Ország-Világ, 1896 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1896-11-01 / 44. szám
696 — Én Istenem, hiszen az a pénz nem az enyém, Cambyse úr túlságosan sokat küldött. — Hogy-hogy sokat ? — ismétlő nagyanyám villogó szemekkel. — Igen, sokat, testvérem, sokat, értse meg, sokat. Egy húszfrankos műtétért ötven tallért küldött, érti már? — És te elég bolond volnál visszaküldeni neki a pénzt? No, ha az én uram ilyet tenne ! — Igen, elég bolond voltam ; mit akar, az egész világon nincs annyi hatalom, mint amennyit maga Machecourton gyakorol; elég bolond voltam és nem is bánom meg, nem leszek szédelgővé azért, hogy maguknak tetszem. Istenem, Istenem, mennyit kell küzdeni az embernek idelenn, hogy becsületes maradjon, gyakran a legközelebbiek és legkedvesebbek visznek bennünket elsősorban kisértésbe. — De szerencsétlen, hiszen semmid sincs. Nincsen egy pár felvehető selyemharisnyád, s ha ingeidet az egyik oldalon kifoldozom, kilyukadnak a másikon. — És mert ingeim kilyukadnak az egyik oldalon, míg maga a másikon, kifoldozza őket, én ne legyek becsületes, kedves testvérem? — De hát a hitelezőid, mikor fogod őket kifizetni ? — Ha majd pénzem lesz, nagyon egyszerű, ennél a leggazdagabb sem teszen többet. —•* Hát a vászonkereskedőnek mit mondjak ? — Amit akar. Mondja, hogy nem hordok ingeket, vagy hogy háromszáz tucat van a szekrényemben, majd azt az okot fogja választani, amelyik neki jobban tetszik. — Kedves Benjáminom, daczára minden eszednek, egész életedben ostoba maradsz — mondá nagyanyám s kivitte a vásznat. — Végre is, kedves testvérednek igaza van, — mondá Page, midőn nagyanyám a lépcső alján volt. — A bolondságig túlhajtod a becsületességet. Béni bácsi élénken emelkedett fel s vasmarkával úgy megszokta az ügyvéd kezét, hogy felkiáltott. — Page, — mondá Béni bácsi — itt nem csupán a becsületességről, de nemes és jogos büszkeségről van szó; itt nemcsak a magam, de egész szegény elnyomott osztályunk tisztessége forog koczkán. Azt akarod, hogy az a hóbortos elmondhassa, hogy borravalót adott nekem s én elfogadtam ? Hogy visszatorolhassák ők, akiknek a czímerök nem egyéb, mint koldusbot, a miért annyiszor koldusnak neveztük ? Jogot adjunk nekik kinyilatkoztatni, hogy mi is elfogadunk alamizsnát, ha felajánlják ? Hallgass rám, Page, te tudod, hogy szeretem a burgundit, tudod azt is, kedves testvérem nyilatkozata után, hogy volna szükségem ingekre, de nem akarnám az összes szőlőtőkékért s az alföld összes kenderéért, hogy legyen a környéken egy arcz, amely előtt lehajtsam a tekintetem. Nem tartanám meg ezt a pénzt, ha az életemet menteném meg vele. A mi kötelességünk, eszes és művelt embereké, hogy becsülést szerezzünk a népnek, amelyből származunk; általunk kell megtanulniok, hogy nem szükséges nemesnek lenni, hogy emberek legyünk. Önbecsülésünk által kell kiemelkednünk abból a mélységből, amelybe leszállottunk, hogy így szólhassunk végre a zsarnokokhoz, akik lenyűgöznek bennünket : Érünk annyit, mint ti és többen vagyunk, mint ti, miért lennénk továbbra is rabszolgáitok s miért akarnátok ti uraink maradni ? Ó ! Page, elérhetem -e én ezt a napot, hogy aztán karózost igyam egész hátralevő életemben. — Mindez szép és jó, de nem ad nekünk burgundit ? — mondá Page. — Légy nyugodt, iszákos, nem veszítesz semmit, mindnyájatokat megvendégellek vasárnap abból a húsz frankból, a melyet Cambyse torkából kihúztam s csemegének elmondom a történetét. írok azonnal Minxit úrnak. Minthogy csak húsz frankom van elkölteni való, nem hívhatom meg Arthust, ha csak nem egyezne bele, hogy szűkösen ebédeljen, de ha találod Rapint, Parautot és a többit. A választási költségek fedezése. A legfiatalabb képviselőjelölt. A jövő parlamentből. Jelölt és választó: Választ ORSZÁG-VILZÁG 1896