Ország-Világ, 1906 (27. évfolyam, 27-53. szám)
1906-11-25 / 48. szám
ívott ját, mit ő kezdetben lelkesedéssel hallgat, aztán kikapja a cigány kezéből a hegedűt és maga is játszik. Ilona el van ragadtatva és egy szál fehér rózsát nyújt át Lavottának. Ezt észreveszi Aradi gróf; egyszerre világos lesz előtte a valóság. A cigányasszony átka beteljesedett. A második felvonás kezdetén Szentgyörgyi kastélyában Ilonát öltöztetik az esküvőre. Szerelme egyre lángolóbb Lavotta iránt. A zongorához lép és eljátssza Lavotta lakodalmasát, amikor az imádott férfi belép. Lavotta bevallja szerelmét. Ilona előbb védekezik, de győz a szerelem és ő is megvallja szíve szent érzelmeit. A násznép jön és már-már megindulnak a kápolna felé, amikor Ilona kijelenti, hogy nem lehet Aradié. Közben megjöttek az inzurgensek. Lavotta felcsap katonának és az inzurgensek közé áll. A csalódott vőlegény boszút esküszik, azt kiáltja, hogy megöli vetélytársát, boldogsága megrontóját, de Ilona kijelenti, hogy meg fogja védeni szerelmesét. A harmadik felvonás az inzurgensek tábora. A katonák toborzót járnak, Lavotta őrségen marad. Egyszerre meszsziről megcsendül egy pásztorsíp hangja: »Cserebogár, sárga cserebogár . . .«, a Lavotta nótája. Ilona izgatottan, félve lopódzik a táborba. Nem tud élni Lavotta nélkül. Csata készül, nem törődik vele. Hirtelen lövés dördül. Szentgyörgyi és Aradi jöttek, hogy elvigyék Ilonán De a leány megtagadja apjának az engedelmességet és kijelenti, hogy márkája Lavottának. Epilógus, Szentgyörgyi Ilona sírboltja. Lavotta jön, kezében hegedűvel, amelyet össze akar zúzni, hogy örökre némuljon el a hangja. A kripta ajtajában azonban megjelenik Ilona és Lavotta megtörten borul a holttestre. Tehát hegedűje nem pusztul el és a magyar dal él továbbra örökké ! A poétikus, gyönyörű szöveget Farkas Imre remek versekbe foglalta és ezekhez írta Hubay Jenő a zenét. A magyaros szöveg magyar lüktetésű zenét kívánt és Hubay Jenő, a zeneszerző ehhez szigorúan ragaszkodott is. Az első és második felvonás költői fantáziáját erősen lekötötte és ő a tiszta magyar zenei stílusnak feláldozta zsenijének szabad szárnyalását. A harmadik felvonásban már félrelöki a megkötöttséget és szólaltatja oly hangosan a melódiáit, amely az operai keretnek megfelel ugyan, de a magyarosság szempontjából kifogás alá esik. Az egész opera azt a benyomást teszi a hallgatóra, hogy a magyar operastílus bénítólag hatott Hubay működésére. Szebbet, magasztosabbat tudott volna teremteni, ha nem köti magát a szöveg szerint való eljáráshoz és nem ír tisztán magyar zenét. Az »Alienor«, a »Cremonai hegedűs«, a »Falu rossza« és a »Moharózsa« szerzője sokkal otthonosabb a klasszikus zenében és gondolatait sokkal jobban ragyogtathatja ebben a formában, mint a magyaros feldolgozásban. Kár volt erőszakosan ragaszkodni egy oly megzenésítéshez, amely a szöveg szempontjából helyes ugyan, de a zeneszerző egyéniségének nem mindenképpen megfelelő Ennek dacára a »Lavotta szerelme« Hubay Jenő nagy talentumáról tesz tanúságot, amely nem ismer kimerülést és amely bővelkedik dallamosságban, új eszmék teremtésében. A szereplők tudásuk legjavát hozták érvényre, Vágóné Teréz, Arányi Dezső, Takács Mihály, Kornai, Valent és a többiek ambícióval és igazi tudással végezték nehéz feladatukat. Remekbe való, páratlan alakítást nyújtott Takács Mihály, mint Lavotta. Költői volt a szó legnemesebb értelmében és brilliánsul énekelt meg játszott egyaránt. A Takács alakítása egymagában annyira páratlan, hogy már ezért is meg kell hallgatni »Lavotta szerelmé«-t. Az Opera tündéri fénynyel állította ki a darabot és a zenekar Kerner István tudatos vezetése mellett művészien játszott. Taps, kihívás és virág volt bőven. Rászolgáltak hűségesen a szövegírók, zeneszerző és énekesek egyaránt. Id. Hubay Jenő: Bérezik Árpád: A „LAUOTTA SZEREUTIE“ CímŰ ÜRLÍTŐS SZERZŐI. Fejér Sándor : Krisztus bírái előtt. A leégett „Uránia“ műkiállítás egyik elpusztult képe. Farkas Imre: ORSZAS-UILAE RÁKÓCZI: Daljáték 4 felvonásban, szövegét írta Bakonyi Károly, zenéjét Endrődi Sándor és Pásztor Árpád verseire dr. Kacsóh Pongrác. Először adták a Király-színházban 1906. nov. 20-án. A Rákóczi-hamvak hazahozatala alkalmából a Király-színház azért nem mutatta be Bakonyi-Kacsóh operettjét, nehogy azt higyje a közönség, hogy alkalmi darabbal van dolga, amely az alkalom elmúltával elveszti jelentőségét és visszasülyed a feledés sötétségébe- És evvel nem helyesen cselekedett a Király-szinház. »Rákóczi« oly szervesen és oly tudatosan megkonstruált darab, amely az alkalmi darabra vonatkozó minden félreértést eloszlat és amely nagyban emelte volna a Rákóczi emlékünnepély rendkívüli fényét. A darabnak abszolút nem ártott volna az alkalomszerűség, ellenben az országos ünnepség keretében díszes helyet biztosított volna magának. Bakonyi Károly figyelmét Endrődi Sándor népszerű kuruc versei fordították Rákóczira és megírta a fejedelem törhetlen hazafiságának igazán megható történetét annyira ügyes színszerűséggel, hogy valóban sajnáljuk, hogy nem operának szánta ezt a szép és komoly tárgyat, amelynek alig-alig akad operettbe illő kedélyes, felvidító momentuma. Az első felvonásban II. Rákóczi Ferenc a bécsi udvarnál mulat, ahol Amália hercegnő köti le, akit utóbb feleségül is vett. Itt élt Bercsényi vezetésével a magyar küldöttség, amely hazahívja hazát menteni. Rákóczi nehezen érti meg szavukat, mert teljesen 965