Ország-Világ, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)
1908-09-27 / 39. szám
772 S ÍR LÉBBÖÍDB. e — i — * * * írta BRUNERT KÁROLY. I. A forgószélben. Sokan emlékezhetnek még olvasóink közül arra az eseményre, mely a szt.-louisi világkiállítás első napjaiban történt, — a ma megkötött léggömb eltűnését gondoljuk itt, melyet a hirtelen támadt forgószél a magas légrétegekbe elsodort. A rettenetes forgószél a még építkezés alatt lévő kiállítás csarnokain jelentékeny kárt okozott, amelyet az újságok szokásuk szerint ennyi meg ennyi százezer dollárra becsültek. Természetes, hogy egy megkötött léggömb eltűnése, elveszése e kár ellenében elenyésző jelentőséggel birt. S így a legtöbb olvasó alig vette észre, ami az említettem eseménynek tisztán emberi érdeket kölcsönzött — hogy t. i. a táviró által ez az elterjesztett hír: »A kiállítás megkötött léggömbjét, dacára erős acélkötelékeinek, a szélvihar elragadta s ez örökre eltűnt; szerencse, hogy az esti órák miatt senki sem volt rajta«, — hogy e hír csakis első része volt való. Mert a kötött léggömbön, dacára az esti időnek, voltak bizony vendégek s ezeknek viszontagságait ecseteljük a következőkben. Németekből s amerikai-németekből álló kis társaság hosszasabb körültekintés után, — ha így nevezhetnék a kiállítás megtekintését, melyet a nagy távolságok miatt még a villamoson való utazás is megszakított — egyik német vendéglőbe érkezett, hol igazi rajnai bort mértek. Nyolcan voltak, kik a helyiség egyik fülkéjének asztalához letelepedtek, mégpedig: dr. Sucher Heinz egyetemi magántanár és Erzsébet, a felesége, Oldenburger Frigyes táviró-felügyelő és felesége Schönenthal Margit, mistress Huebner Karolina Chikágóból és leánya, miss Annie, dr. Ridinger Felix mérnök, az Oregon City mellett fekvő kaliforniai vasművek társas tulajdonosa és felesége Brückner Maud, mind olyan személyiségek, kik nem egészen ismeretlenek az olvasók előtt. Amint rendesen történni szokott, ha az arany nedű mellett akár régi barátságot megújítunk, akár újat kötünk, a társaság hangulata mindinkább megélénkült s vidám lett; mistress Huebnernek, ki mint fiatal leány került ide Németországból, alkalma nyílt a maga szemével meggyőződni arról, hogy az ifjú németek is — mert valamennyien új házastársak voltak — tudnak még oly jókedvűen elmulatni, mint Karolina kisasszony egy emberöltő előtt. Legpajkosabbnak mutatkozott Oldenburger Frigyes, a táviró-felügyelő — ezt meg onnan magyarázhatjuk, hogy nászúton van. Fordította UIÜH HLHQÁR. Ugyancsak ő volt az, aki indítványa folytán vétkes előidézője, okozója lett mindannak, ami történt. A vastag üvegű ablakokon keresztül gyönyörűen verődött át a vörösen lenyugvó nap. Lucher Erzsébet asszonyság, aki az ablakhoz a legközelebb ült, fölnyitotta az egyik szárnyat, hogy a bor szellemeinek, amint pajkosan megjegyezte, légies birodalmukba leendő visszatérésüket kissé megkönynyítse — midőn Oldenburger Frigyes, mintha csak villámáram érintette volna, hirtelen fölugrik. — Hölgyeim és uraim, tudják-e,hogy mai vidám együttlétünknek mi lenne a méltó koronája ? — Még pár üveg rüdesheimi bor — szólt jókedvűen dr. Sucher. — Az is kedves barátom — folytatja Oldenburger — s erről nem is fogunk lemondani. Nem ezt értem hölgyeim és uraim, de tekintsenek oda, nézzék csak — s ekközben a zárt ablakra mutatott — a búcsúzó nap aranysugaraiban fürdő remetét, ki, mint Schiller Sétájában a sas, a légűrben lebeg s az égboltozatot a világegyetemmel köti össze . . . — A kötött léggömböt, — jegyzi meg a felesége. — Igen, Margitkám, azt értem. A mai nap méltó befejezéséül tegyünk egy kirándulást fölfelé a kötött léggömbön. — Éppen most vonják lefelé, — szólalt meg Ridinger — bizonyára most bocsátották föl utoljára mai napon — ekközben órájára tekintett — igen, mára a fölszállás be van végezve. — Siessünk hát, ladies and gentlemen sürgeti az elindulást Oldenburger — a mindenható dollár majd megsegít bennünket, ha oly sok szép szem pillantása a kötött léggömb tisztviselőjénél mit sem tudna elérni, siessünk csak szaporán luhnyáj a Kárpátokban. 0R57R5-UILRO 1908