Ország-Világ, 1924 (45. évfolyam, 1-53. szám)
1924-10-05 / 41. szám
292 Kedves Néném! (Mikes Kelemen levele néniéhez Perába.) Békés, t6. Aug. 1719. — Levelem keltéből láthatja kegyelmed: Ázsiában vagyunk, Hellespontus mellett. Bejkos falu mellett ütöttük föl sátrunk, Ottan térdig fűben, virágok közt járunk. Paradicsom kertje lehetett tán ilyen, Mint amilyen e hely, melyen szemünk pihen. Két tengerre látok, két világra nézek, Csak az Isten tudja, hogy bévül mit érzek! Hallom a tengerek sejtelmes sóhaját, Amint a játszi szél mezőkön hordja át. Ilyen canális nincs sehol a világon, Mégis eszembe jut százszor árvaságom. Szívem mégis vissza, visszavágyik oda, Ahol anyám értem sajgó könnyet ontja. Visszavágyom, vissza, a kicsi Zágonba... — Ilyen már az ember / Szívének bolondja. Látja édes Néném ! Itt se lennék árva, Hogyha vágyó szívem valakit találna. Mert akit találtam, magaménak véltem, Megvallom magának, nincs abba' reményem. Reménytelen sorvad az én vágyó szívem, Pedig, pedig benne mennyi hittel hittem ! Szive, szívemnek mért nem adta meg magát ? Mikor a rang, a mód boldogságot nem ad ! Isten ellen még se zúgolódok itten, Ő tudja, hogy velünk mikoron mit teszen! Sétálok a réten, rózsás esti fényben, S lesem, mikor csillan csillagom az égen. De már nem folytatom szegényes írásom, Nem kaparom magam rajta a síráson. Legközelebb többet, bővebben is írok, De most két szememmel alig-alig bírok. Kelmedet én mostan Istennek ajánlom, Egészségére most nagyon is vigyázzon, Mert úgy hallom egy csúf, pestises nyavalya, Maguknál a népet ezrivel fölfalja. Áldja meg az Isten, éljen egészségben, Ezt kívánja öccse: Mikes Kelemen. Kurzenreiter Károly. * Ez a levél Mikes Kelemen idillikus szerelméről szól, amellyel a kedves és temperamentumos Kőszegi Zsuzsanna iránt viseltetett, aki bár szerette Mikest, mégis az özveggyé lett öreg Bercsényi generálisnak nyújtotta a kezét. A RÁDIÓ. — A szikratávíró fejlődése napjainkig. — Népszerű ismertetés. — Irta THOMÉE JÓZSEF. ---------- (7) A leadó állomás által kilövelt energiának csak nagyon kis töredéke jut a felvevőhöz, mert míg egyrészt a hullámok minden irányban szétáradnak, addig más természeti erők is közreműködnek abban, hogy ezt az energiát gyengítsék. A legideálisabb állapot az volna, hogy minden egyes hullám amplitúdója vagy lengéstávolsága egyenlő legyen, azaz a hullámok csillapítatlanok legyenek (egyenlők maradjanak). Ezzel ellentétben a legtöbb esetben az amplitúdó fokozatosan kisebbedik. Az ilyen hullámokat csillapított hullámoknak, míg végre azokat, amelyeknél az amplitúdó rohamosan sülyed, míg egészen eltűnik, erősen csillapítottaknak nevezzük. A csillapodás oka, hogy a szikrázásnál az energia nagy része a szikraköz légellenállásának leküzdésére már a szikraközben magában felhasználódik, további, ennél nagyobb energiát maga a szikra használ fel, melyet a fény-, hang- és hőképződésre — kísérő jelenségeire — fordít. Azáltal az energia minden kisülésnél csökken, s mert minden kisülés számos kis szikraképződésből tevődik össze, végre annyira gyengül, hogy a szikraköz ellenállásának leküzdésére sem elégséges. A kisülés megszűnik s csak akkor kezdődhet újra el, ha megfelelő erősségű töltés halmozódott a kondenzátorban fel. Láttuk azonban azt is, hogy erősen csillapított rezgések csak akkor költenek egy más vezetékben hasonló rezgéseket, ha a kilövelt