Ország-Világ, 1896 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1896-10-04 / 40. szám
1896 kopogtatott egy este Farkasné Laczkó doktor lakásán. Az orvos éppen menni készült és szőrmével bélelt kabátját segíté rá inasa, midőn az asszonyka benyitott. — Mit hozott, lelkem, — fogadta barátságosan a belépő madonnaképű menyecskét. — Nagyon beteg az uram — válaszolt siránkozó hangon Farkasné. — No hát menjünk hozzá — s megindultak Farkasék lakására. Künn süvített a metsző éjszaki szél és élesen vágta arczukba a szállongó havat. Az asszony dideregve húzta össze keblén kopottas nagykendőjét és nagyokat sóhajtva lépdegélt az orvos oldalán. A belvárosból kiérve megérkeztek Farkasék lakására. Egy nedves bérkaszárnya sötét pinczezugába vezette a doktort Farkasné. Az ajtón belépve fárasztóan csapott feléjük a szoba fülledt miazmás levegője. Laczkó megrettenve lépett vissza, gyakran megfordult az Ínség tanyáin, szegény emberek bűzhödt, egészségtelen kalyibáiban, de ez a nyomor mégis megdöbbentő. A picinyke szoba kongott az ürességtől, levegőjét átható szaggal áraszta el a kályhában sustorgó nedves gyaluforgács. A töredezett padlóra vetett néhány marok szalmán feküdt a beteg díjnak, teste görcsösen vonaglott, máskor bágyadt, fénytelen szemei most a láztól csillogtak. Beesett sovány melléből időnként tompa hörgés tört elő, véres habbal borítva a fuldokló szederjes ajkait. A doktor, Farkas a terét megtapo- gatva, szánakozó Netterva csóválta fejét. — Bizony, szegény öreg, ugyancsak rosszul van, — mormogy halkan — hanem azért majd csak segítünk rajta valahogy — igyekezett az aggódó Farkasnét megnyugtatni. Mikor távozni akart, feltűnt a két házastárs közötti nagy korkülönbség és valami érdekes előjátékot sejtve, kérdezősködni kezdett az asszonytól, de az oly bánatosan nézett rá nagy, könybenúszó szemeivel, hogy Laczkó röstelve kíváncsiságát, zavartan távozott. A testben-lélekben megtört agynál a javulás csak véghetetlenül vontatva, csigalassúsággal állott be, ha néha elszenderülve hanyatt dőlt fekvőhelyén, sápadt, hamuszínű arczával, vértelen fakó ajkaival, bárki halottnak nézte volna. Felesége sem hitte volna, hogy meggyógyul, de Laczkó rendkívül gondos, szinte önfeláldozó ,kezelése visszaadta őt az életnek. Sokszor órákat töltött a hörgő díjnok mellett, törülve annak ránczes homlokáról a gyöngyöző verejtéket, sőt látva az irtózatos nyomort, a melylyel Farkasék küzdenek, még pénzbeli segélyt is felajánlott. Farkasné sejté, hogy nem csupán emberszeretetből oly előzékeny irántuk Laczkó, s hogy ő iránta a legkevésbbé sem közönyös. Az orvos ugyan egy szóval sem adott okot e föltevésre, de néha önfeledten oly sóvárogva nyugtató rajta izzó tekintetét, hogy a madonnaarczú menyecske arcza a bajaszáláig lángba borult. Midőn már hosszabb ideig járt Laczkó hozzájuk, lassan kint bizalmasabb lett közöttük a viszony. A rokonszenves külsejű fiatalember behízelgő lágy hangon beszélt mindig hozzája, hogy már ő sem tudott tartózkodó lenni iránta, s ha ura aludt, szívesen beszélt el egyet-mást leánykoráról, sőt egy alkalommal egész élettörténetét is elmondta. Szegény, egyedülálló árva volt ő hajad önkorában és egy vidéki divatárus rokonánál éldegélt, kinek kézi munkájával szolgálta meg a mindennapi kenyeret. Dolgozott reggeltől estig hangyaszorgalomma , hogy csak ne legyen oka porolni házsártos aggszűz nagynénjének, ki mindig zsörtölődött, mert irigyelte tőle ifjúságát, üde arezszmnét és minden baj darczára, kaczagó jókedvét. Kis műhelyükben dolgozgatva gyakran elábrándozott szentimentális német regényekben olvasott ■ .lovagokról, akik nem vágyódnak a rideg pénzre, vagyonra, hanem csakis a rózsás arczokért, fénylő szempárokért lelkesülnek, de hajh, mindinkább belátta, hogy azok a papíron vannak. Már beletörődött a gondolatba, hogy egykor ő is mint pápaszemes aggszűz fogja a nála fiatalabbak életét megkeseríteni, midőn egy alkalommal meglátta az üzletek előtt elhaladó Farkas, aki oly szerelemre gyűlt iránta, hogy másnap beállított hozzájuk és pályatársnőinek nem csekély bámulatára és irigységére, megkérte tőle kezét. Ő ugyan egész más képet alkotott egykori ideáljáról, de mégis kapva kapott az alkalmon, hogy gyűlöletes környezetéből megszabaduljon és nőül ment a már kopaszodó Janisch Koch Egy a sok közül írta: OSSMAN ADOLF. Dangl Popovits Neudeck - Fuhrmann Faber Gruber Kherndl . Wallandt Rácskay Wabitsch Tompa Brunzvick Raab Hoszpotzky Izsáky Az aldunai vaskapuszabályozási m. kip. művezetőség személyzete. Ottermann Móricz, Luther Hugó, Hajdú Gyula. Rupcsics György. Raksányi Herbert ORSZÁG-ViliÁG 629