Ország-Világ, 1896 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1896-03-15 / 11. szám
XVII. évfolyam Budapest, 1896. márczius 15. 11-ik szám ORSZAG-VIIlAG ~ SZÉPIRODfllilWI ÉS ISMERETTERJESZTÖ KÉPES HÉTI IiflP gv Hirdetések helyben fölvetetnek a kiadóhivatalban (Hold-utcza 7.) és bármelyik hirdetési irodában. wFelelős szerkesztő: D VÁRADI ANTAL Franczia-, Angolország-, Belgium- és Hollandiából hirdetéseket John F. Jones & Cie. (Páris) irodájából fogadunk el. SZERKESZTŐSÉG. Budapest, VIIi. kerület, Kerepesi út 1. szám hová a lapnak szánt közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL. Budapest, V. kerület, Hold-utcza 7.szám. Egész évre Félévre ... ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: ................... 8 frt ! Negyedévre .............. 2 frt Egyes szám ára 20 kr. Az előfizetési pénzek csakis az ORSZÁGOS IRODALMI RÉSZVÉNYTÁRSASÁGHOZ az ORSZÁG-VILÁG kiadóhivatalának Budapest V. kerület, Hold-utcza 7. szám küldendők. Dr.Müller Kálmán miniszteri tanácsos, a Rókus-kórház igazgatója a hivatalos lapnak egy múlt heti száma az utolsó időkben jelentékenyen javultak, hozta a legfelsőbb kéziratot, hogy abban sok érdeme van a Rókus-kórház a király ő Felsége dr. Müller Kálmánt, tudós, érdemes igazgatójának, a fővárosi balparti kórházak igazgatóját,'"'. Dr. Müller Kálmán a viharos esztendőa közegészségügyek terén szerzett érdemeiben, 1849-ben született, márczius hó 8-án elismeréséül a miniszteri tanácsosi ranggal tüntette ki. Ez a kitüntetés kétségtelenül nagy örömet és megelégedést okozott mindazok körében, akik a főváros közegészségének emelése, javítása körül foglalkozva, közvetlen és állandó szemtanúi dr. Müller Kálmán működésének. Örömet szerezhetett azoknak is, akik valamivel távolabbról, de épp oly érdeklődő és aggódó figyelemmel kisérik Budapest közegészségügyét s akik az utolsó években megnyugodva, megelégedve szemlélték az örvendetes, szemmel látható haladást és javulást. Dr. Müller Kálmán immár több mint kilencz év óta igazgatója a fővárosi balparti kórházaknak, nagy hatáskörében igazán sokat és érdemeset dolgozott Budapestnek annyi oldalról veszélyeztetett, fenyegetett közegészségügyéért. A vén Rókus-kórház sárga, régi falaival ott áll ugyan még a legnagyobb zaj közepette, a forgalmas kerepesi úton; pénz bizony még nem volt hozzá, hogy onnan eltávolítsák s alkalmasabb helyen új, modern kórházat építsenek helyette. De amit ebben a rozoga épületben meg lehetett tenni az egészségügy javára, azt Müller Kálmán megcselekedte mind. És megtette nemcsak itt, hanem kiterjedt hatáskörében mindenütt. Hogy Budapesten, mely csak nemrég is közegészségügy dolgában a legrosszabb hírű európai városok közé tartozott, az egészségügyi viszonyok Pesten. Ugyancsak Pesten végezte a középiskoláit is, ugyanitt hallgatta két esztendeig az orvosi tudományokat. Azután Bécsbe ment, hogy tanulmányait az ottani klinikákon folytassa és fejezze be. Doktori oklevelét szintén Bécsben szerezte meg, az 1872-ik évben. A rákövetkező tanévben még a bécsi klinikán maradt, mint a híres Bamberger tanár asszisztense. 1873-ban hosszabb külföldi útra indult, bejárván a nyugateurópai országokat, megmegállapodva egy-egy egyeteméről, klinikájáról híres városban. Tanulmányútja közel két esztendeig tartott. Onnan Budapestre tért vissza. A fiatal tudósnak már is jó híre volt orvosi körökben; még 1875- ben habilitálták a budapesti egyetem orvostudományi karánál magántanárrá a hasbetegségek kór- és gyógytanából. 1881-ben a barokkórházban kezd működni, egy év múlva, 1882-ben a Rókuskórháznak lesz ideiglenes főorvosává. 1884. évben az egyetemen rendkívüli tanári czímet nyert. 1887-ben kinevezték a főváros összes balparti kórházainak igazgatójává. 1889. évben az orsz. közegészségi tanácsnak lett rendes tagja, 1892-ben ugyanennek a tanácsnak másodelnöke. Müller Kálmán azonkívül, hogy mint praktikus orvos a belgyógyászat terén nagy nevet szerzett magának s mint kórházigazgató is kitűnő adminisztratív erőnek bizonyult, még sokat és igen érdemesen foglalkozott a tudományos irodalommal is. Számos dolgozata, leginkább a belgyógyászat körébe vágók, jelent meg úgy a belföldi, mint a külföldi szakfolyóiratokban. Ezek a dolgozatok növelték nevét, tekintélyét a külföldi szakkörök előtt is; tagjává is választotta több külföldi tudományos társulat. Az 1894. szeptember hóban Budapesten tartott nemzetközi közegészségügyi kongresszusnak dr. Müller Kálmán nemcsak főtitkára, hanem egyúttal éltető lelke is volt és egyedül az ő mindenre kiterjedő ritka figyelmének és zseniális adminisztratív tehetségének köszönhető, hogy a kongresszus oly fényes sikerrel végződött.