Ország-Világ, 1907 (28. évfolyam, 1-26. szám)
1907-06-23 / 25. szám
1907 Az elmúlt zenei év, kevéssel az »Endre ésJohanna« előadása után, hatalmas és szép akcentussal fejeződött be. A finn dalegyesületek tagjaiból alakult férfikar, a »Suomen Laulu« jött el hozzánk, bemutatva nagy művészetét és a finn dalirodalom legkiválóbb műveit. Egy egész nemzet szólalt meg ezekben a dalokban, a kicsiny, elnyomott finn nemzet, melynek létezéséről a magyar közönség ■eddig úgyszólván csak nyelvünknek a finnugor nyelvcsaláddal való rokonsága, illetve az ehhez fűződött nyelvészeti viták folytán tudott. A »Suomen Laulu« nagy sikere még élénken emlékezetében lesz a zenét kedvelő magyar közönségnek, annak idején sokat írtak lapjaink is róla, sőt hatása alatt hamarosan nálunk is alakult a főiskolai ifjúságból egy hasonló daltársulat. A finn énekeseket nem elég hallani, meg is kell érteni őket. A finn ember nem azért énekel, mert más nemzet fiainál is látja ezt, hanem mert neki a dalolás életszükséglet, élvezet, magasztos cél. Addig, amíg a magyar ifjúság csak utánozni fog, nem lesz ■énekkar hazánkban, de amikor érezni és érteni fogja, hogy miért énekel, pótolva lesz ez a hiány is. — A finn dalosok hangversenye után nagyban átalakult az »Endre és Johanna« előadásának terve. Nem lett volna méltó a magyar zenéhez ezek után csak egy művet eljátszatni, egész hangverseny kell, csupa magyar szerző, tiszta magyar stílű művel. Ősztől fogva ezirányban folytattam a levelezést az említett finn zenészekkel. Az ideát nagy örömmel fogadta az ottani muzsikusok egész összesége. Csak egy külön kívánságuk volt: ne bízzuk a hangversenyt idegen karmesterre, legyen az is magyar. Ezt a kérést könnyű volt teljesíteni. A tervbe vett műsoron szerepelt Rékai Nándornak »Csördöngüllője« is, a szerzőjét kértük fel kettős minőségben, mint karmester is, szerepelni. Sokkal nehezebb volt a hangversenyre való kiutazás és rendezés költségeinek kérdése. Szerencsére azonban olyan férfiú viseli jelenlegi kormányunkban az egyik miniszteri tárcát, akinek nemcsak a címében van benn a »kultura« szó, hanem aki minden tettével, minden gondolatával annak legfőbb tényezője is. Gróf Apponyi Albert, a minden szépért és nemesért lelkesedő művész-államférfi azonnal átlátta a Finnországban rendezendő magyar hangversenynek nagy kulturális horderejét és úgy erkölcsi, mint az anyagi támogatásával lehetővé tette, hogy a magyar zeneszerzők képviseletében két lelkes ember útra kelhessen északra, hogy diadalra juttassa a magyar zeneművészetet. Rékai Nándor karnagy és e sorok írója, Cserna Andor. # * * Április hó 14-én érkeztünk meg Helsingforsba, Finnország fővárosába. Az idei kemény tél miatt nagy kerülőt kellett leírnunk, Kopenhágán és Stockholmon át utaztunk az ezer tó országa felé. A svéd fővárostól kezdve a hajó a befagyott, rengeteg tükörhöz hasonló keleti tengerben lassan haladt Rékai Sándor. Steiner Leó: A helsingforsi egyetem dísztermének freskói. 0R57R6-UICA5 527