Ország-Világ, 1907 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1907-10-27 / 43. szám

898­ ­ t Goll János, Goll János meghalt. A magyar zeneművészetnek és a magyar zenepedagógiának nagy gyásza van: meghalt Goll János, egyik leg­régibb harcosa a legbuzgóbb művelője a magyar zenei kultúrának, aki egy emberöltőn keresztül kitartó, céltudatos munkássággal, leküzdve minden elő­ítéletet és áthidalhatatlannak látszó aka­dályt, vitte előre a magyar dal kultuszát. Hozzánk, az »Ország-Világ«szerkesz­tőségéhez igen közeli kötelékek fűzték Gáll Jánost. Szeretett, tisztelt munka­társunk és barátunk volt, akinek el­vesztét fájdalmas szívvel gyászoljuk. Lapunk olvasói is nem egyszer talál­koztak az »Ország-Világ«-ban Gáll János gyönyörű, lelket in­dító dalaival. Melegen érző szíve volt, fanatikusan sze­rette a magyar zenét, és ezért áldozott időt, vagyont és­­ egészséget.­­Gyászos szívvel, őszinte, igaz meg­­illetődéssel és az­ felhá­­nyása miatt az egész zene­világot ért nagy veszteség tudatában álljuk körül a jó öreg barát koporsóját és mondunk neki a ma­gunk és olvasóink nevében egy utolsó istenhozzádot. Goll János Báttaszéken (Tolna-m.) született 1841. évben. Tanulmányai be­fejezte után Pest szabad királyi város tanítójává nevezték ki. Pedagógiai ta­nulmányai mellett a Nem­zeti Zenedében a képesítő zenei tanszakot is elvé­gezte és a legbuzgóbb am­bícióval állott a zeneművé­szet szolgálatába. Rajongó lelkesedéssel csüngött f m­­eg az éneken. Ezen a té­ren alkotta meg úgy is, mint zeneszerző, úgy is, mint pedagógus örökbecsű műveit. »Énektan«-a már a 12-ik kiadást érte meg. 1885-ben a magyar férfi­kar-irodalom gyűjtemé­nyét, az »Apolló« folyóira­ mŰVÉSZET. Bartha Miklós síremléke. Két éve annak, hogy a magyar köz­élet és politika egyik legjelentékenyebb alakja, Bartha Miklós elköltözött az élők világából. Nem volt beteg, úgy­szólván az íróasztal mellől ragadta el a zord és kérlelhetetlen végzet kö­rünkből. Kedden, midőn síremlékét leplezték le a kerepesi temetőben, ott állott hantja mellett az egész magyar társadalom, hogy lerójja kegyeletét a nagy költő, a lánglelkű politikus és törhetetlen jellemű férfi iránt. A verő­fényes októberi délután, a temető bána­tos mélasága és a megjelentek szemé­ben ragyogó könnyek szolgáltattak méltó keretet a lélekemelő szép ünnep­hez. Elsőnek Holló Lajos mondott gyönyörű beszédet a szoborbizottság nevében. Utána Barabás Béla beszélt a képviselőház nevében és letette a Ház koszorúját. Wesselényi Ferenc báró a függetlenségi párt részéről beszélt, ugyancsak ő tette le a párt koszorúját a sírra. Majd Vaszilievits János pol­gármester vette át beszéd kíséretében az emlékművet a főváros nevében. Ott volt küldöttségileg Zenta város pol­gársága is, ennek a kerületnek volt Bartha Miklós követe, mikor elhunyt. Az érdekes emlékművet, melyet Kallós Ede szobrász­művész mintázott, kép­ben mutatjuk be. Spányi Béla képeit kollek­ciós tárlatban mutatta be múlt héten az Eggenberger-műkereskedés megna­gyobbított s modernül berendezett kecskeméti­ utcai szalonjában. Ez a kol­lekció az ismert Spányi-képekből áll, minden újszerűség, stílusváltoztatás nélkül. A Műcsarnok két év előtti kollekciós tárlatán szerepelt Spányi­­képek módosított kópiái ezek, azonos hangulatokkal, azonos előnyökkel és hátrányokkal. Eladós képek minden­esetre, mert a közönség szereti az efajtákat: a borongós őszt sárguló leve­lekkel, az aláhanyatló nap vérvörös színszórását, a csöndes lápot gólyákkal vagy a nélkül, továbbá általában a különféle bánatos poétái hangulatokat. Ezeket Spányi ügyesen, trenirozottan tudja visszaadni s ilyképpen számíthat is anyagi sikerre mostani kollekciója