Ország-Világ, 1904 (25. évfolyam, 1-26. szám)

1904-06-26 / 26. szám

518 ^ A mi jubileumunk. Ennek az évnek a karácsonyán ünnepli meg az »Ország-Világ« fennállásának negyedszáza­dos jubileumát. Hosszú huszonöt év küzdelmeire és sikereire pillanthatunk vissza, mely idő alatt lapunk a magyar olvasóközönség széles rétegében terjedt el és gyökeret vert oly családoknál is, a­hol azelőtt külföldi hasonló irányú lapok képezték a szellemi táplálékot. Huszonöt év alatt sikerült elérnünk azt, hogy a magyar olvasóközönség nagy tábora sorakozott zászlónk alá, s mi ezt avval háláltuk meg, hogy úgy lapunk kiállítása, mint tartalma tekintetében mindig szebbet és jobbat nyújtottunk. A magyar olvasóközönség folyton erősbödő rokonszenve lapunk iránt tette nekünk lehetővé eddigelé is, hogy minden év karácsonyán gazdag tartalmú Almanach-hal lephettük meg olvasóinkat, ámde kétszeres örömmel ragadjuk meg az alkal­mat, hogy ebben a jubiláris esztendőben olyan ALMANACH-ot adjunk előfizetőinknek, mely nemcsak tartalom, hanem külső kiállítás tekintetében is méltán fel­tűnést fog kelteni. A­mi a karácsonyi Jubiláris Almanach tar­talmát illeti, minden bővebb kommentár mellőzésé­vel felsoroljuk azok neveit, kik már eddig is egy­­egy elbeszéléssel, verssel vagy zeneművel járultak az Almanach magas irodalmi színvonalának eme­léséhez. A Jubiláris Almanach részére eddig a szerkesz­tőkön , dr. Váradi Antalon és dr. Fálk Zsigmondon kívül még a következő írók, költők és zeneszer­zők adtak kéziratot: Ez a díszes névsor (mely azonban még nem teljes) feleslegessé tesz minden dicséretet. Egyetlen kötetben foglal helyet a magyar íróvilág minden dísze, legkiválóbb poétáinkkal és zene­szerzőinkkel együtt. Külön hangsúlyozzuk azonban a Jubiláris Almanach pazar kiállítását, mert voltak a múltban panaszos szavak, melyek a díszes tar­talomhoz nem találták méltónak az Almanach egy­szerű kiállítását. Ezúttal nem lesz panaszra ok, ebben az irányban sem. A Jubiláns Almanach külső kiállítás tekin­tetében lényegesen el fog térni az eddigiektől. Alakja nagyobb és tetszetősebb, papírja erősebb,, belső kiállítása szebb és ízlésesebb lesz az eddigiek­nél. Olyan díszmű lesz ezidei karácsonyi aján­dékunk, mely méltán szolgál majd díszéül minden szalon asztalának. Visszatérve az Almanach tartalmára, annak­ kiegészítő és befejező része lesz az a bő fejezet, mely a magyar ipar és kereskedelem múltját, jelenét és jövőjét fogja népszerűen ismertetni. Népszerűen és mégis szakszerűen fogunk foglalkozni a magyar ipar és kereskedelem 25 éves történetével, behatóan fogjuk tárgyalni a magyar ipar és kereskedelem jelenét, annak vezető harcrosait, és mindebből perspektívát nyitunk a magyar ipar és kereskedelem jövőjének. Érdekes és érdemes munka lesz ez, mely bizonyára minden olvasónk érdeklődésével fog találkozni. Jubiláris Almanachunkat minden előfizetőnk­nek megküldjük külön keresztkötés alatt. Ebben a jubiláris esztendőben azonkívül még több meg­lepetést is tartogatunk előfizetőink részére. Július 1-én jubiláris évfolyamunk második felébe­lépünk, felkérjük tehát mindazokat az igen tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetése folyó évi június hó 30-án lejár, hogy az előfizetés megújításáról a lap rendes szétküldhetése érdekében mielőbb gon­doskodjanak. Abonyi Árpád Ambrus Zoltán Ábrányi Emil Legifj. Ábrányi Kornél Bálla Miklós