Ország-Világ, 1907 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1907-02-10 / 6. szám
102 táncos frakk, ez a komplikált lelkű élőlény a maga különösségénél és változatosságánál fogva mindenesetre érdemes arra, hogy őt jó és rossz alakjában, lelki boncolás útján megismerjük s keresztüllássunk legtitkosabb vágyain, gondolatain és reményein, apró hiúságain, tettetett komolykodásain, hódítási műveletein és leginkább eredetieskedő, újító tervein, mikkel ő rendszerint iskolát akar csinálni. Mielőtt azonban hozzáfognánk ehhez a boncművelethez, előbb definícióját kell adnunk a bálnak. A nagy, nyilvános, mindenki előtt ismert, főképpen elitbáloknak, hol a táncos frakknak változatait — ellentétben a táncos zsúrokkal vagy házibálokkal — egész teljességében feltalálhatjuk. Mi a bál ? A bál: sok minden és még valami. A bál a mulató télnek spéciese. Az optimista szerint a bál: tündérkert, hol földi angyalok imbolyognak a sima parketten, hol andalító muzsika szól s ennek ritmusára bájosan lejteni látjuk őket: az édesen kacagókat, csudás szeműeket, halványszőke és barnás fekete hajúakat, kiknek ruhája költemény, mosolya óda vagy operett s testük hajlékonysága bájos szinfónia. Az optimista ilyenkor boldog s túlvilági gyönyörrel szemléli a mesés látványokat, lelkét édes álomba ringatja a mámor s az édes, illatos párázat, mi Frakkok a bálban, ott lengedez a táncterem fehérruhás, feketefrakkos forgatagában s amikor reggel hét órakor álomra hajtja fejét, két bájos leányszem jelenik meg lelki szemei előtt s ő sóhajtva suttog egy nevet... Mert ilyen ő: a rajongó, romantikus, a múlt századba való, hátramaradott, bohó, ifjú, optimista ember. Nem úgy a másik. A pesszimista mindenekelőtt gúnyos kacajra fakad s aztán megszólal. Mi a bál ? Haha! A bál ? Józan emberek megbolondulása, cipőkoptatás, ruharongyolás, pénzpocsékolás. Időölés, egészséggyilkolás, jókedvrablás, unalomszerzés. A bál? Vásár és színészkedés, leánykiállítás, komédia és tragédia, egy szóval: szamárság, így beszél a pesszimista. Hogy miért, azt nem indokolja meg. Amikor indokolni kell, akkor gúnyosan és vérfagyasztóan kacag egyet. Néha kettőt is. Most pedig vegyük a statisztikát, melynek segítségével belehatolhatunk a báli frakkos élőlények lelki misztériumaiba. A jó öreg statisztika lesz az a bonckés, melylyel operálva megismerjük a báli frakk lelkét, szivét, érzelmeit, indulatait, hibáit, hóbortjait, kicsinyességeit, fontoskodó nagyzolását vagy szeszélyeit és — last not least — erényeit is. A bálozók kétfélék : táncolok és nem táncolok. Ez a két főcsoport. A táncosok természtű BÁNYÁSZ LÁSZLÓ. szetesen a hölgyek kedvencei, kik jutalmul édes és többet vagy kevesebbet — de inkább többet — mondó mosolyokkal boldogíttatnak, ellentétben a nem táncolókkal, kik mondhatlan utálatnak szomorkodnak a hölgyek előtt. A jelenlevő nem táncosok kivételnek. A táncosoknak ismét két alcsoportja van. Ezek: a jól vagy rosszul táncolok. A rosszul táncosok önként értetőleg kevesebb kiváltságban részesednek általában. Mindamellett olykor nagyfontosságú személyiségekké is emelkedhetnek a sors különös kedvezése folytán. Vannak esetek ugyanis, mikor a jó táncosok mind a porondon vannak, vagyis táncolnak, vagy előállhat a szomorúbb eset is, hogy : nincsenek jelen. Ilyenkor a másod-, vagy harmadrendű táncosok jelentősége és szükségessége — jobb híjján - elsőrendűvé emelkedik s ideig-óráig uzurpálják az elsőrendű táncosok számára rezervált kiváltságokat. Mert az Isten jó s számtalan, ám statisztikailag pontosan ki nem mutatható mennyiségű fiai közt lehetőleg igazságosan iparkodik megosztani a gyönyöröket és fájdalmakat. Az elsőrendűekké vedlett táncosok ilyenkor érzik, hogy : jó az Isten. Menjünk tovább. A táncosok és nem táncolok között, van egy átmeneti csoport is : ez a részben táncosok csoportja. Ezek az eklektikusok. Akik táncolnak is, nem is. Két ORIZRS-UILRQ 1907