Ország-Világ, 1906 (27. évfolyam, 1-26. szám)

1906-01-28 / 5. szám

94 Terünk nem engedi, hogy lépésről-lépésre kövessük azokat a sikereket, melyeket Lehickedanz gyors egymás­utánban elért. A legtöbb nagy építőművészi pályázaton vett részt és úgyszólván mindig sikerrel. Sorra vitte el a nagy díjakat a különböző pályázatokon, többek között az új országházra kiírt pályázaton is; az iparművészeti múzeum és számos más monumentális pályázat mindmeg­annyi babért jelentettek számára. 1893-ban társaságba lépett Herzog Fülöp Ferenc építőművészszel s ettől az időtől fogva még szorosabb és eredményesebb munkás­ságot fejtett ki. Herzog Fülöp Ferenc építőművész, kit ugyancsak az ezredéves emlék építészeti részének befejezése alkalmá­ból a Ferenc-József-rend tiszti­ keresztjével tüntettek ki, tanulmányait mint Ferstel tanár tanítványa a bécsi mű­egyetemen végezte és több éven át Fellner , és Helmer színháztervezetein működött közre. Az iparművészeti múzeumra kiírt pályázat alkalmával kapott meghívást Budapestre. Itt egyrészt előkelő építőművészeknél, rész­ben pedig önállóan vett részt különböző építészeti pá­lyázatokban és tervei ismételten díjat, kitüntetést nyertek. Az 1893. év nyarán Sehickedanz építőművészszel egye­temben az ezredéves kiállítás nagyszabású építkezé­seinek terveihez fogott. Az ő és Lehickedanz tervei szerint épült az »új műcsarnok«, a »történelmi kiállítási cso­port« (annak díszes belső kiképzésével), külömböző pavillonok és magánépítkezések, valamint nagyszámú monumentális síremlék. Közben Lehickedanz és ő meg­kezdték az ezredéves emlék alapvető munkálatait és e nagyszabású alkotásnak, melynek szobrászati része tudva­levőleg Zala mester munkája — 1897. nyarán megtör­tént az­­alapkőletétele. A szépművészeti múzeumnak 1898-ban kiírt pályá­zatán Lehickedanz és Herzog vitték el a pálmát. Még ebben az esztendőben adatik át rendeltetésének ez az építészeti remekmű, mely az Andrássy-út végén épült és teljesen harmonizál az ugyanott emelkedő ezredéves emlékkel és új műcsarnokkal. Ekként köszönhetjük Schickedanznak és Herzognak székesfővárosunk legszebb terei egyikének megteremté­sét, mely hivatva van, Budapest hírnevét messze az ország határain túl hirdetni. , Azok között az építészek között, akik Hauszmannak a budai királyi várpalota megépítésében segítő munka­társai voltak, fontos feladat jutott Györgyi Géza mű­építésznek, kit a király most a harmadosztályú vas­korona-renddel tüntetett ki. Györgyi Géza, ki tanulmá­nyait a berlini építészeti akadémián végezte, már a vár­bazár építésénél, később pedig a kir. operaház meg­építésénél is közreműködött; a királyi várpalota hatal­mas munkájában pedig a művezető - építészhelyettes fontos szerepe jutott neki. Az állandó új országház építésénél közreműködött férfiak közül Steinhausz László műszaki tanácsos a Ferenc-József-rend lovagkeresztjét, Heidrich László és Bayer Béla főmérnökök, valamint Sánthó István építész a koronás arany érdemkeresztet kapták. A magyar mű­szaki kar e jeles férfiait szintén bemutatjuk olvasóinknak Marcenke Vilmos szobrászt a Ferenc­ József-rend lovagkeresztjévé"- jutalmazta a király az állandó ország­ház építésénél végzett nagyszabású munkáiért. Marhenke­­ről nem először esik szó lapunkban; amikor az új országházat ismertettük, részletesen kitértünk Marhenke érdemes munkásságára is. Az új ország­ márványfalai, e monumentális építkezésnek legfontosa­bb és leggyö­nyörűbb része, dicsérik Marhenke művészetszámba menő kiváló tudását és mi csak örülünk Marhenke jól meg­érdemelt, legfelsőbb helyről jövő kitüntetésén. Azokért a szobrászati munkálataiért, melyeket legutóbb a Szt.­­István-templom építésénél végzett, a szakkörök dicsé­retén kívül mindenek elismerését vívta ki, és az ő munkássága, melylyel a székesfőváros majdnem minden nagyobbszabású építkezésénél találkozunk, már régen ne­vet és dicsőséget szereztek neki a legszélesebb körökben. Jungfer Gyula gyárost a királyi tanácsosi címmel tün­tette ki a király azokért az érdemeiért, melyeket a királyi várpalota műlakatos munkái közül szerzett. Jungfer Gyula is azok közé tartozik, kik kitartó, érde­mes munkával kiemelkedtek a hétköznapiság keretéből, s így alkalmat nyújtottak arra, hogy velük érdemük szerint foglalkozzunk. Pár éve csak, hogy Jungfer Gyu­lát úgy mutattuk be lapunkban, mint a magyar műlakatos­­ipar megteremtőjét, ki a magyar kovácsolt díszmunkák­nak a külföldön is több ízben diadalt szerzett. Jungfer munkái nálunk már régóta fogalomszámba mennek, mert ezek egytől-egyig bizonyságai annak, miként lehet az ipari mesterséget művészetté emelni. Ilyen munkái Jungfernek találhatók az utóbbi évtizedek úgy­szólván minden monumentális építkezésénél hazánkban. Nemcsak a királyi várpalotának és az új országháznak, hanem minden középületünknek igaz ékességéül szol­gálnak Jungfer alkotásai. Hey Béla. Schickeranz Albert. Herzog Fülöp­ Ferenc.­­ Steinhausz László. Hauszmann Alajos. Heinrich László, Harchenke Vilmos. ■Jungfer Gyula: Sánthó István. 0R57R 5-U1LRB 1906

Next