Ország-Világ, 1924 (45. évfolyam, 1-53. szám)

1924-10-05 / 41. szám

1924. október 5. Belvárosi Színház. A nagyhercegnő és a pincér. (La Grande-Duchesse et le Garzon d’étage). Vígjáték 3 felvonásban. Irta: Alfréd Savoir. Fordította Heltai Jenő. Bemutatták október 1-én. Egy párizsi színház igazgatója legutóbbi be­mutatója előtt megkérte a kritikusokat, hogy az új darabról írjanak jót vagy rosszat, a szí­nészeket és az előadást dicsérjék vagy gán­csolják,­­ ahogy jól esik - de a darab tar­talmát ne mondják el, illetve ne írják meg. Szeretné estéről-estére mindenkor az újabb közönséget mintegy meglepni a darab előre nem sejthető fordulataival. Nálunk a színházi lapok már hetekkel előbb hozzák, maga a színház műsora pedig az előadás napján behatóan taglalja a darab tartalmát. A mi közönségünk nem szereti a meglepetést. Előre akarja tudni, mit fog tör­ténni a színpadon, mert így jobban élvezheti a színészek játékát. A Savoir-darab meglepő fordulatai juttatták eszembe ezt a párizsi szín­házi eseményt. Ezúttal nem is szükséges a kritikust megkérni a darab tartalmának el­hallgatására, mert azt még kivonatosan, rosszul bemondani is alig tudja. Savoir ügyes fordu­latai csak a színjátszás alkalmából válnak életrevalókká, veszik birtokukba a hallgatót akár tetszése szerint, akár akarata ellenére is. Megkísérlem mindezek dacára a cselekmény vázát valamikép leírni. Xénia nagyhercegnő rokonával 1914-ben me­nekülni kényszerült Oroszországból. Montreux­­ben telepedtek meg és persze az évek folya­mán elfogyott minden pénzük. Már a nagy­hercegnő ékszerei is lassan eladódtak és a viszonyok még mindig nem változtak. Kényte­lenek tehát munkához látni. Deauville-ben orosz pincét nyitnak egy borral kapcsolatban és ennek a jövedelméből valahogy tengetik életüket. Közben a nagyhercegnőnek Albert pincér férkőzik a közelébe és megnyeri a nagy­­hercegnő vonzalmát. Utóbb kiderül, hogy a pincér apja tizenkét svájci szálló tulajdonosa és a svájci köztársaság elnöke. Mivel pedig a fiatal Albert sehogysem méltó a nagyhercegnő kezére, bár Monaco fejedelem hadsegédévé neveztette ki magát — a nagyhercegnőnek kell hozzá lealacsonyodnia. Ott van az orosz pince, amelynek igazgatónője a nagyhercegnő és mint ilyen nyugodtan lehet a volt pincér felesége. Nem lehet elgondolni ezt a jól megválasztott eszmét mennyi ügyességgel, mennyi francia ötlettel dolgozta fel Savoir. Olyan ez a darab és annak minden mondata és cselekedete, mint a francia sampáni bor, pezseg és pezs­­dif, felvillanyoz és magával ragad. Tele van a darab szerelmi szentimentalizmussal és kel­lemesen reális valósággal. De tele van jókedv­vel és lelki frisseséggel, mely felderít, felüdít és vidám hangulatba visz bele. Az előadás résztvevői közül első­sorban Mészáros Gézát és Titkos Ilonát kell említeni, akiknek pompás játéka és szemkápráztató toalettjei egyaránt nagy feltűnést keltettek. Mint szobalány igen ügyes volt Gombaszögi Irén. A férfiak közül Kertész Dezső, Z. Molnár László, Rubinyi Tibor, Várnay Jenő, Szeghő Endre, Gárdonyi Lajos, Zilahy Gyula és Ábel Frigyes iparkodtak a sikert biztosítani. Ezt a darabot nem is kellett vinniök, mert a darab vitte őket és velük együtt a közönséget. A há­rom felvonás díszlete is meglepő. Különösen a harmadik felvonás orosz pincéje. Itt egy orosz balalajka zenekar játszik és énekel, sőt egy férfi elrejti a híres orosz guggoló táncot. Mindent elkövetett Tarnay Ernő rendező a teljes siker biztosítására. A közönség nem fukarkodott elismerő tapsaival. Az előadásból még csak a gyorsabb tempó hiányzik, amit minél többet játsszák a darabot, annál inkább fognak elérni. És így a hatás csak fokozód­­hatik. A nagyhercegnő és a pincér sokáig lesz műsoron és aki megnézte, az a jól töltött est benyomásával fogja elhagyni a Belvárosi Szín­házat. ORSZÁG-VILÁG 31,'. ,irT3CZ3CZ3CZ3L.J!