Ország-Világ, 1897 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1897-07-04 / 27. szám

XVIII. évfolyam. Budapest, 1897. julius 4. 27-ik szám. O­RSZAG-VILJAG (S. SZÉPIRODAII]VII ÉS ISMERETTERJESZTŐ KÉPES HETIK­flP­g) Hirdetések helyben fölvétetnek a kiadóhivatalban (Hold-utcza 7.)­­ , és bármelyik hirdetési irodában.­­ FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁRADI ANTAL Franczia-, Angolország-, Belgium- és Hollandiából hirdetéseket John F. Jones & Cie. (Páris) irodájából fogadunk el. SZERKESZTŐSÉG: Budapest, VIII. kerület, Kerepesi­ út 1. szám hová a lapnak szánt közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL: Budapest, V. kerület, Hold-utcza 7. szám. ELŐFIZETÉSI FELTÉTELEK: Egész évre.................... 8 frt j Negyedévre..................... 2 frt Félévre ..................... 4 frt j Egy hóra..................... 70 kr. Egyes szám ára 20 kr. Az előfizetési pénzek csakis az ORSZÁGOS IRODALMI RÉSZVÉNYTÁRSASÁGHOZ az ORSZÁG-VILÁG kiadóhivatalának Budapest, V. kerület, Hold-utcza 7. szám küldendők. Bethlen Gábor gróf. Bethlen Gábor gróf, az EMKE elnöke a hét halottja. A nagy erdélyi fejedelmek utóda, a ki egész életét nemzetének szentelte, halálával igaz részvétet keltett az egész országban. Mert lehettek sokan, a­mint voltak is, a­kik politikai elveivel nem rokonszenveztek, de az a buzgólkodás, a­melylyel az EMKE-t megteremteni ipar­kodott, a­melylyel ezt az erdélyrészi egye­sületet a magyarság egyik legerősebb bás­tyájává tette, megszerezte számára az egész ország elismerését, rokonszenvét. Nem könnyű munka volt Erdélyben egy ily egyesületet létesíteni, s működésével egy oly hatalmas kört biztosítani, a­mely­nek érdekében minden magyar ember köte­lességének ismerte az egyesületet párt­fogolni. S természetes, hogy azok az eredmények, a­melyeket az EMKE fel­mutatott, az a megmagyarosodás, a­mi e működés nyomában kelt, első­sorban az ő érdeme. Ezt nem vitatta el tőle senki, még akkor sem, a­mikor a párt­politikát egyesek be akarták vinni az EMKE választmányába s igy az ott uralkodó béke megbontására törtek. Két­ségtelen, hogy ez a szomorú körül­mény sok keserűséget okozott neki s már arra gondolt, hogy lemond az EMKE elnökségéről. Azóta visszavonultan élt birtokán Keresden, a hol utolérte a meg­váltó halál. Bethlen Gábor gróf utolsó tagja volt annak a Bethlen-családnak, a mely Beth­len Gábor erdélyi fejedelemmel közelebbi vérrokonságban állott. 1837-ben született Nagy-Szebenben. Atyja Erdélyben több fő­hivatalt viselt s 1873-ban halt meg Buda­pesten mint kúriai biró. Tanulmányait részint odahaza, részint pedig Kolozsvárott végezte. 1860-ban külföldre utazott s hosz­­szabb ideig tartózkodott Svájczban. Majd Olaszországba ment s beállott közlegény­nek a magyar légióba. 1863-ig Garibaldi seregében szolgált s Aspremontnál őt is elfogták Viktor Emánuel csapatai s egy ideig hadifogoly volt Genuában. Kiszaba­dulása után hazatért Erdélybe. 1863-ban megjelent a nagyszebeni Landtagon, mint követi írnok, az 1865-iki pozsonyi ország­gyűlésen pedig mint Felső-Fehér vármegye követe.­­ 1866-ban ellenzéki programmal képviselőnek választották. 1869-től 1871-ig Felső-Fehér megye főbírája volt. 1875-ben Felső-Fehérmegye és Kisküküllő főispánja lett. 1885-ben az EMKE őt választotta elnökének. 1890-ben főispáni méltóságáról lemondott s mandátumot vállalt. Egészen a múlt évig tagja volt a képviselőháznak, nemzeti párti programmal. Minden ember szivének megvan a maga regénye, a­mely azt egész életére vagy édes emlékezéssel tölti el, vagy örök fáj­dalom viselőjévé teszi. S nemcsak a szenti­mentális poétalelkek élnek át ilyen regényt, de a szilárd, vasjellemű emberek szivébe is belopózik az érzések halhatatlan roman­tikája. Ilyen vasember volt az EMKE elnöke is. Az ő regénye az emigráczió korában kezdődött, távol a haza határaitól, Génua városában. Ott lakott akkor Kossuth Lajos s szervezte a magyar légiót, a minek nagy­reményű tisztje volt Bethlen Gábor gróf is. A fiatal, tüzesvérű legionista bejáratos volt Kossuth Lajos házába és megismerte a nagy hazafi leányát, Vilmát, a ki apjá­nak vigasza, támasza volt a száműze­tésében s valósággal hasznára volt neki nagy nyelvismereteivel és öröklött zsenia­litásával. A gróf halálosan beleszeretett a gyönyörű leányba, a kinek korai halála meg volt írva a csillagokban. Bethlen Gábornak a temetőbe kellett kikisérnie szerelmesét. Ez volt az ő első és utolsó szerelme, a melynek emlékét megőrizte a sírig. S a kik látták a grófot, a mint az ő kedves nyaralóhelyén, Borszéken, a hűs fenyvesek alatt járkált, egyedül, csöndesen, azok aligha­nem azt hitték, hogy valami fájdalmas emlékezet árnya borul reá. Nagyon szerette a zenét, maga is csinált édes-bús lemondással teljes nótákat, a­melyeknek hangjai szállottak utána sétáin a czigány hegedűjéről, s ezek hangjai mellett olvasgatta a gróf emlékezetben az­­ő élete szép, szomorú regényét. Míg a képviselőháznak tagja volt, szor­galmasan eljárogatott az ülésekre. Ritkán szólalt fel, de beszédének mindig nagy hallgatósága volt. Röviden, czikornyátlanul mondotta el nézeteit, a melyeket mindig erős nemzeti szellem hatott át. Fontosabb kérdéseknél kötelességének tartotta elmon­dani nézetét. A nemzeti párt egyik kiváló tagját vesztette el benne. Temetésén, a mely Keresden ment végbe, egész Erdély főnemessége képviselve volt.

Next