Ország-Világ, 1897 (18. évfolyam, 27-52. szám)

1897-12-19 / 51. szám

808­ agyarország orvosi közönsége nagy ünne­pet ült. Vasárnap ülte meg közéletünk egy kitűnősége, a dermatológiának hazánk­ban megalapítója huszonötéves tanári működésének ünnepét. Schwimmer, ki a fiatal orvosok ezreit tanította a dermatológia nehéz tudományára, egész életét e tudománynak hazánkbani megalapítására és ter­jesztésére szentelte. Középiskoláit Pesten végezte, valamint az egyetem első két évét is. Tanulmányait a bécsi egyetemen folytatta, hol doktorrá promo­­válták. A fiatal­ember magára vonta Hebrának, a dermatológia atyamesterének figyelmét, a­ki asz­­szisztensül hívta maga mellé. Négy évig dolgozott Schwimmer Hebra mellett, majd Párisban, később még Londonban egészítette ki ismereteit. Vissza­térvén, rövid itthontartózkodása után Egyiptomba utazott, hogy ott a bélpoklosságot tanulmányozza. 1866-ban Pesten telepedett le, 1871-ben már magántanár, 1875-ben a barokkórház hevenykiüté­ses osztályának rendelő orvosa, 1879-ben pedig rendkívüli professzor lett. Kitartásának és erélyé­­nek köszönhető, hogy 1885-ben a főváros egy, a legmodernebbül berendezett korosztályt állított fel 130 ágygyal. 1892-ben Csáky minisztersége alatt egyetemi tanszéket kapott. Ugyanekkor ő Felsége a kir. tanácsosi czímmel tüntette ki. Mindig előkelő irodalmi munkásságot fejtett ki. Több mint száz munkát irt, melyek öt nyelven: magyar, német, franczia, angol és olasz nyelven láttak napvilágot. Egészen új koralakot irt le, melyet 3ín§. Sehuuimnaer Ernő. az egész világon: »Dermatose de Schwimmer« névvel jelölnek. Munkatársa az összes európai dermatológiai szaklapoknak. Schwimmerék szalonja a főváros előkelő köreinek találkozóhelye. A szeretetreméltó háziasszony, ki szellemességéről, sokoldalú műveltségéről, vala­mint kiterjedt nyelvismereteiről híres, valósággal elbájolja vendégeit. Érdekes, hogy Schwimmerné kiválóan érti férje szakmáját. * * * Schwimmer tanár jubileuma alkalmából a kül­föld legnagyobb dermatológusai hatalmas dísz­munkát készítettek, melybe tudományos czikkeket írtak bele. Van abban angol, német, franczia és olasz czikk. A többek között Londonból : Prof. Malcolme Morris és Prof. Radcliffe Crocker írtak bele; Nápolyból: Prof. de Annois, Rómából: Prof. Campana; Párisból: Hallopeau, Barthelemy, Jul­ien, Thibierge tanárok ; Boroszlóból: Nasser; Bécsből: Kaposi stb. A magyar dermatológiai társulat, melynek Schwimmer az elnöke, életnagyságú képét leplezte le. A társulat nevében Havas és Róna egyetemi magántanárok tartottak beszédet. Az orvostanhall­gatók nevében Weiner Emil adta át Schwimmer­­nek az emléktárgyakat, nevezetesen arany tollat és hatalmas feliratot, melyet az összes orvostanhall­gatók aláírtak. Az orvostanhallgatók segélyegyesü­lete megbízásából ifj. Elischer Gyula adta át a dísz­­tagságról szóló diplomát Schwimmernek. Dr. Schwimmer Ernő tanár. ORSZÁG-VILiAG I negyedik filharmóniai hangverseny, új­ székes­fővárosi Vigadó bérlője úgy véle­kedik, hogy mikor a hőmérő fagyponton áll, még nem érdemes fűteni, így azután a f. hó 15-én tartott negyedik filharmóniai hang­verseny közönsége bezzeg jól átfázott és nem is volt képes­ a hangversenyt végighallgatni, hanem sietett haza, hogy megdermedt tagjait meleg szo­bájában valamiképen helyreigazítsa. Pedig ez a hangverseny bőséges műélvezetet nyújtott. A