___i VISSZANÉZTEM, Életem szebbik fele csúnya volt, Talán a másik fele szebb lesz. Orozva jöttek, játszó szerelemmel A gazság lávapatakjai. És én mentem .. . forró szikladarabokra talált a lábam, vérzett égő sebem, Gátak síkos falát ugráltam át, Néha sikerrel, néha visszaestem marjul­ bokával. Aztán várni kellett, Mig az ürömpohár csordultig tellett, S nekem meg kellett innom. — Vitt a lávapatak, sistergő, forró. A parton boldog emberhullám jött, szaladt és rám se nézett. Mi az, ha porszem vergődik a nagy folyamba­ ? — S ha most utamra visszanézek, Kacagó, undok förtelemben. — Fönt magasan, egy csillogó palást úszik. A lelkem. Radványné Ruttkay Emma, nyíregyháza jubileuma. A Saáry-múzeum nevezetességei. Nánási dr. Saáry Sándor, Nyíregyháza nyu­galmazot tiszti főorvosa egész életét egy nagy, nobilis és ideális célra szánta, hogy mennél több históriai relikviát gyűjtsön össze. Régi, kétudvaros kúriája igazi múzeum, amelynek kincseit félszázadon át egy másik szabolcsi orvossal — dr. Józsa Andrással — versenyezve gyűjtötte, úgy hogy, ha ez a két múzeum egye­sülni fog, értékre, változatosságra és gazdag­ságra meg fogja előzni a szegedi múzeumot is. A Saáry-múzeum fegyvergyűjteménye, pél­dául a fraknói Esterházy-gyűjtemény után a legelső egész Magyarországon, de nagyon gazdag kő- és bronzkori leletekben, régi pén­zekben, cin-edényekben is. Van egyebek közt egy ágyúja is, amelynek nagyon érdekes a története. Mikor I. Ferenc József császár 1857. szep­tember elején „kedvelt hívének", Szirmay Ist­ván grófnak, a muszkavezető császári ezre­desnek és világosi kormánybiztosnak vendége volt, a szirmabessenyői kastélyból indult Mis­kolc látogatására. Szirmay gróf díszmagyar­ban lovagolt a király kocsijának oldalán, de lova megvadult a tiszai pályaudvar közelébe kirendelt és hatósági parancsra virarozó nép kurjongatásától, úgy hogy a testes Szirmay lebukott a lóról, nyakát szegte és szörnyet halt. Ferenc Józsefet mélyen megrendítette a tragikus eset, nagy katonai pompával temet­­tette el kedvelt emberét Szirmabessenyőn és a koporsónál zokogó négy éves Alfréd grófot azzal vigasztalta, hogy apja helyett apja lesz neki. A kis árvát saját költségén Kalksburg­­ban neveltette s amikor húsz éves lett (1872- ben), tíz darab hatalmas ágyút küldetett neki Szirmabessenyőre. A kastélynak Sajó felé néző frontján állot­tak az ágyúk 1905-ig, amikor Alfréd gróf meg­halt. Ekkor az uradalmi igazgató eladta az ágyúkat egy miskolci régiségkereskedőnek, aki viszont Bécs városának adta tovább az ágyúkat. Az ágyúk azonban sohase kerültek Bécsbe, mert a miskolci régiségkereskedő nem tudta egy darabban szállítani őket — ahogy kellett volna — s ezért a bécsiek bepörölték. És ekkor a miskolci törvényszék, amely előtt a per folyt, úgy határozott, hogy az ágyúkat gőzkalapáccsal össze kell törni (meg kell sem­misíteni) a diósgyőri vasgyárban, ami aztán meg is történt. Csak egyetlen egy ágyú ke­rülte el ezt a barbár sorsot és ezt az egyet Saáry doktor kapta — orvosi honorárium fejé­ben Liptay Jenőtől. Igen nagyértékű dr. Saárynak fegyvergyűj­teménye, összesen 240 darab. Közte II. Katalin orosz cárnő díszkardja, arcképével és címeré­vel, továbbá Gusztáv Adolf svéd király remek, spanyol eredetű kosaras kardja, Guyon Richárd honvédtábornok kardja, melyet a branyiszkói csatában használt, III. Károly spanyol király vadászfegyvere, melyet az 1873-iki karlista lá­zadásig a madridi királyi múzeumban őriztek. Van itt Szent István idejéből való, diófából készült nyílpuska, mindenféle magyar szám­szeríj, hozzávaló nyílvesszőkkel, hajítódárdák, parittya-íjak, szélpisztolyok, kézi lándzsák, na­gyon értékes sisakgyűjtemény, egy egész nagy teremben, katonai rendbe állítva, kereklakatos puskák és muskéták, különféle szuronyok, fringiák, harci- és utász­ balták, fokosok, grá­­nátvető és revolverszerkezetű puskák, macska­fejű mordályok, elől- és hátultöltő lovassági és gyalogsági pisztolyok, köztük a kuruc hadvezér nagy