Ország-Világ, 1896 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1896-03-15 / 11. szám

XVII. évfolyam Budapest, 1896. márczius 15. 11-ik szám ORSZAG-VIIlAG ~ SZÉPIRODfllilW­I ÉS ISM­­ERETTERJESZTÖ KÉPES H­ÉTI IiflP gv Hirdetések helyben fölvetetnek a kiadóhivatalban (Hold-utcza 7.) és bármelyik hirdetési irodában. wFelelős szerkesztő: D­ VÁRADI ANTAL Franczia-, Angolország-, Belgium- és Hollandiából hirdetéseket John F. Jones & Cie. (Páris) irodájából fogadunk el. SZERKESZTŐSÉG. Budapest, VIIi. kerület, Kerepesi­ út 1. szám hová a lapnak szánt közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL. Budapest, V. kerület, Hold-utcza 7.szám. Egész évre Félévre ... ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: ................... 8 frt ! Negyedévre .............. 2 frt Egyes szám ára 20 kr. Az előfizetési pénzek csakis az ORSZÁGOS IRODALMI RÉSZVÉNY­TÁRSASÁGHOZ az ORSZÁG-VILÁG kiadóhivatalának Budapest V. kerület, Hold-utcza 7. szám küldendők. Dr.M­­üller Kálmán miniszteri tanácsos, a Rókus-kórház igazgatója a hivatalos lapnak egy múlt heti száma az utolsó időkben jelentékenyen javultak, hozta a legfelsőbb kéziratot, hogy abban sok érdeme van a Rókus-kórház a király ő Felsége dr. Müller Kálmánt, tudós, érdemes igazgatójának, a fővárosi balparti kórházak igazgatóját,'"'. Dr. Müller Kálmán a viharos esztendő­­a közegészségügyek terén szerzett érdemei­ben, 1849-ben született, márczius hó 8-án elismeréséül a miniszteri tanácsosi ranggal tüntette ki. Ez a kitüntetés kétségtelenül nagy örömet és megelégedést okozott mind­azok körében, a­kik a főváros köz­egészségének emelése, javítása körül foglalkozva, közvetlen és állandó szem­tanúi dr. Müller Kálmán működésének. Örömet szerezhetett azoknak is, a­kik valamivel távolabbról, de épp oly érdek­lődő és aggódó figyelemmel kisérik Budapest közegészségügyét s a­kik az utolsó években megnyugodva, meg­elégedve szemlélték az örvendetes, szemmel látható haladást és javulást. Dr. Müller Kálmán immár több mint kilencz év óta igazgatója a fővá­rosi balparti kórházaknak, nagy hatás­körében igazán sokat és érdemeset dolgozott Budapestnek annyi oldalról veszélyeztetett, fenyegetett közegészség­­ügyéért. A vén Rókus-kórház sárga, régi falaival ott áll ugyan még a leg­nagyobb zaj közepette, a forgalmas kerepesi­ úton; pénz bizony még nem volt hozzá, hogy onnan eltávolítsák s alkal­masabb helyen új, modern kórházat épít­senek helyette. De a­mit ebben a rozoga épületben meg lehetett tenni az egészségügy javára, azt Müller Kálmán megcselekedte mind. És megtette nemcsak itt, hanem ki­terjedt hatáskörében mindenütt. Hogy Buda­pesten, mely csak nemrég is közegészségügy dolgában a legrosszabb hírű európai városok közé tartozott, az egészségügyi viszonyok Pesten. Ugyancsak Pesten végezte a közép­iskoláit is, ugyanitt hallgatta két esztendeig az orvosi tudományokat. Azután Bécsbe ment, hogy tanulmányait az ottani klini­kákon folytassa és fejezze be. Doktori oklevelét szintén Bécsben szerezte meg, az 1872-ik évben. A rákövetkező tanévben még a bécsi klinikán maradt, mint a híres Bamberger tanár asszisztense. 1873-ban hosszabb külföldi útra indult, bejárván a nyugateurópai országokat, meg­megállapodva egy-egy egyeteméről, klini­kájáról híres városban. Tanulmányútja közel két esztendeig tartott. Onnan Budapestre tért vissza. A fiatal tudósnak már is jó híre volt orvosi körökben; még 1875- ben habilitálták a budapesti egyetem orvostudományi karánál magántanárrá a hasbetegségek kór- és gyógytanából. 1881-ben a barokkórházban kezd mű­ködni, egy év múlva, 1882-ben a Rókus­­kórháznak lesz ideiglenes főorvosává. 1884. évben az egyetemen rendkívüli tanári czímet nyert. 1887-ben kinevezték a főváros összes balparti kórházainak igazgatójává. 1889. évben az orsz. közegészségi tanácsnak lett rendes tagja, 1892-ben ugyanennek a tanácsnak másodelnöke. Müller Kálmán azonkívül, hogy mint praktikus orvos a belgyógyászat terén nagy nevet szerzett magának s mint kórházigazgató is kitűnő adminisz­tratív erőnek bizonyult, még sokat és igen érdemesen foglalkozott a tudomá­nyos irodalommal is. Számos dolgo­zata, leginkább a belgyógyászat körébe vágók, jelent meg úgy a belföldi, mint a külföldi szakfolyóiratokban. Ezek a dolgozatok növelték nevét, tekintélyét a külföldi szakkörök előtt is; tagjává is vá­lasztotta több külföldi tudományos társulat. Az 1894. szeptember hóban Budapesten tartott nemzetközi közegészségügyi kon­gresszusnak dr. Müller Kálmán nemcsak főtitkára, hanem egyúttal éltető lelke is volt és egyedül az ő mindenre kiterjedő ritka figyelmének és zseniális adminisztratív tehet­ségének köszönhető, hogy a kongresszus oly fényes sikerrel végződött.

Next