Bálla Ignácz Dr. Bányász László Bátor Szidor R. Beck Blanka Bérezik Árpád Bloch József Dr. Bodon Károly Bródy Sándor Dr. Buday László Csergő Hugó Demény Dezső Erney József Farkas Béla Farkasházi Fischer Zsigmond Feleki Sándor Földes Imre Gergely István Gerő Ödön Goda Géza Gáll János Hajdú Miklós Hazai Hugó Harmath Lujza ifj. Hegedűs Sándor Heltai Jenő Herzfeld Viktor Hevesi József Holló Márton Hoppe Rezső Hubay Jenő Dr. Hudovernig Károly Hűvös Iván Jób Dániel Kabos Ede Kaffka Margit Dr. Kampis János Kálnoki Izidor Kenedi Géza Kiss Arnold Kóbor Tamás Lengyel Laura Lipcsey Ádám Lövik Károly Lux Terka Mihalovich Ödön Molnár Ferencz Morócz Jenő Nagy Endre Pakots József Pap Zoltán Paradeiser János Rajna Ferencz Rákosi Viktor Dr. Rottenbiller Ödön Rózsa Miklós Sas Ede Sebők Zsigmond fülei Szántó Lajos Szelényi József Dr. Szilágyi Géza Színi Gyula Szigeti J. József Szomaházy István Szöllősi Zsigmond Tábori Róbert Tömöri Jenő Tömörkény István Thury Zoltán Vértesy Gyula B. Virágh Géza Zöldi Márton Zsoldos László­ ­Jesi HÍREK. Báró Podmaniczky Frigyes — nyolc­van­éves. Báró Podmaniczky Frigyes, a szabadelvű párt ősz elnöke, a napokban ülte meg születésének 80-ik évfordulóját. A társa­dalom minden rétege felhasználta ezt az alkalmat, hogy sze­­retetének és ragaszkodásának jeleivel halmozza el a kiváló államférfit. A szabadelvű párt pompás művű díszalbummal lepte meg ősz elnökét. A bronzzal gazdagon díszített bőr­kötésű album külső lapjára ezt vésték : Országos Szabadelvű Pártkör, 1904. június 20. Második lapján van a díszírású dedikáczió. Hasonlóképen ünnepelte Podmaniczkyt az Adria biztosító társulat, melynek ő csaknem 20 év óta magyarországi intézője. Szívesen ragadjuk meg az alkalmat, hogy bemutassuk olvasóinknak báró Podmaniczky Frigyes legutolsó felvételű arczképét. Növendékek fölvétele a’postán. A keres­kedelmi miniszter posta- és táviró-segédtisztté való kiképzés czéljából a m. kir. posta-, táviró- és távbeszélőhivatalokhoz 1904-ben 255 posta- és távíró-növendék felvételét engedélyezte. Azok a magyar honos ifjak pályázhatnak, a­kik a magyar nyelvet, a horvát-szlavonországi illetőségűek pedig a horvát nyelvet szóban, írásban leírják, továbbá a középiskola IV-ik vagy ezzel egyenlő rangú más iskola megfelelő osztályát hazai intézetben sikerrel végezték, 14 évesnél nem fiatalabbak és 16 évesnél nem idősebbek. E feltételeken kívül a pályázók községi erkölcsi bizonyítványnyal feddhetetlen magaviseletüket, közhatósági orvosi bizonyítványnyal pedig ép és egészséges voltukat is igazolni tartoznak. A felvételért sajátkezűleg irt, évenkint egy koronás pénzügyi bélyeggel ellátott kérvénynyel 1904. július végéig lehet folyamodni. A kérvény az illető posta- és táviróigazgatósághoz czímezve, ahhoz a posta- és távíró­­hivatalhoz nyújtandó be, a­hová folyamodó felvételét óhajtja. A folyamodványra a szülőknek, illetve árváknál a gyámnak beleegyező nyilatkozata is ráírandó. A budapesti posta- és távíróhivatalokhoz kiképzésre csak oly növendékek vehetők fel, kik helyben szülőknél, vagy rokonaiknál laknak. A felvett növendék köteles a szolgálatot legkésőbb október 1-én meg­kezdeni. A növendékek 18 éves koruk betöltéséig gyakorlati kiképzés alatt vannak, a kiképzés első félévében semmiféle javadalmazásban nem részesülnek, az első év második felében azonban kincstári posta-táviróhivataloknál havi 15 