Ország-Világ, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1908-07-05 / 27. szám

530 zajára lett figyelmes s a másik pillanatban fia, a fiatal Roth Izsák ölelő karjai fogták őt körül. — Parancsoltál velem atyám, itt vagyok, — szólt lágy, melodikus hangon, a férfiszép­ség virágában álló ifjú. — Igen. Komoly beszédem van veled. Ülj ide mellém — s egy karosszékre mutatott, — és figyelj rám. Miután tegnap huszonnegyedik évedet betöltötted, nagykorú vagy és szabad ura az akaratodnak, neked már nem paran­csolhatok, de öreg atyád kérését meg nem tagadhatod, ha olyan fiú vagy, mint a minő­nek lenned kell, — s az öreg merően rásze­gezte tekintetét az ifjúra. — Folytasd kérlek, figyelek. — Ismerem elhatározásodat s csak arra kérlek, mielőtt elhagynád atyáid hitét, tanul­mányozd vallásunk titkos tanait. Menj ki Palesztinába s keresd fel az ott élő rabbit, Rabbi Akiba követőjét, aki ösmeri mind ama rejtett tanokat és dolgokat, amelyek a laikus hívők előtt ismeretlenek. Hogyha a beava­tottak közé fogsz tartozni, talán elállasz átté­rési szándékodtól. De ez nem elég. Utaznod kell két éven át. Menj Egyptomba, Indiába és Japánba, szóval szórakozz és tapasztalj. Ismerd meg jobban a világot, hogy meg­tudd, nem merő ábránd-e csak szerelmed? S ha visszatérve is megmaradsz mostani szándékodnál, nem szólok ellene, legyen meg az Úr akarata s belenyugszom az elkerül­hetetlenbe. De ha ezt a kérésemet is meg­tagadod, nem tekintelek többé fiamnak és kitagadlak! — Atyám nem tudja, mit követel tőlem! — Sőt, igen jól tudom, hogy Kenderessy Malvin bárónőt szereted és ő sohasem lesz egy zsidónak a neje. — De ha atyám kívánságának eleget ten­nék, nemcsak hűtlenséggel vádolnának, de elveszthetem életem boldogságát. Igaz, hogy az öreg báró még hallani sem akar frigyünk­ről, de a bárónő mindig mellettünk van és mindent elkövet, hogy a férje beleegyezését megnyerje. Nagy befolyása végre is győzni fog. Csak idő kérdése az egész. — S téged nem sért a báró gőgje ? — Százados előítéletet kell leküzdenie és szeretem Malvint. — Miután a báró bogara folytán úgy is várnod kell, nem volna indokolt ősz atyád kérését megtagadni, különösen nem, miután mint anyádtól hallottam, épp az utóbbi na­pokban tudatta veled a bárónő, hogy férje még mindig erősen ellene van frigyeteknek s hallani sem akar róla, mert zsidó szárma­zásodat kifogásolja. — Ez mind igaz atyám, de azért ki tudja, hogy fogná fel elutazásomat? — Szóval te miattuk képes vagy ősz atyádtól megtagadni az egyetlen eszközt, ami a jövőben is megnyugtatására szolgálhatna ? — Biztosítalak atyám, hogy én változni nem fogok, kár a kidobott pénzért. — Pénz van elég, az nem jöhet számításba. Az a kérdés, eleget teszel-e kérésemnek? — És az öreg úr hosszú, esdeklő tekintetet vetett fiára. — Atyám, — könyörgött az ifjú, — ne kívánd ezt tőlem. — Ha még van benned egy szikrája a gyermeki szeretetnek s nem akarod öreg atyád szívét megtörni, nem tagadod meg kérésemet, így is, úgy is várnod kell. S ha visszajöttél és szándékod nem változott, sza­vamra mondom, szó nélkül belenyugszom házasságodba. Ellenben, ha megtagadod, tudni fogom, hogy nincs többé fiam, nincs szerető gyermekem, aki megkísérelné visszadni öreg atyja nyugalmát! — Jól van atyám, ne tovább! Legyen meg akaratod. De nagy áldozatot követelsz, amelynek életboldogságom lehet az ára. Miután akarod, jövő héten indulok nagyvilági utamra és csak két év múlva leszek ismét itthon. Kijelentem azonban, hogy ha vissza­jöttem, kitagadsz vagy nem, semmi sem fog szándékom kivitelétől elrettenteni. — Szavamat adtam! Róth Izsák inkább meghal, de adott szavát meg nem szegi. Jöjj közelebb fiam! — s szeretettel magához vonta az ifjút és áldólag helyezte kezét fejére. N­. K. falucska kies vidéken, szőlőtől koszorú­zott dombok között fekszik. A falut kis patak szeli át, amely a közelben lévő Kenderessy­­kastély parkjában fut tovább. A patak balpartján kocsiút vezet a kas­télyhoz, két oldalt hatalmas faóriásoktól sze­gélyezve, melyek összeborulnak s zöld lomb­sátort képezve, megvédik az utast a nap perzselő hevétől. Az út a hársfák között, nyílegyenesen a kastély elé vezet. A tó partján egy orgona­lugasban fiatal leány ül, könyvet tart kezé­ben s látszik rajta, hogy beleúnt az olvasásba. Minden neszre figyel, mintha várna valakit s türelmetlenül csapja be a könyvet s maga mellé helyezi a gyeppadra. A tó sima tükrén kis csalnak siklik tova, mind jobban közeledik, majd partot ér s a benne ülők egyike, egy sugármagas ifjú a cölöphöz láncolja a csónakot és kisegíti belőle társnőjét, egy aranyhajú, viruló szépségű leányt, a kastély fiatal úrnőjét. — Malvin, még mindig neheztel reám? Nem változtatta meg szándékát és komolyan parancsolja, hogy Ada bárónőhöz vezessem ? A fiatal leány nem válaszolt, félre nézett, hogy kitörő könnyeit elrejtse. — Malvin, maga sír? — S az ifjú fel­szisszent fájdalmában. — Szerelmünkre kérem, esedezem, hallgasson meg, — szólt könyö­rögve. — Nem tudja, mit cselekszik, ha most eltaszít magától, midőn szükségem van minden erőmre és bátorságomra. Beláthatja, hogy az előzmények és a közelmúltban hallottak után, távolról se sejthettem, mi fog történni. Ki merte volna álmodni, hogy kemény kitörései után pár nap múlva megtörik édes­atyja makacssága. Jöjjön kérem, beszéljük meg együtt higgad­tan a történteket. Üljünk le a kerti padra amott a platánfák alatt, ott védve lesz a a perzselő nap sugaraitól. — Menjünk, — viszonzá a leány és finom batiszt kendőjével letörölte könnyeit, melyek minden erőlködése dacára aláperegtek nefelejts­­kék szeméből. A platánfák alatt szorosan egymás mellé ültek, s az ifjú Roth Izsák csókokkal hal­mozta el Kenderessy Malvin bárónő apró fehér kezét. Tanyaépület. Természet után rajzolta és fába metszette Ungár Artur, az Iparművészeti Iskola növendéke. (Folytatása következik.)as 0R57R5-UILÁG 1908

Next