Ország-Világ, 1900 (21. évfolyam, 26-53. szám)
1900-10-21 / 43. szám
1900 bizonyítani, hogy ez mind az Evva Lajos kizárólagos érdeme. Most pedig, amikor huszonöt évvel számolunk le, amelyből válságos és diadalmas tizenhat év az Evva Lajosé, hangosan követeli az igazság, hogy lerójjuk a visszavonult kitűnő igazgató előtt az elismerésnek azt az adóját, amelyivel a közvélemény kissé fukarkodott, sőt adós maradt neki. Vannak olyan drágakövek, melyeknek rengeteg értékét meg se lehet határozni. Bajos is megbecsülni őket a közönséges szemnek, mert nagyon kápráztató a fényük. Blaha Lujza asszonyra gondolok. Az ő nagyságát meg se tudjuk mérni. Nem láthatjuk át, mert nagyon közel van hozzánk. Hozzánőtt a szívünkhöz. A Népszínházban egy héttel a megnyitás után, október hó 22-én lépett föl először. Ez a nap lesz tán az igazi jubileum, hiszen ezt a színházat neki emelték. Az ő művészete közkincse ennek a hazának. A nóta, mely a Tisza mentén, vagy a Mátra alján termett, huszonöt éven át az ő ajakáról bűvölte el a fővárost és viszont azokat a dalokat, melyeket itt karmesterek csináltak neki, az ő ajakáról vitte el a szellő az ő híre és dicsőségével együtt a legtávolabbi falvainkba is, hogy újra énekeljék. Az ő dalai töltik ki ez a negyedszázadot. Hogy milyen tényezője volt ez az asszony a Népszínháznak, a magyarosodó fővárosnak, irodalmunknak és színművészetünknek, arról — úgy lehet — századok múlva is fognak regélni az utódok. Mi huszonöt éve dicsőítjük, magasztaljuk itt minden alkalommal s aki ezt most a negyedszázados elszámolás szerint összegezni akarná, úgy találná, hogy a szótárunk — szegény. Ahhoz pedig, hogy méltóan megjutalmazza, a nemzet is — szegény. Talán ez az oka annak, hogy Blaha Lujza maga is szegény. De annál gazdagabb a közönség, amíg — ő dalol nekünk! * * * A harmadik igazgatónak, Porzsolt Kálmánnak még nincsen múltja a színháznál, de mindnyájunk édes érdeke, hogy fényes legyen a jövője, hogy irodalmunk és színművészetünk javára tovább építse és fejleszsze azt a művet, melyet elődei annyi fényes eredménynyel kezdtek el, hogy áldás legyen ezen a múzsacsarnokon mindörökké! A népszínházi bizottság. írta Porzsolt Kálmán. Állami színházaink művészi életében számos zavart idézett elő, hogy intendáns és igazgató harcban állottak egymással. A Népszínház fölött 25 esztendő óta a népszínházi bizottság játsza az intendáns szerepét, s hogy kitűnően játsza, annak legfőbb bizonyítéka, hogy a Népszínház művészi életét e 25 év alatt nagyon kevéssé zavarta a népszínházi bizottság és igazgató közötti harc. A Népszínház ugyanis keletkezésére közalapítványi intézet, a felügyelet tekintetében városi, de lényegileg tisztán magánintézet. Ilyen bonyolult jogi állapot mellett különös tapintatra van szükség, hogy a népszínházi bizottság a maga intendánsi felügyeleti jogát oly módon gyakorolja, hogy ne sértse a magánvállalkozó igazgató teljes függetlenségét. A színházi élet nem egyéb, mint folytonos hadviselés, s mint a hadjáratban, úgy a színházban is csak úgy lehet rend és fegyelem, siker és dicsőség, ha egyetlenegy ember parancsol és rendelkezik Mint a Népszínház bérlője és igazgatója természetszerűleg igen sokszor elégedetlen vagyok az én intendánsi tesületemmel, különösen ha egyik-másik kérésemet megtagadják, de tartozó kötelességem nyilvánosan elismerni, hogy a színház belső életétől oly távol tartja magát a népszínházi bizottság s oly magas és nyugodt szempontból tekinti a színház ügyeit, hogy a Népszínház igazgatójának tekintélyét semmiféle illetéktelen intendánsi beavatkozás nem sérti. A népszínházi bizottság minden egyes tagja a közéletnek egy ismert jelese s így biográfiát írni róluk felesleges. A bizottság elnöke mindenkoron a polgármester s alelnöke az első alpolgármester. Halmos János polgármesternek ez az elnökösködése azonban a népszínházi bizottságban nemcsak hivatalánál fogva, hanem műveltségénél és ízlésénél fogva is megilleti őt. Bámulatos Budapest polgármesterének az a sokoldalúsága, a melylyel a főváros különböző ügyeit és bizottságait vezeti s elfoglaltsága mellett van ideje és alkalma a népszínházi bizottság ülésein az ő irodalmi és művészeti ismereteit és ízlését is kimutatni. Matuska Alajos alpolgármesternek, mint alelnöknek természetszerűleg ritkán nyílik alkalma a bizottság ügyeit közvetlenül vezetni, de a színház megérzi az ő tudásának, buzgalmának és lelkesedésének is a jótékony hatását. Az elnökök mellett kell megemlékezni a főváros első pennájáról, Rényi Dezső főjegyzőről, erről a kiváló műveltségű, zeneileg is képzett első tisztviselőjéről a fővárosnak, ki igazán ismeri a Népszínháznak minden ügyét s »ingyen lelkesedéssel« végzi a bizottsági jegyzői teendőket. Raskó Géza, Tollagi Adolf. Horváth Vincze. Kiss Mihály. NSÉMETH JÓZSEF, Kenedich Kálmán:TM A NÉPSZÍNHÁZ TAGJAI 1900-BAN. ORSZÁG -VILÁG 849