hullám energiája olyan nagy, hogy már az első hullám erős rezgéseket idéz elő. Itt tehát azt látjuk, hogy az erősen csillapított rezgéseknek nagyon erőteljeseknek kell lenniök, ha nagyobb hatástávolságot akarunk elérni és hogy ezek a hullámok minden, e körbe eső állomás által felfoghatók. Más szóval, ha a rezgések átvitelére egy bizonyos energiamennyiség áll rendelkezésre, úgy, ha az állomások rezonanciában vannak, csillapítatlan vagy csak gyengén csillapított hullámokkal a hatástávolság (az adó- és felvevőállomás közötti távolság) sokkalta nagyobb lehet, mint erősen csillapított hullámoknál és nem egymásra hangolt állomás között. A Marconi-féle rendszernek ez egy igen jelentős hátránya volt. Ha az erősen csillapított hullámok energiáját növeljük még pedig oly módon, hogy még a hullámzás folyamán újabb energiát juttatunk hozzá, mely által elenyészését hátráltatjuk, úgynevezett gyengén csillapított hullámokat nyerünk, melyek megfelelő erősségű kezdeti energia mellett nagy távolságokra terjednek ki (haladhatnak). Ezek a hullámok csak oly állomásokat szólaltatnak meg, melyek azonos hullámhosszra vannak beállítva, míg a többi állomásokat nem befolyásolják. Ennek a rendszernek feltalálója Braun Ferdinánd strassburgi tanár. Braun egy zárt és egy nyílt oszcillátort úgy kapcsolt, hogy a két oszcillátor rezgésszáma egyenlő. A zárt oszcillátorban sűrítő, tekercs és szikraköz van. A szikraköz két vége az áramforrással van összekötve. A nyílt oszcillátor az antenna a benne lévő kapcsoló tekerccsel. A rezgéseket a zárt oszcillátor kelti, melyeket az antenna kisugároz. A zárt oszcillátor, mert nagy energiát tud felvenni, fölötte alkalmas a rezgések előállítására. Azonkívül a zárt oszcillátorban lévő sűrítő kapacitását és a fegyverzetek közötti feszültséget egyaránt növelhetjük, míg nyílt oszcillátorban kevés energia halmozható fel. A sugárzásban is nagy eltérés van a két oszcillátor között. A zárt oszcillátor kevés energiát sugároz ki, mert az elektromos grefér a sűrítő fegyverzetei között marad, s a zárt oszcillátort a szóródás folytán csak kevés erővonal hagyja el a fegyverzetek szélén. Az antennát folyton elhagyják erővonalak. A zárt oszcillátor energiáját az antenna veszi át és juttatja rövid időn belül a térbe. Ezért a nyílt oszcillátor főleg a kisugárzásra alkalmas. A rezgések is tartósabbak, mert a zárt oszcillátor még a rezgések tartama alatt új energiát ad át az antennának. Ezzel ellentétben a Marconi-féle rendszernél a rezgések olyan gyorsan csillapodnak, hogy az antennába a rezgések ideje alatt új energia már nem juthat. Minden szikra nagyon gyorsan csillapodó hullámcsoportot indít. Braun-féle rendszernél az antenna nem kap közvetlenül az áramforrásból töltést mint Marconi jeladójánál. Ezért a szigeteléssel szemben sokkal kisebbek a követelések. A hiányos szigetelés sohasem szünteti meg teljesen a rezgéseket, Marconi rendszerében kis szigeteléshiba miatt már nem működik a jeladó. Braun rendszerében a csillapodás legfőbb oka : a szikraköz, a hullámokat kisugárzó antennából eltűnt. Ezért az antenna hullámzása kevéssé (gyengén) csillapított, egy-egy kisülés 20-30 rezgést, sőt többet is kelt. A rezonancia is élesebb lehet a leadó és a felvevő között, tehát az energia jobban kihasználható. A Braun-féle kapcsolás hosszantartó, kevéssé csillapított hullámvonalakat, nem pedig csattanásszerű