Ország-Világ, 1898 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1898-10-23 / 43. szám
1898 vinni a férjétől. De aztán Mattie mit is kezdhetne Miriammal? Természetesen ezt Miriam belátta, amikor kissé magához tért, sőt nevetett is önmagán és letörülte könyeit az orczájáról és szemeiből. Mattie ekkor öltözködni segítette és azt mondta, hogy odalenn vár a kocsi. Kocsizni akart vele a Borsban, mint egykor régen . Miriam ebédeljen majd vele és ismerje meg a fiatal Blizzardot. Silas megígérte a feleségének, hogy legalább egy évig Európában marad a feleségével és megmutatja neki az ó-világ minden nevezetességét. Miriam szinte felvidult a gondolatra, hogy Mattie ilyen soká a közelében lesz. Felvette legszebb ruháját; Mattie megmutatta neki, mint rendezte haját ■a legújabb divat szerint s mikor ráadta a kalapját, így kiáltott fel: — így, Miriam, most már kissé önmagad vagy ! MÁSODIK FEJEZET. Raoul ezen a napon igen jókedvűen tért haza. Jegyeket kapott a Theatre Francaise-be egy hírlapíró barátjától. Egyedül a színház volt az, ami Miriamot érdekelte és fölrázta letargiájából. Eleinte Raoul aggódott, hogy Miriam valahogy folytatni akarná Claytonnál a leckéket, de e tekintetben nemsokára megnyugodott. Nem a valódi művészet iránt való szeretet vitte volna Miriamot a színészi pályára, csak eszköz volt Miriamnak a művészet és nem czél. Mikor belátta, hogy a siker nem olyan biztos, mint amilyennek képzelte volna, akkor megcsökkent a művészet iránt való érdeklődése, sőt ez érdeklődés egészen el is fogyott. Nem nyitotta ki többé könyveit, elhanyagolta Claytonékat, a kikoly jóságosak voltak iránta. Ez Raoult bántotta s az is bántotta, hogy Claytonékat Miriam nem látta olyan szívesen, ha látogatóba jöttek, mint e derék népek megérdemelték volna. Clayton nagyon keservesen érezte ezt az elváltozást és fájt neki, hogy Miriam, ha találkoznak, egy szót se tud mondani s alig hallgat arra is, amit mondanak hozzá. Most világos volt előtte, hogy Miriam elidegenült iránta és azért e derék ember is visszavonult. Raoul fölsietett a lépcsőkön, berontott a szobába, ahol — amint remélte — a felesége is van, de csak Miettet lelte odabenn. — Hol van Miriam ? A szobájában ? — kérdezte. — Nem, Raoul . . . Miriam elment hazulról. — Elment ? — Igen ! Ez eddig még nem fordult elő sohasem, mert Miriam ellenszenvvel viseltetett az utcza zaja ellen, mert most az utczákon gyalog kellett áthaladnia s nem kocsin, fogaton, mint azelőtt. Ezért ritkán hagyta el a házat, egyedül pedig soha. Raoul tehát nemcsak boszankodott, de meg is volt lepve az asszony távolléte miatt és olyan furcsa arczot vágott, hogy Miette elnevezte magát. (Folytatása következik.) A nándorfehérvári csata 1456-ban. A hatvani országgyűlés 1525-ben. Mutatványok Benedek Elek A magyar nép múltja és jelene czímű művéből. ORSZÁG«VlIIRG 681