Ország-Világ, 1925 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1925-01-04 / 1. szám
AZ EMBER SZAVA FELHŐÁRNYÉK. Regény. — Irta ZSITVAY I. (1) I. A napszakának legszebb ideje, az alkony közeledik. A füzes korong útjának utolsó araszait rója az égen. Ferde sugarai messze behatolnak a százados törzsek között a jól gondozott uradalmi erdő mélyébe, melyet itt a szélen gondosan megtisztítottak minden bozóttól, ne legyen nyugvóhelye, búvótanyája a nemesebb vadnak, nehezebb legyen a vadorzók áldatlan munkája, kik rejtekhelyről előszedett fegyvereikkel sötét éjtszakákon zsákmány után indulnak. Nincsen itt átdatlan bozót, csak térdig érő fű és virág, a május hónap rövid életű, de szemkápráztatóan színes szőnyege. Aranyporos a levegő, folyó arany az ég alja. A százados törzsek mohos kérgét acélszerű ragyogással vonják be a reájuk tévedő sugárkévék, a hozzájuk simuló rózsaszínű s kék virágfejecskék, mint antik ékszerbe foglalt rubin- és zafírkövek ragyognak rajta. A magas erdő előtti lankás pázsitja sima, mint a bársony, apró fehér csillagvirág sűrűn díszíti, ökölnagyságú fehér pukkancsgomba ezrével lepi be különösen azokon a helyeken, hol egy-egy másfélméteres átmérőjű faóriás került ledöntésre nemrég, ahol a föld mélyre van ásva s a derékvastagságú főgyökerek csillagszerűen veszik körül a mélybehaló fatönköt. A föld feketesége itt látszik. Sugárzik belőle az élet, a termőképesség. Valamikor, fán nem is olyan régen még erdő volt a lankás s egyes kivágott törzsek gyökere újra kihajtott, helyenként kerek, dús bokrokat alkotva, melyeken szivárványszínűvé törik a fehér, ferde alkonyi napsugár. A lankás vége mély vizenyős mező, melyet egész patakrendszer öntöz. Menta és kakukfűtől illatos itt a levegő, derékig ér itt a kaszára váró fű és virág. Elképzelhetetlen pompa és gazdagság a színekben. A cikória égszínkékjétől a levendula sötétkékjéig, a legszebb orgonaidétól a melegszínű sötét paplijáig, a vadrózsa halvány rózsaszínjétől a legharagosabb vörösig, a citromsárgától a sötét narancsszínig minden szín és minden árnyalat képviselve van itt. Valóságos színorgia és illatfár. A mezőn túl a faluból mi sem látszik, apró házacskái elvesznek diófái hatalmas lombkoronái alatt, olyan innen az erdő aljából, mint egy üget, egy szent berek, mert valóban az aranyszínű nyugati égboltról egy templom képe válik le, a magaslaton épült, a falu felett uralkodó egyszerű szerény kis falusi templomé, a maga igénysen tornyával, égfelé mutató keresztjével. Úgy látszik az Isten és itt szeretettel tökéletes alkotása, a szép természet ölén. Az ember munkájából e helyen mi sem látszik. Csak ott, ahol az erdő a ligettel érintkezik, fekszik egy hosszú, padszerű terméskő, útjelző vagy határkő volt valamikor. Azóta ledöntötte a fergeteg, mohával vonta be az idő. Emberi alkotás ... de hol vannak már azok, kik felállították ! Poraikat rég széthordta a szél, felszívta az ibolyák gyökere, emlékük is alig maradt. Egy órányira innen a sűrű erdő mélyén örökzölddel, repkénnyel bevonva áll egy elhagyott klastrom romja, fán annak lakói állították. Vörös barátok voltak, mondja a monda s a nép félve mesél róluk rémmeséket. Az éjszakát dehogy töltené ott a pásztor, de tán még a megszorult vadorzó sem, még vihar elől menekülve sem. Minden évben egyszer, augusztus táján megindul a romok felől az apró cecelegyek raja - kísért a gonoszok lelke, mondja a nép - s jaj akkor annak, kit az erdőben s ligetben lel . De csak néhány napig tart a csapás, utána újra csendes lesz minden, élvezetes az erdő magánya. Valóban magány. Henye, sétálni ráérő úri nép nem igen él a környéken, a földmíves pedig betelik a természettel munkája közben, ha dolga nincsen vele, inkább elül háza kis kapujában, ha az Isten házával, a temetővel szemben kötelességének eleget tett. A nap lejjebb-lejjebb száll, végre lebukik a templom mögött. Kalászszínű fénykévék sugározzák körül az Isten lakát, a toronyból megszólal a nyugalmat hirdető esti harangszó, a dombon túlról a pásztor filinkója . .. vagy fántán ébredt újra ?... A bogárzümmögés lassanlassan elhal, egy-egy tücsök danája szólal meg, búcsúztatja az eltűnt napot. A liget bokraiban fülemüledal csendül fel, köszönti az első csil- Wiö iMii i- ~' iP) v ■ -ÁTVETTE ^ _____Budapest, 1925. január 4. kő. évfolyamé ■ 1.If Jzám.ASztóVILÁG -53E£Öfe£ KÉPES HETILAP 3S2gtek~ Szerkesztőség : Budapest, VI., Horn Ede utca 18., földszint 1. FELELŐS SZERKESZTŐ : Előfizetési ár : Egy évre 120,000 korona. Fél évre 60,000 korona. Kiadóhivatal címe: Budapest, V. kerület, Hold-utca 7. szám. negyedévre 30,000 korona, egy hónapra 13,000 korona. Egyes kiadótulajdonos : a „Pesti Könyvnyomda Részvénytársaság". PATW 7(TflVIOMF) számára tőzsdékben és a pályaudvarokon 3,000 korona. Külföldi Megjelenik minden héten egyszer : vasárnapon. LJJ. J. ZIOLVJJ. előfizetésekhez a postailag meghatározott viteldíj is csatolandó.