Bercsényi Miklós és Bem al­tábornagy pisztolyai. A falakon pedig a híres Recsky Bandi lőfegyveres, aki még 78 éves korában is lóháton agarászott, úgy hogy elől is, hátul is a nyereghez szíjazták, mint az öreg Radetzky tábornokot a diadalmas nova­­rai csatában. Száraz katalógussá silányodnék ez a cikk, ha csak tizedrészét fölsorolnám is annak a históriai és művészi becsű anyagnak, amit dr. Saáry félszázadon át összehordott a múzeumá­ban. Mikor végignéztük a gazdag gyűjteményt, dr. Saáry összeszedett néhány értékes tárgyat, ezeket a kezembe adta és részben rámakasz­­totta, aztán pedig megkérte Wesely Norbert barátomat, hogy rajzoljon le. Ennek a képnek „archeológiai” magyarázata itt következik: Jobbkézben gróf Guyon Richárd 1848/49-iki honvéd-tábornok spanyol kosaras kardja, me­lyet az 1849. február 5-iki diadalmas branyisz­kói csatában használt, gyűrűs útján Irányi Dániel, a halálfejes légió kormánybiztosának pecsétgyűrűje „Pardont nem kérek, pardont nem adok* mottóval. Balkézben gróf Wallen­stein Albert hadvezér ezüst serlege a tulajdo­nos domborművű arcképével, a mellen egy év alatt gróf Bercsényi Miklós kuruc hadvezér ezüstverésű mordálya; a jobbtérden III. Károly spanyol király vadászpuskája (1777-ből); a madridi udvari kincstár fegyvergyűjteményé­ből; a térdeken keresztben ezüst markolatú, mór stílű handzsár ezüst fokban a XV. század­ból ; a lábak előtt II. Katalin cárnő díszkardja. Dr. Saáry gyűjteményének híre ment már Csehországban is, úgy hogy Éger város taná­csa nagy pénzt ígért gróf Wallenstein Albert­­nek, a meggyilkolt híres hadvezérnek ezüst serlegéért, melyen ez a felírat olvasható: ALBERTOS WALLENSTEIN DVX Fridlanda et Sagani Casarea militia premus Prefectus etc. A hadvezér kardja Andrássy Géza gróf birtokában van. Hasonló műbecsű serlege található Apaffy Mihály fejedelemnek, domborművel ellátva. Vétel útján került ide Andrássy Károly báró­nak, Mária Terézia királynő kedvelt altábor­­nagyának, aki vitézségével az Andrássy családnak 1780-ban a grófi címet megszerezte, egy díszes tábornagyi pálcája „Fidelitate et Fortitudine” felirattal. A múzeumnak van egy értékes Rembrandt­­képe és egy 1629-ben Paulus Jouvans hollandi festő által készített eredeti festménye, mely 1870-ben, Párizs bevétele előtt az ottani szent­­genovévai templom dísze volt. Igen változatos és nagybecsű ritkaságokban gazdag régi arany-, ezüst-, réz- és vaspénz­­gyűjteménye is van a Saáry-múzeumnak, mely tudományos rendezésben egy három­fiókos nagy szekrényben van elhelyezve. A történeti becsű múzeum nagyértékű tár­gyait legközelebb Nyíregyháza város tanácsa Balog Rudolf híres fővárosi fényképésszel örökítteti meg. A szakemberek előtt is alig ismeretes Saáry­­múzeumot a most nagybeteg tulajdonos két­szer úgyszólván az élete árán mentette meg az 1919. évi vörös és román megszállás ide­jében, amikor az örökbecsű gyűjtemény nyolc különböző helyen e célra ásott alagutakban volt elrejtve. Dr. Saáry Sándor, ez a vidéki orvos, akinek beteg szívében olthatatlan lánggal égett fajá­nak szeretete, vas­szorgalommal gyűjtött össze mindent, ami a magyarság parádés históriá­jára vonatkozott, sőt nemcsak azt, hanem összegyűjtött minden egyebet is, aminek kultúr­­históriai értéke vagy jelentősége van. Kincse­ket halmozott föl — száz milliókat érő kin­cseket — azzal a hangyaszorgalommal, amely ha megvolna minden egyes polgárban , világ­bíró nemzetté avatná a magyart. * * * Itt említjük meg, hogy a Nyíregyháza város jubileuma alkalmából rendezett Általános kiállítás páratlan sikere a nagy magyar alföld leggazdagabb városának, Nagykőrösnek Vezetőit is lázba hozta és a jövő évben, Kecskemétet megelőzve, Nagykőrös 500 éves jubileumot készül megülni. Csak itt az baj, hogy az örökös polgármesteri változások folytán, a megifjodott Arany János-főgimnáziu­­mon kívül, a kincses Kőrös városa alig tud építészeti alkotásokat bemutatni. 289

Next