Ország-Világ, 1896 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1896-07-05 / 27. szám

XVII. évfolyam Budapest, 1896. julius 5. 27-ik szám SZÉPIRODfllilWI ÉS 1S]KERETTERJESZTŐ KÉPES ffETILifiPG) Hirdetések helyben fölvétetnek a kiadóhivatalban (Hold-utcza 7.) és bármelyik hirdetési irodában. FE LELŐS SZERKESZTŐ: D*VÁRADI ANTAL w. Franczia-, Angolország-, Belgium- és Hollandiából hirdetéseket John F. Jones & Cie. (Paris) irodájából fogadunk el. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, VIII. kerület, Kerepesi­ út 1. szám hová a lapnak szánt közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL. Budapest, V. kerület, Hold-utcza 7. szám. Egész évre Félévre ... . ....... 2 frt ... 70 kr. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: ................... 8 frt . Negyedévre Egyes szám ára 20 kr. , Az előfizetési pénzek csakis az ORSZÁGOS IRODALMI RÉSZVÉNY­­­TÁRSASÁGHOZ az ORSZÁG-VILÁG kiadóhivatalának Budapest V. kerület, Hold-utcza 7 szám küldendők. A magyar püspöki kar fényes és hatal­mas gárdája egy előkelő és illusztris taggal gyarapodott. Bogisieh Mihály, az országszerte ismert budavári prépost-plébá­nosnak ugyanis ő Felsége a király a pristinai czímzetes püspökséget adomá­nyozta. A királyi kegy és figyelem e nyilvánu­­lása általános lelkesedést keltett mindenütt. Vaszary Kolos bíboros herczegprímással az élükön a társadalom minden rétegéből siettek üdvözölni legújabb kitüntetése al­kalmából a közkedveltségű főpapot, a­ki nemcsak mint egyházmegyéjének egyik dísze, hanem mint tudós és zeneszerző is kiváló érdemeket szerzett az egyház, a nemzet és a tudomány szolgálatában. Ez a hármas csillag vezérelte őt eddig, vezérelte ezután is. Bogisieh Mihály előkelő pesti patriczius­­család sarjadéka. Tanulmányait Budapesten és a bécsi Pázmáneumban végezte. 1863-ban pappá szentelték s ez időtől kezdve öt éven át a komárommegyei Kürthön káplánkodott, a­hol gyönyörű hangja és kiváló zenei képzettsége nevét megyeszerte ismertté tették. A kedvelt és népszerű fiatal papot Simor János, az akkori herczegprimás, 1868-ban kinevezte tabáni, a következő évben vízivárosi s 1870-ben pesti belvárosi káplánná. Ez utóbbi állásában tizenkét esztendőt töltött, mely idő alatt lelkészi foglalkozása mellett jelentékeny szerepet vitt a társadalmi mozgalmakban is. A budai egyházi énekegyesületnek és a nemzeti zenedének kilencz éven át titkára és magán­énekese volt. Mint első magánénekes gyakran énekelt a nagyobb istentiszteletek alkalmá­val s a herczegprimás engedelmével nyil­vános hangversenyeken is föllépett, a­hol a kiváló hangú papot mindannyiszor való­sággal ünnepelték. Fárasztó és áldásos munkásságot fejtett ki a magyar zenetörténelem terén s itt el­évülhetetlen érdemeket szerzett nevének. Bogisieh püspök -9. Ezért a király 1874-ben elismerése jeléül apáttá nevezte ki. A zeneirodalomban elért nagyszabású sikereiért a Magyar Tudo­mányos Akadémia is tagjául választotta 1880-ban. A következő évben magán­tanár lett a budapesti tudományos egye­temen. 1882-ben megüresedvén a buda­vári plébánosi állás, a főváros köztörvény­hatósági bizottsága őt választotta meg 1883-ban esperessé, később pedig pré­posttá nevezték ki. Előadásai, melyeket a zenetörténelemből az akadémiában és a történelmi társulat ülésein tartott, egytől-egyig mind rendkívül látogatottak voltak és nagy érdeklődést keltettek az egész fővárosban. Számos munkája közül, mely közkézen forog, A gyermek szent fohászai czímű imakönyve és az Őseink buzgósága czímű régi magyar egyházi énekeket tartalmazó rendkívül értékes műve több mint 30.000 példány­ban került a könyvpiaczra s kevés kivé­tellel egytől-egyig elfogyott. Tizennégy éven át 20.000 forinttal gya­rapította a budavári plébánia vagyonát, a templomot pazarul földíszítette, a templomi kart pedig oly művészi nívóra emelte, a­milyennek messze földön sincs párja. Bogisieh Mihály érdemeit megkoronázza még az a nagy tevékenység, melyet mint a jótékony- és énekegyesületek elnöke vagy tagja minden irányban kifejt. A magyar zenét ős forrásaiban tanul­mányozta s mint szakavatott zenetudós, rendkívül éles kritikával kelt ki a czigány­­muzsika ellen. Kétszáznál több ősmagyar éneket kutatott föl s ezeket át is írta ve­gyes karra. Két évvel ezelőtt 12 eredeti magyar dalt adott ki, melyeket a kritika egyhangú lelkesedéssel és tapssal fogadott. Magyar rapszódiája úgyszólván elengedhe­tetlen darabja a nagy zenekaroknak s a­hol ezek előadják, mély és nagy ha­tást kelt. Legutóbbi szerzeményéről, a Király­­himnuszról, melyet Jókai szövegéhez irt, az ezredévi ünnepek alkalmából az ural­kodóház tagjai a legnagyobb elismerés hang­ján szóltak s ma már alig van falu, város az országban, a­hol ne ismernék. Mindez csak rideg rajza és gyönge váz­lata azoknak az érdemeknek, a­miket Bo­­gisich Mihály eddigi pályafutásán szerzett. Széles műveltségével, kedves modorával, rokonszenves alakjával egyik legkedveltebb papja a fővárosnak. Itt közölt arczképe a megszólalásig hű. Komoly, harczias messziről nézve, közelről sűrű szemöldei alatt szelíd a szeme, ajkai­nak lágy és jóságos a kifejezése. Bogisieh püspökről rajongással beszélnek hívei és tisztelői s örömsugárzó arczczal újságolják mindenfelé, hogy a magyar püspöki kar fényes gárdája egy előkelő és illusztris taggal gazdagodott. ID. Bogisich Mihály püspök.

Next