korona, a második évben havi 30 korona, a harmadik évben havi 40 korona és a negyedik évben havi 50 korona napidíj­átalányt kapnak. A növendékeket 18 éves koruk betöltése után a posta-táviró-igazgatóság székhelyén vizsgálatra bocsát­ják és a vizsgálat sikeres letétele után kineveztetésükig napi­díjas minőségben kapnak alkalmazást. Hímen. Varga Sándor, a Vígszínház pénztárosa 1. évi június hó 19-én délelőtt m­a 12 órakor vette nőül a VI. ker. anyakönyvi hivatalban Paludi Erzsi úrhölgyet. Magyarok kegyelete Terintetben. A Génf­ben időző szállótulajdonosok nemzetközi kongresszusának magyar tagjai Gundel János vezetésével, Bürger Károly, Ehm János, Förster Konrád, Francois Lajos, Hack István, Malo­­schik Antal, Kriszt Ferencz, Müller Antal, Petanovics József, Stadler Károly budapesti és Hauer Bertalan debreczeni szálló­tulajdonosok részvételével Terintetben, a boldogult Erzsébet királyné kedves tartózkodó helyén megkoszorúzták az Erzsébet­­emléket a kongresszus összes tagjainak jelenlétében. Gundel János szép emlékbeszédet mondott, mely az összes jelen­voltakra mély hatást tett. Azután az emlékre nagy lótusz­­koszorút helyezett, melynek Gundel Kan­cza és Müller Miczike által dús aranyozással hímzett szalagján ez a fölirás van: »Magyarország nagyasszonya emlékezetének — a budapesti szállótulajdonosok, vendéglősök és korcsmárosok.« A Gordon-Bennet-díj. Gordon-Bennet, a »New-York Herald« milliomos kiadója internaczionális automobil­versenyt hirdetett az elmúlt évben. Pályadíjul egy 10.000 korona értékű ezüst serleg vándordíjat tűzött ki, melyet az nyer meg, ki három évben egymásután első győztesként kerül ki a ver­senyből. A múlt évi győztes s így az értékes díj ez idei védője a német Jenatzy volt, a­ki azonban az idei versenyen, melyet múlt héten tartottak meg Németországban (minden versenyt abban az országban tartanak, a­melynek alattvalója védi a vándordíját és így a jövő évi verseny Francziaországban fog lefolyni), csak második tudott lenni a franczia Thery után Lapunk más helyén megtalálják olvasóink a Gordon-Rennet­­díj ezidei első és második győztesét. József királyi herczeg a tüdőbajosokért. József királyi herczeg, a­ki csak a minap tízezer koronás ágyalapítványt tett a nevéről nevezett szanatóriumi egyesü­letnek, az egyesület alapját újra ötezer koronás adománynyal gyarapította, mint a mely összeget a margitszigeti uradalom a megtartott rózsaünnep révén vett be. Az uradalom a pénzt már el is küldötte Lukács György főispánnak, az egyesület elnökének. A szanatórium-egyesület alapja oly szépen gyara­podik, hogy az építés iránt is tárgyal. A terveket Czigler Győző műegyetemi tanár ingyen készítette el és az orvosi szakvélemény szerint egyike lesz a modern higiénia minden vívmánya szerint berendezett gyógyítóházaknak, a­melyben a szegénysorsú tüdőbajosokat gyógyítják. Magyar haditengerészek. A most lefolyt sorozás alkalmával igen sok embert soroztak be tengerésznek. Míg más években csak elvétve osztottak be a haditengeré­szethez egy-két embert, a­ki mint géplakatos erre alkalmas volt. Az idén azonban minden elég erős legényt megkérdez­tek, akar-e tengerész lenni, s a­ki igennel felelt, bármilyen foglalkozású is, oda sorozták, mert a tengerészetnél nagyobb mértékben akarnak magyarokat alkalmazni s e czélból például csak a kaposvári hadkiegészítő kerületnek 50 embert kell a