)
1895-07-07 / 27. szám
XVI. évfolyam Budapest, 1895. julius 7. 27-ik szám ORSZAG-VILAG SZÉPIRODALMI ÉS ISMERETTERJESZTŐ KEPES HETILlAP ... Hirdetések helyben fölvétetnek a kiadóhivatalban (Hold-utcza 7.) M ~ 'nRVADArvTAKfTAiw Franczia-, Angolország-, Belgium- és Hollandiából hirdetéseket és bármelyik hirdetési iroda. JELELOS SZERKESZTŐ*.U * VARADI AKTAL 4' John F. Jones & Cie. ('Párisi irodájából fogadunk el. * John F. Jones & Cie. (Páris) irodájából fogadunk el. SZERKESZTOSEG: Budapest, VIII. kerület, Kerepesi út 1. szám hová a lapnak szánt közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL, Budapest, V. kerület, Hold-utcza 7. szám. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre .................. 8 frt Negyedévre......... 2 frt — kr-Félévre ..................... 4 » Egy hóra.......... » 70 » Egyes szám ára 20 kr. Az előfizetési pénzek csakis az ORSZÁGOS IRODALMI RÉSZVÉNYTÁRSASÁGhoz az ORSZÁG-VILÁG kiadóhivatalának(Budapest, V. kerület, Hold-utcza 7. szám) küldendők. (I T?|VT^ejh, milyen büszkék voltunk mi tavaly ilyenkor Wekerle Sándorra, amiért másodszor lett Magyarország miniszterelnöke! És mit szóljanak az angolok, akik Salis bury Róbert Artur Talbot Gascoigne Cecil marquist immár harmadszor üd vözölhetik a miniszterelnöki széken ? Eltekintve attól, hogy megelőzőleg is volt már resszortminiszter vagy háromszor. Nagyon szép dolog mindez és határozottan tisztelettel kell adóznunk Salisbury lord úr munkaereje, vagy legalább is munkakedve iránt. Hiszen volt nálunk ember, aki csak egy-két hónapig ült a miniszteri bársonyszékben (még csak nem is a premier miniszterében) s aztán úgy jóllakott vele, hogy többé soha felé se akar nézni. Lám, Angliában egész máskép megyen a dolog. Az öreg Gladstone és Salisbury lord jó darabig váltogatták egymást. Ha az egyik megunta magát (vagy megunták őt), lemondott, következett utána a második. S ha annak kikopott valahogy a becsülete, készenlétben állt megint az első, hogy beleüljön a bársonyszékbe. Egy kis időre mintha eltértek volna a rendszertől: tavaly májusban Rosebery lord lett a miniszterelnök Gladstone helyett. Ám nem tartott sokáig a rendszertelen állapot. Salisbury lord érezte, hogy most tulajdonképpen rajta volna a sor, résen állt s íme, amint megrengett Roseberg lord alatt először a talaj, nyomban előjött állítólagos nyugalmából és kezébe vette megint a kormányt. Úgy látszik, kevesebb tövissel van kiszurkálva a bársonyszék Angliában, mint minálunk. Vagy az emberek mások. Nálunk legalább csak államtitkár szeretne lenni minden ember, de miniszterelnök nem. S akit egyszer mégis odavitt a rossz sorsa, az, úgy ahogy, kihúzza, ameddig kell neki, de a második süzetből már a világért nem kérne. Salisbury lordtól leckézve SALISBURY LLOIRD hetnének az államférfiaink kitartásban, példát a szívósságban is. Ámde . . . kár volna csupán tréfaszóval beszélni a dologról. Az angolok új miniszterelnökének nem csupán a kitartás és szívósság az egyedüli jó tulajdonsága. Közel ugyan nem állunk hozzá, politikai küzdelmei nem igen érdekelnek, de elképzelhetjük, hogy szellemi kiválóságokkal derekasan meg kell áldva lennie annak az embernek, aki méltónak találtatott arra, hogy Gladstone politikai ellenfele legyen. Olyan ellenfele, aki nem csupán don Quijote módjára hadakozik ellene, hanem sokszor szerencsével, sokszor határozott sikerrel, de mindig tisztességgel védi meg vélt vagy való igazát nagy riválisával szemben. Gladstone és Salisbury parlamenti küzdelmei, melyek Anglia alkotmányos érzületét a legutóbbi másfél évtized alatt betöltötték, két egyforma erejű, egyaránt tiszteletreméltó és respektálandó ellenfél komoly és elvi jelentőségű harczai voltak. A győző sose tört igaztalan eszközökkel legyőzött ellenfele megtörésére; mutatja a következmény, hogy legyőzöttből — erejét összeszedve — kétszer, háromszor is válhatott újra győző, újra és újra részesülve a közvélemény tiszteletében és becsülésében. Salisbury lord, bár jóval fiatalabb Gladstonenál, bizony már maga is elég koros úriember. 1830-ik év február 3-án született Salisburyban, Wilts angol grófság kis székvárosában. Huszonhét éves korában, 1857-ben lett az alsóház tagja. 1865-ben viscount, 1868-ban marquis lett belőle. A parlamentben tanultsága, korrektsége, képességei hamar első szerephez juttatták; 1866-ban már tagja lett a kabinetnek, mint India minisztere. Egy év múlva leköszönt, de 1874-ben újra elvállalta ezt a tárczát s ekkor már négy éven át egyfolytában viselte is. 1878-ban Nagy-Britannia külügyminisztere lett s nyomban utána, a berlini kongresszuson meglepő biztossággal és sikerrel képviselte hazája érdekeit. Bismarck, Andrássy, Gorcsakoff mellett ő a berlini kongresszus egyik legkimagaslóbb alakja. 1880-ban visszalépett a külügyminiszterségtől s a felsőházban a konzervatív ellenzék élére állt. Elvei diadalra is jutottak: 1885-ben már ő kapott megbízást a kabinet alakításra. Kurta elnökösködés után (különben utána Gladstone is épp oly kurta dicsőséget élvezett) 1886 végén megint csak kormányelnök lett s élén is maradt a kabinetnek egész 1892-ig. Mind a két ízben magának tartotta fenn a külügyminiszteri tárczát; úgy látszik, a komoly angol főúr a diplomáczia világában érzi legotthonosabbnak magát; s hogy ezután is épp oly sikeresen fogja vezetni resszortja ügyeit, mint eddig, arra kellő garancia az elmúlt időkben kifejtett működése.