meg­nyitó­szám Tschaikowszky VI. szimfóniája volt, melyet már egy ízben hallottunk, de a­mely ma is­­így hatott, mintha újdonság volna. Richter mes­teri dirigálása érvényre emelte minden szépségét. A második szám Koessler János hegedűversenye (A-moll) volt, melyet kéziratból játszott Hubay Jenő tanár. A hegedűverseny egy régi, szigorú formán, a pássá Kaglián épült fel, teljesen a mo­dern igényeknek megfelelően. Sok érdekes részlet van benne, kidolgozása mesteri kézre vall és csak azt az egyet sajnáljuk, hogy szerfelett kevés benne a melódia. Hubay Jenő tanár igazi művészi ihlet­tel adta elő kollegája legújabb alkotását, de a közönség ismételt óhajának még­sem tett eleget: nem toldotta meg a műsort egy ráadással. Úgy a szerzőt, mint az előadót számtalanszor kitapsolták és babérkoszorúkkal elhalmozták. Igazán szeret­nék, ha Koessler János többi alkotásait is volna alkalmunk minél többször hallani, mert őt komoly és hivatott zenésznek tartjuk. Koessler János a bajorországi Waldeckben szüle­tett 1853. január 1-én. Már gyermekkorában zené­vel foglalkozott és a középiskola elvégzésével orgo­nistának nevezték ki Neumarktba. Ezt az állását rövid három év után otthagyta és 1874-ben a müncheni királyi zeneiskolát keresi fel, hogy Rhein­berger és Wü­llner vezetése mellett zenei tanul­mányait folytassa. Három évvel ezután a drezdai királyi zenedénél tanári állást fogad el és egyúttal a drezdai dalárda karnagya lesz. A dalegyesület 1880-ban a kölni nemzetközi dalárünnepélynél az ő vezetése alatt a két első díjat nyeri meg. Eme fényes eredménynek köszönhette, hogy nemsokára a kölni városi színház karmestere lesz. 1882-ben pedig meghívják a m. kir. zeneakadémiához az orgona és karének tanári állására. Volkmann halála után a zeneszerzés tanszakát is reá bízzák. Koessler János élénk tevékenységet fejtett ki eredeti zene­szerzemények megírásában. Brahms már korán figyelmessé lett Koessler működésére és épp az ő bírálata folytán nyerte meg tizenhatszólamú 46-ik zsoltárával a bécsi zeneművészek egyletének első díját. Két vonós négyesét és egy vonós hatosát már előadta a Hubay-Popper-vonóstársaság. Ondricsek eljátszotta egyik hegedűszonátáját, Grützmacher pedig egy gordonkaszonátáját. Bécs, Berlin, Köln és Boston kiváló zenetársaságai bemutatták szer­zeményeit. Szilveszteri harangok czímű hatalmas karát zenekarkísérettel a bécsi zenekedvelők adták elő. A kölni Gürzenich és a lipcsei Gewandhaus­­hangversenyeken szintén nagy sikert értek el zenei alkotásai. Egyik nyolc­szólamú férfikarát pedig bemutatta a bécsi férfidalegylet és a drezdai dal­egylet ; mindegyik a közönség élénk érdeklődése és nagy tetszése mellett. A ma előadott hegedű­­versenye még kéziratban van, a budapesti közön­ség hallotta először és csak most fogja diadalmasan bejárni a többi európai nagyobb városokat. A műsor harmadik száma Wagner Nagypénteki varázsa, ezúttal is megtette hatását és csak ismételten ama sajnálatunknak kell kifejezést adnunk, hogy még jó ideig nem hallhatjuk az isteni szép Parsifal operát a mi színpadunkon. Brahms Ünnepi nyi­tánya volt a hangverseny befejező száma. Ezt azon­­ban már felette kevesen hallották, pedig szép és fenséges alkotás. A hangversenyt Richter János hazánkfia diri­gálta bámulatos energiával és páratlan művészi tudással. Milyen kár, hogy Richter nem lehet kar­mester a mi operánknál! Zs. 1897

Next