haditengerészethez adni. A sorozó tisztek állítása szerint a magyar szárazföldi legények csakhamar megszokják a tenge­­ ri rész-életet s éppen úgy beválnak, mint az isztriai hivatásos hajósok, a­nélkül, hogy a magyar katonát jellemző jó tulaj­donságaikat elvesztenék. A legényeket felvilágosították, hogy négy évet kell szolgálniok, de ettől sem riadtak vissza. A bikaviadalok. Sokszorosan felülmúlja érdekességben az eddigi bikaviadalokat a szombat esti mérkő­zés. Engedve ugyanis a közönség nagy zöme óhajának, a viadorok ezúttal fognak először magyar bikákkal mérkőzni. Báró Sennyey István teny­észtelepének két hatalmas bikájával fogják a spanyol bikaviadorok felvenni a küzdelmet, a­mi iránt annál nagyobb az általános érdeklődés, mert magyar bikák még soha semmiféle arénában bemutatva nem lettek. A szombat esti viadalt már a felgyógyult Pouly személyesen fogja dirigálni, bárha ő maga a mérkőzésben még részt nem vehet. A kiállítások története. Most, hogy St.­Louisban, a­melyet valamikor menekülő francziák alapítottak s a­hol most a büszke csillagos lobogó alatt hirdeti a világ­kiállítás az Egyesült­ Államok polgárainak gazdagságát, fejlett művészetét és iparát, nem lesz érdektelen néhány szót szó­lani az első kiállításokról. A nagy verseny s a vágy minél szebbet és jobbat teremteni, részben a kiállításoknak tulaj­donítható. Eleinte csak az ipar szűk körére szorítkoztak ezek a kiállítások. Majd bővül a keretük: befogadták a szépmű­vészetet, nemzetek teremtő erejének munkálkodását egy helyre gyűjtötték s előresegítették a kultúrát, ledöntve ósdi választó­falakat. 1569-ben, Nürnberg városában volt az első formális kiállítás. Az eszme tovább fejlődött s XV. Lajos idején, 1763-ban megnyitották a Louvreban az első műkiállítást. Páris népét ámulattal töltötte el az új látványosság s a kiál­lítások eszméje gyorsan hódított tért. Az első franczia ipar­­kiállításra az impulzust már a valódi szükség adta. 1797. augusztus 25-én az ötszázak tanácsában Dam­on arra hívta föl a figyelmet, hogy Francziaország legnagyobb székvárosá­nak, Lyonnak iparát a forradalmi idők rémnapjai tönkretették. Egész Francziaország ipara pangott. E bajokon egy általános iparkiállítással véltek segíteni. 1798. szeptember 18-án nyílt meg az első iparkiállítás a Mars-mezőn. A kiállítások eszméje nemcsak Párisban, hanem a vidéken is hódított. A franczia vidéki városokban is rendeztek kiállítást. A tizennyolc­adik század végén Londonban és Prágában is volt már kiállítás, a talajt azonban Francziaország készítette elő. Prágában 1781-ben, II. Lipót koronázásakor, Rottenham várgróf a cseh királyság ipari állapotát a jelesebb ipari termékek egybegyűj­tésével mutatta be. Az első világkiállitás 1851-ben London­ban volt. Albert herczeg, a kiállítás előkészítője és elnöke, a világkiállitás czéljáról azt mondotta, hogy az az egész em­beri nem fejlődésének színvonaláról hű és eleven képet fog nyújtani és megjelöli az irányt, melyben a népeknek kultúrá­juk és anyagi tevékenységük fejlesztésére haladni kell. Anglia hasznára fordította a kiállítást. Megalapította a Sout Kensington­­múzeumot, ipar- és rajziskolákat teremtett, növelte munka­erejét s fokozta kivitelét. A nagy kiállítások helyett azonban jobban felkarolták az országos kiállításokat. Az országos kiállítás czélja a belföldi termelés megerősítése, a hiányok ORSZÁG - Vil­ÁG 1904

Next