alkalmából. A megnagyobbult s meg­szépült Eggenberger-féle »Új Szalon« most már számottevő műkereskedéssé küzdötte föl magát, amelynek váltakozó s nívós kiállításait érdemes figyelem­mel kisérni. A kiállítás ingyen tekint­hető meg. (b.) A Kossuth-szobor, Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter leiratban fölhívta a fővárost, tudassa vele, minő stádiumban van a Kossuth-mauzóleum, a Kossuth-szobor és a Szabadságharc-szobor dolga. A polgármester most válaszolt a kereskedelmi miniszternek. Válaszában el­mondta, hogy a Kossuth-mauzóleum külső építkezésével elkészültek, még csak Hun­gária nagy kőalakja hiányzik. A mauzó­leum belsejében megkezdték a színes mozaik lakását. A polgármester bízik benne, hogy a jövő évben befejezik a mauzóleum építését s jövő évi november elsején felavathatják. A Szabadságharc­szobor építésére most kötik meg a szer­ződést s már fölhívták a kivitellel meg­bízott művészeket, hogy a részletes munkatervet dolgozzák ki. A Kossuth­­szoborra hirdetett pályázat 1908. február huszonhatodikén jár le. A megtréfált zeneszerző­, Leoncavallo egy ízben Genuában időzött és az Operában legsikerültebb szerzemé­nyét, a »Bajazzók«-at adták. Inkognitó­ban akarta végighallgatni az előadást és megváltotta a jegyét. Az előadás alatt egy hölgy ült mellette, aki feszült figye­lemmel hallgatta az előadást, úgy, hogy Leoncavallo elhatározta, hogy megtréfálja szomszédnőjét. Megszólította s megkér­dezte, hogy tetszik neki Li darab. A hölgy szinte magán­kívül magasztalta az »isteni áriákat« és a zseniális szer­zőt. Leoncavallo azonban lecsepüzte a darabját a sárga földig. Elmondta, hogy iga­zán sajnálja a pénzét, amely­ért lopott muzsikát, lehetet­len hangszerelést, csupa ze­nei ellentéteket kellett hal­lania. Nagyott nézett azon­ban, mikor másnap az egyik lapban betűről-betűre végig gyönyörködött a saját maga fölött mondott kritikájában, amely »Leoncavallo bírálata önmagáról« címmel művészi szenzációja volt a lapnak. Az illető hölgy ugyanis az operai kritikusa volt a lapjá­nak, aki látásból jól ismerte Leoncavallot és a mester kri­tikáját sietett kinyomatni. Leleplezték okt. 22-én. Bartha miklós síremléke a Kerepesi temetőben. Kallós Ede műve. OR57ne-UILR- tot indította meg, mely 22 évfolyamában már 461 eredeti magyar férfikart közölt. Az »Apolló «-val sikerült a magyar férfikart nem remélt művészi nívóra emelnie. Körülbelül 100 férfikart, több vegyes kart, nagyon sok magándalt és misét szerzett, melyek mind a ma­gyar zeneirodalom értékes gyöngyei. A zeneművészet minden terén szerzett érdemei elismeréséül az Országos Ma­gyar Daláregyesület az idén válasz­totta éppen tiszteletbeli tagjává. Gáll János azonban nemcsak a zene­művészet tágas mezején tűnt ki és szerzett érdemeket, hanem társadalmi téren is, így a Budapesti Torna­ Klub egyik megalapítója, később alelnöke volt. Élénk részt vett a fővárosi ön­kéntes tűzoltó-egyesület megalakításá­ban is. A székesfőváros szolgálatában teljes 40 esztendőn keresztül állott, mely időből 20 évnél többet töltött el mint tanár a Nagymező­ utcai polgári és felső kereskedelmi iskolánál. El­hunyta tisztelőinek és tanítványainak körében mély fájdalmat keltett. Kedden délután temették óriási részvét mellett. 1907 Kút az Erzsébet­téri. Egy művészekből és műbarátokból álló társaság gyűjtést indított arra a célra, hogy az Erzsébet-tér köze­pére, a Nemzeti Szalon épü­­lete elé művészi kutat állít­sanak. A kúton szimboli­kusan egy-egy alak képvi­selné a három képzőművé­szetet: a festészetet, szobrá­­szatot és építészetet. Az em­léken rajta lesz három kiváló élő művészünk, Szinnyei- Merse Pál, Lechner Ödön és Donáth Gyula szobra.

Next