Ország-Világ, 1924 (45. évfolyam, 1-53. szám)

1924-10-05 / 41. szám

292 Kedves Néném! (Mikes Kelemen levele néniéhez Perába.)­­ Békés, t6. Aug. 1719. — Levelem keltéből láthatja kegyelmed: Ázsiában vagyunk, Hellespontus mellett. Bejkos falu mellett ütöttük föl sátrunk, Ottan térdig fűben, virágok közt járunk. Paradicsom kertje lehetett tán ilyen, Mint amilyen e hely, melyen szemünk pihen. Két tengerre látok, két világra nézek, Csak az Isten tudja, hogy bévül mit érzek! Hallom a tengerek sejtelmes sóhaját, Amint a játszi szél mezőkön hordja át. Ilyen canális nincs sehol a világon, Mégis eszembe jut százszor árvaságom. Szívem mégis vissza, visszavágyik oda, Ahol anyám értem sajgó könnyet ontja. Visszavágyom, vissza, a kicsi Zágonba... — Ilyen már az ember / Szívének bolondja. Látja édes Néném ! Itt se lennék árva, Hogyha vágyó szívem valakit találna. Mert akit találtam,­ magaménak véltem, Megvallom magának, nincs abba' reményem. Reménytelen sorvad az én vágyó szívem, Pedig, pedig benne mennyi hittel hittem ! Szive, szívemnek mért nem adta meg magát ? Mikor a rang, a mód boldogságot nem ad ! Isten ellen még se zúgolódok itten, Ő tudja, hogy velünk mikoron mit teszen! Sétálok a réten, rózsás esti fényben, S lesem, mikor csillan csillagom az égen. De már nem folytatom szegényes írásom, Nem kaparom magam rajta a síráson. Legközelebb többet, bővebben is írok, De most két szememmel alig-alig bírok. Kelmedet én mostan Istennek ajánlom, Egészségére most nagyon is vigyázzon, Mert úgy hallom egy csúf, pestises nyavalya, Maguknál a népet ezrivel föl­fal­ja. Áldja meg az Isten, éljen egészségben, Ezt kívánja öccse: Mikes Kelemen. Kurzenreiter Károly. * Ez a levél Mikes Kelemen idillikus szerelméről szól, amellyel a kedves és temperamentumos Kőszegi Zsu­zsanna iránt viseltetett, aki bár szerette Mikest, mégis az özveggyé lett öreg Bercsényi generálisnak nyújtotta a kezét. A RÁDIÓ. — A szikratávíró fejlődése napjainkig. — Népszerű ismertetés. — Irta THOMÉE JÓZSEF. ---------- (7) A leadó állomás által kilövelt energiának csak nagyon kis töredéke jut a felvevőhöz, mert míg egyrészt a hullámok minden irány­ban szétáradnak, addig más természeti erők is közreműködnek abban, hogy ezt az energiát gyengítsék. A legideálisabb állapot az volna, hogy minden egyes hullám amplitúdója vagy lengéstávolsága egyenlő legyen, azaz a hullá­mok csillapít­atlanok legyenek (egyenlők ma­radjanak). Ezzel ellentétben a legtöbb esetben az amplitúdó fokozatosan kisebbedik. Az ilyen hullámokat csillapított hullámoknak, míg végre azokat, amelyeknél az amplitúdó rohamosan sülyed, míg egészen eltűnik, erősen csillapí­­tottaknak nevezzük. A csillapodás oka, hogy a szikrázásnál az energia nagy része a szikra­köz légellenállásának leküzdésére már a szikra­közben magában felhasználódik, további, ennél nagyobb energiát maga a szikra használ fel, melyet a fény-, hang- és hőképződésre — kí­sérő jelenségeire — fordít. Azáltal az energia minden kisülésnél csökken, s mert minden ki­sülés számos kis szikraképződésből tevődik össze, végre annyira gyengül, hogy a szikra­­köz ellenállásának leküzdésére sem elégséges. A kisülés megszűnik s csak akkor kezdőd­het újra el, ha megfelelő erősségű töltés hal­mozódott a kondenzátorban fel. Láttuk azon­ban azt is, hogy erősen csillapított rezgések csak akkor költenek egy más vezetékben ha­sonló rezgéseket, ha a kilövelt hullám ener­giája