Ország-Világ, 1900 (21. évfolyam, 26-53. szám)

1900-10-21 / 43. szám

1900 bizonyítani, hogy ez mind az Evva Lajos kizáróla­gos érdeme. Most pedig, a­mikor huszonöt évvel számolunk le, a­melyből válságos és diadalmas tizenhat év az Evva Lajosé, hangosan követeli az igazság, hogy lerójjuk a visszavonult kitűnő igaz­gató előtt az elismerésnek azt az adóját, a­mely­­ivel a közvélemény kissé fukarkodott, sőt adós maradt neki. Vannak olyan drágakövek, melyeknek rengeteg értékét meg se lehet határozni. Bajos is megbecsülni őket a közönséges szemnek, mert nagyon kápráz­tató a fényük. Blaha Lujza asszonyra gondolok. Az ő nagyságát meg se tudjuk mérni. Nem lát­hatjuk át, mert nagyon közel van hozzánk. Hozzá­­nőtt a szívünkhöz. A Népszínházban egy héttel a megnyitás után, október hó 22-én lépett föl először. Ez a nap lesz tán az igazi jubileum, hiszen ezt a színházat­­ neki emelték. Az ő művészete közkincse ennek a hazának. A nóta, mely a Tisza mentén, vagy a Mátra alján termett, huszonöt éven át az ő ajakáról bűvölte el a fővárost és viszont azokat a dalokat, melye­ket itt karmesterek csináltak neki, az ő ajakáról vitte el a szellő az ő híre és dicsőségével együtt a legtávolabbi falvainkba is, hogy újra énekeljék. Az ő dalai töltik ki ez a negyedszázadot. Hogy milyen tényezője volt ez az asszony a Népszínháznak, a magyarosodó fővárosnak, irodal­munknak és színművészetünknek, arról — úgy lehet — századok múlva is fognak regélni az utó­dok. Mi huszonöt éve dicsőítjük, magasztaljuk itt minden alkalommal s a­ki ezt most a negyedszáza­dos elszámolás szerint összegezni akarná, úgy találná, hogy a szótárunk — szegény. Ahhoz pedig, hogy méltóan megjutalmazza, a nemzet is — szegény. Talán ez az oka annak, hogy Blaha Lujza maga is szegény. De annál gazdagabb a közönség, a­míg — ő dalol nekünk! * * * A harmadik igazgatónak, Porzsolt Kálmánnak még nincsen múltja a színháznál, de mindnyájunk édes érdeke, hogy fényes legyen a jövője, hogy irodalmunk és színművészetünk javára tovább építse és fejleszsze azt a művet, melyet elődei annyi fényes eredménynyel kezdtek el, hogy áldás legyen ezen a múzsacsarnokon mindörökké! A népszínházi bizottság. írta Porzsolt Kálmán. Állami színházaink művészi életében számos zavart idézett elő, hogy intendáns és igazgató harc­ban állottak egymással. A Népszínház fölött 25 esz­tendő óta a népszínházi bizottság játsza az intendáns szerepét, s hogy kitűnően játsza, annak legfőbb bizonyítéka, hogy a Népszínház művészi életét e 25 év alatt nagyon kevéssé zavarta a népszínházi bizottság és igazgató közötti harc­. A Népszínház ugyanis keletkezésére közalapít­ványi intézet, a felügyelet tekintetében városi, de lényegileg tisztán magán­intézet. Ilyen bonyolult jogi állapot mellett különös tapintatra van szük­ség, hogy a népszínházi bizottság a maga inten­dánsi felügyeleti jogát oly módon gyakorolja, hogy ne sértse a magánvállalkozó igazgató teljes függet­lenségét. A színházi élet nem egyéb, mint folyto­nos hadviselés, s mint a hadjáratban, úgy a szín­házban is csak úgy lehet rend és fegyelem, siker és dicsőség, ha egyetlenegy ember parancsol és rendelkezik Mint a Népszínház bérlője és igazgatója természet­szerűleg igen sokszor elégedetlen vagyok az én intendánsi tes­ületemmel, különösen ha egyik-másik kérésemet megtagadják, de tartozó kötelességem nyilvánosan elismerni, hogy a színház belső életé­től oly távol tartja magát a népszínházi bizottság s oly magas és nyugodt szempontból tekinti a színház ügyeit, hogy a Népszínház igazgatójának tekintélyét semmiféle illetéktelen intendánsi beavat­kozás nem sérti. A népszínházi bizottság minden egyes tagja a közéletnek egy ismert jelese s így biográfiát írni róluk felesleges. A bizottság elnöke mindenkoron a polgármester s alelnöke az első alpolgármester. Halmos János polgármesternek ez az elnököskö­­dése azonban a népszínházi bizottságban nemcsak hivatalánál fogva, hanem műveltségénél és ízlésénél fogva is megilleti őt. Bámulatos Budapest polgár­­mesterének az a sokoldalúsága, a melylyel a főváros különböző ügyeit és bizottságait vezeti s elfoglalt­sága mellett van ideje és alkalma a népszínházi bizottság ülésein az ő irodalmi és művészeti ismere­teit és ízlését is kimutatni. Matuska Alajos alpolgármesternek, mint alelnök­nek természetszerűleg ritkán nyílik alkalma a bizott­ság ügyeit közvetlenül vezetni, de a színház megérzi az ő tudásának, buzgalmának és lelkesedésének is a jótékony hatását. Az elnökök mellett kell megemlé­kezni a főváros első pennájáról, Rényi Dezső főjegy­zőről, erről a kiváló műveltségű, zeneileg is kép­zett első tisztviselőjéről a fővárosnak, ki igazán ismeri a Népszínháznak minden ügyét s »ingyen lelkese­déssel« végzi­ a bizottsági jegyzői teendőket. Raskó Géza, Tollagi Adolf. Horváth Vincze. Kiss Mihály. NSÉMETH JÓZSEF, Kenedich Kálmán:TM A NÉPSZÍNHÁZ TAGJAI 1900-BAN. ORSZÁG -VIL­ÁG 849

Next