hullámlökéseket eredményez. Hogy a felvevő állomást a leadóra hangolhassuk (rezonanciába hozzuk), a felvevő berendezésnek hasonló rendszerűnek kell lennie, azaz itt is egy nyílt és egy zárt oszcillátort kell kapcsolnunk. Ha a felvevő állomást nemcsak egy meghatározott hullámhosszra, hanem úgy akarjuk berendezni, hogy más hullámhosszakra is beállítható legyen, úgy kell eljárnunk, hogy az antenna saját rezgései változtathatók legyenek. Ehhez nem szükséges más, minthogy kapacitása és önindukciója változtathatóvá tétessék, tehát egy forgó kondenzátort kapcsolunk be és az önindukciós tekercset úgy választjuk, hogy tetszés szerinti menetszámot (kanyarulatot) iktathassunk az antenna körébe, más szóval a zárt oszcillátor önindukciójából annyit kapcsolunk a nyílt oszcillátorba, hogy a kettő között rezonancia legyen. Hasonló berendezésűnek kell lennie a leadó állomásnak, ha nem egy állandó hullámhosszúsággal, hanem a kapacitás és önindukció változtatásával, különböző hullámhosszakkal akarunk dolgozni. Ha a jeladó állandóan ugyanazzal a hullámhosszal ad jeleket, akkor az egyszerűbb berendezésű közvetlen kapcsolás szokásos. Ilyenkor a két rezgő kört nem kell egymástól elszigetelni. Az antennák egymásra hangolása egymagában véve még nem elégséges. Sokkal fontosabb, hogy minden állomás zárt áramköre, a saját antennakörére (nyílt áramkör, oszcillátor) hangoltassék, mert csak akkor van mindkét kör rezonanciában, és csak ebben az esetben hatnak a legnagyobb intenzitással egymásra. Ezt a kapcsolását a két áramkörnek ([oszcillátor], antenna és induktor áramköre) direkt vagy galvanikus kapcsolásnak mondjuk, melynél mindkét áramkör a dróttekercs egy részével van összekötve. Hatása ennek ugyanaz, mint az induktív kapcsolásnak. Az antennák egymásra hangolását az eltolható E kontaktus eszközli, melynek segélyével az antenna körébe iktatható tekercs menetszáma változtatható. Az antenna körének és a zárt áramkörnek egymásra való hangolását egyrészt az eltolható Ei kontaktussal (az önindukció változtatásával), másrészt a kapacitás megfelelő szabályozásával (melyre a változtatható kondenzátorok - itt forgó kondenzátor és tetszésszerinti számú leydeni palack bekapcsolása érhetjük el. Braun kapcsolásából származtak — az egyes berendezések (induktor, koherer, stb.) folytonos tökéletesítésével, évek hosszú, kitartó munkája után, a ma általánosan használt szikratovábbítók, melyeknek legtökéletesebbje a Telefunken-rendszer. Ha a Braun-féle rendszer zárt oszcillátorában (áramkörében) a rezgések energiáját növelni akarjuk, akkor a sűrítő kapacitását nagyobbítjuk. De ekkor a rezgésszám megtartása végett az önindukciót kell csökkenteni. Ezáltal azonban a kapcsolás lazul és így az antenna a zárt oszcillátorból kevesebb energiát vesz fel. Tehát a kondenzátort nem szabad tetszés szerint növelni. Hogy nagy rezgésenergiát érhessen el, Braun több, megegyező rezgésszámú zárt oszcillátort kapcsolt egymásután, az antennát pedig vagy induktív módon, vagy közvetlenül kapcsolta velük. Ezáltal az energiát annyiszorosra fokozta, ahány oszcillátort egymásután kapcsolt. Ha valamelyik körben a szikra megszűnik, a többi kör még feltölti az antennát. Braun ezt a rendszert energia-kapcsolásnak nevezi. (Folytatása következik.) 3. ábra. ..o«3 fcoxxw-e»®** Braun hangoló rendszerével kapcsolt állomások kapcsolási rajza. ORSZÁG-VILÁG 1924. október 5.