olyan nagy, hogy már az első hullám erős rezgéseket idéz elő. Itt tehát azt látjuk, hogy az erősen csillapított rezgéseknek na­gyon erőteljeseknek kell lenniök, ha nagyobb hatástávolságot akarunk elérni és hogy ezek a hullámok minden, e körbe eső állomás által felfoghatók. Más szóval, ha a rezgések át­vitelére egy bizonyos energiamennyiség áll rendelkezésre, úgy, ha az állomások rezo­nanciában vannak, csillapít­atlan vagy csak gyengén csillapított hullámokkal a hatástávol­­ság (az adó- és felvevőállomás közötti távolság) sokkalta nagyobb lehet, mint erősen csillapí­tott hullámoknál és nem egymásra hangolt állomás között. A Marconi-féle rendszernek ez egy igen jelentős hátránya volt. Ha az erősen csillapított hullámok energiá­ját növeljük még pedig oly módon, hogy még a hullámzás folyamán újabb energiát jutta­tunk hozzá, mely által elenyészését hátrál­tatjuk, úgynevezett gyengén csillapított hullá­mokat nyerünk, melyek megfelelő erősségű kezdeti energia mellett nagy távolságokra ter­jednek ki (haladhatnak). Ezek a hullámok csak oly állomásokat szólaltatnak meg, melyek azo­nos hullámhosszra vannak beállítva, míg a többi állomásokat nem befolyásolják. Ennek a rendszernek feltalálója Braun Ferdinánd strass­­burgi tanár. Braun egy zárt és egy nyílt oszcillátort úgy kapcsolt, hogy a két oszcillátor rezgésszáma egyenlő. A zárt oszcillátorban sűrítő, tekercs és szikraköz van. A szikraköz két vége az áramforrással van összekötve. A nyílt osz­cillátor az antenna a benne lévő kapcsoló tekerccsel. A rezgéseket a zárt oszcillátor kelti, melyeket az antenna kisugároz. A zárt oszcillátor, mert nagy energiát tud felvenni, fölötte alkalmas a rezgések előállítására. Azon­kívül a zárt oszcillátorban lévő sűrítő kapaci­tását és a fegyverzetek közötti feszültséget egyaránt növelhetjük, míg nyílt oszcillátorban kevés energia halmozható fel. A sugárzásban is nagy eltérés van a két oszcillátor között. A zárt oszcillátor kevés energiát sugároz ki, mert az elektromos grefér a sűrítő fegyver­zetei között marad, s a zárt oszcillátort a szó­ródás folytán csak kevés erővonal hagyja el a fegyverzetek szélén. Az antennát folyton elhagyják erővonalak. A zárt oszcillátor ener­giáját az antenna veszi át és juttatja rövid időn belül a térbe. Ezért a nyílt oszcillátor főleg a kisugárzásra alkalmas. A rezgések is tartósabbak, mert a zárt oszcillátor még a rezgések tartama alatt új energiát ad át az antennának. Ezzel ellentétben a Marconi-féle rendszernél a rezgések olyan gyorsan csilla­podnak, hogy az antennába a rezgések ideje alatt új energia már nem juthat. Minden szikra nagyon gyorsan csillapodó hullámcsoportot indít. Braun-féle rendszernél az antenna nem kap közvetlenül az áramforrásból töltést mint Marconi jeladójánál. Ezért a szigeteléssel szem­ben sokkal kisebbek a követelések. A hiányos szigetelés sohasem szünteti meg teljesen a rezgéseket, Marconi rendszerében kis szigete­­léshiba miatt már nem működik a jeladó. Braun rendszerében a csillapodás legfőbb oka : a szikraköz, a hullámokat kisugárzó an­tennából eltűnt. Ezért az antenna hullámzása kevéssé (gyengén) csillapított, egy-egy kisülés 20-30 rezgést, sőt többet is kelt. A rezonan­cia is élesebb lehet a leadó és a felvevő kö­zött, tehát az energia jobban kihasználható. A Braun-féle kapcsolás hosszantartó, kevéssé csillapított hullámvonalakat, nem pedig csat­­tanásszerű hullámlökéseket eredményez. Hogy a felvevő állomást a leadóra hangol­hassuk (rezonanciába hozzuk), a felvevő be­rendezésnek hasonló rendszerűnek kell len­nie, azaz itt is egy nyílt és egy zárt oszcil­látort kell kapcsolnunk. Ha a felvevő állomást nemcsak egy meghatározott hullámhosszra, hanem úgy akarjuk berendezni, hogy más hullámhosszakra is beállítható legyen, úgy kell eljárnunk, hogy az antenna saját rezgé­sei változtathatók legyenek. Ehhez nem szük­séges más, minthogy kapacitása és öninduk­ciója változtathatóvá tétessék, tehát egy forgó kondenzátort kapcsolunk be és az önindukciós tekercset úgy választjuk, hogy tetszés szerinti menetszámot (kanyarulatot) iktathassunk az antenna körébe, más szóval a zárt oszcillátor önindukciójából annyit kapcsolunk a nyílt osz­cillátorba, hogy a kettő között rezonancia le­gyen. Hasonló berendezésűnek kell lennie a leadó állomásnak, ha nem egy állandó hullám­­hosszúsággal, hanem a kapacitás és öninduk­ció változtatásával, különböző hullámhosszak­kal akarunk dolgozni. Ha a jeladó állandóan ugyanazzal a hullámhosszal ad jeleket, akkor az egyszerűbb berendezésű közvetlen kapcso­lás szokásos. Ilyenkor a két rezgő kört nem kell egymástól elszigetelni. Az antennák egymásra hangolása egymagá­ban véve még nem elégséges. Sokkal fonto­sabb, hogy minden állomás zárt áramköre, a saját antenna­körére (nyílt áramkör, oszcil­látor) hangoltassék, mert csak akkor van mind­két kör rezonanciában, és csak ebben az eset­ben hatnak a legnagyobb intenzitással egy­másra. Ezt a kapcsolását a két áramkörnek ([osz­cillátor], antenna és induktor áramköre) direkt vagy galvanikus kapcsolásnak mondjuk, mely­nél mindkét áramkör a dróttekercs egy részé­vel van összekötve. Hatása ennek ugyanaz, mint az induktív kapcsolásnak. Az antennák egymásra hangolását az eltolható E kontaktus eszközli, melynek segélyével az antenna kö­rébe iktatható tekercs menetszáma változtat­ható. Az antenna körének és a zárt áramkör­nek egymásra való hangolását egyrészt az el­tolható Ei kontaktussal (az önindukció változ­tatásával), másrészt a kapacitás megfelelő sza­bályozásával (melyre a változtatható konden­zátorok - itt forgó kondenzátor és tetszés­­szerinti számú leydeni palack bekapcsolása­­­ érhetjük el. Braun kapcsolásából származtak — az egyes berendezések (induktor, koherer, stb.) folyto­nos tökéletesítésével, évek hosszú, kitartó mun­kája után, a ma általánosan használt szikra­továbbítók, melyeknek legtökéletesebbje a Telefunken-rendszer. Ha a Braun-féle rendszer zárt oszcillátorá­ban (áramkörében) a rezgések energiáját nö­velni akarjuk, akkor a sűrítő kapacitását na­­gyobbítjuk. De ekkor a rezgésszám megtartása végett az önindukciót kell csökkenteni. Ezáltal azonban a kapcsolás lazul és így az antenna a zárt oszcillátorból kevesebb energiát vesz fel. Tehát a kondenzátort nem szabad tetszés szerint növelni. Hogy nagy rezgésenergiát ér­hessen el, Braun több, megegyező rezgésszámú zárt oszcillátort kapcsolt egymásután, az an­tennát pedig vagy induktív módon, vagy köz­vetlenül kapcsolta velük. Ezáltal az energiát annyiszorosra fokozta, ahány oszcillátort egy­másután kapcsolt. Ha valamelyik körben a szikra megszűnik, a többi kör még feltölti az antennát. Braun ezt a rendszert energia-kap­csolásnak nevezi. (Folytatása következik.) 3. ábra. ..o«3 fcoxxw-­e»®** Braun hangoló rendszerével kapcsolt állomások kapcsolási rajza. ORSZÁG-VILÁG 1924. október 5.

Next