Ország-Világ, 1925 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1925-05-31 / 22. szám

v*3 Cfc? >v • >»Vic v. / .&&& l y Szerkesztőség: Budapest, VI., Horn Ede­ utca 18., földszint 1. Kiadóhivatal címe: Budapest, V. kerület, Hold-utca 7. szám. Kiadótulajdonos: a „Pesti Könyvnyomda Részvénytársaság". Megjelenik minden héten egyszer, vasárnapon. FELELŐS SZERKESZTŐ : Dr. FALK ZSIGMOND . Előfizetési ár : Egy évre 120,000 korona. Fél évre 60,000 korona, negyed évre 30,000 korona, egy hónapra 15,000 korona. Egyes szám ára tőzsdékben és a pályaudvarokon 3,000 korona. Külföldi előfizetésekhez a postailag meghatározott viteldíj is csatolandó.­ ­ A FÁRAÓ BOSSZÚJA. Irja VARGHA GYULA. Víg társaságban ül a lord, Ételt, italt dísz­szolga hord, A sziklasírok zord fővén Európai a csín, a fény. Feltornyosuló ezüst tálak Finom gyümölccsel rakva állnak, Kristály pohárban mint bíbor Piroslik a bordós bor, Pompás a porcellán-edény, Reálehelve könnyedén, Mint lombárnyék a tó vizére, Karcsú, kecses rajzok füzére. A vendéglátó lord körül Tudós urak gyűrűje ül; Királysírok sok ezer éves Rejtelmeit kiásni édes. De vannak nők is, a komoly Munkához jó a hölgymosoly. „Képzelje csak Milady, - szól alord - Az éjjel vendégem ki volt? Nálam egy kúria vizitet Fáraó ő felsége tett. Királyi díszben állt meg ott, Szeme haragtól villogott, Szinte villámot szórt felém­ ,Mit háborítasz jövevény?! Sírom falán dong már a csákány, De nem tudod, ki lesz a zsákmány. Hátam mögött évezredek, A tegnap szült csak tégedet S nem éled túl a holnapot, Lábod bár síromon tapod S országom elcsenéd gazul Itt én leszek mindég az úri* Szólt, ködbe tűnve hirtelen .. . Fölébredek s fájt a fejem.* „Lordságodnak, a rémet látva, Nem borzongott kissé a háta?" „Milady, jól jegyezze meg, Egy briff álmában sem remeg . .. De azt már magam is csodálom, Hogy’ jött ez a bolondos álom ?* Megszólal rá egy szürke fő: „Pedig nagyon is érthető, Talán nem is lehetne máskép, Itt van velünk e babonás nép, Egyébről sem fecseg a jámbor, Csak a fáraók bosszújáról. Az ember rá ügyet se vet, Betölti mégis a fület, S komor csöndjében a vak éjnek Belőle álmot sző a lélek." „Ha hinni tudnék szellemekben, — Finom mosollyal szól a lord — Megmondanám, hogy győzhetetlen Fáraónknak mi célja volt. Jól tudja, hogy rejtett falán Állalförünk, holnap falán. Szeretné elkerülni ezt, S föltette, hogy reám ijeszt. De óh, te büszke Napfia, Kevés ahhoz egy múmia. Hamar kitárul sírlakod, Holnap meglátogatlak ott, Az lesz nekünk a boldog óra . . . Ezt a pohárt a fáraóra !* * * * Vágja a vas a szirtfalat, S ím, a csákánycsapás alatt Megkondul egy szomszéd üreg. Mind fölfigyelnek a fülek, Csákány a rést kettőzve vágja; Ott már a lord és társasága, Feszülten várja, izgatottan, Az áttört fal midőn leroppan. Hogy jobban teljék az idő, Beszédbe kezd a munkavezető: „Elrejtni síri hajlékát, Minden fáraó mester abban, Róka se tudja a lyukát Megásni, vésni ravaszabban. De végre már nyomon vagyunk, Egérurat nem is hagyunk.* Nagy dördüléssel dől a fal, Porból nehéz felhőt kavar. „Világot gyorsan az üregbe!" Ámulva látják, meglepetve, Előttük áll egy szertelen, Fényes, hatalmas trónterem. A trón porfirból van faragva, Benne a fáraó alakja. Körűlé, bárhová tekints, Szemei kápráztató a kincs. Gyöngyös, gyémántos ékszerek, Minőt a büszke, dús szeret. Aranyfalak — mesterművek — Szivárványos karcsú üveg, Halottnak is kell ez bizony, Ne bántsa őt se éh, se szomj. A négy fal képekkel tele,­­ A művészet szűz reggele - S habár beillenék mesének, El a négyezer éves élet. Minden tárgyon és alakon Oly friss a szín a falakon, Ecsetjét mintha mestere Éppen most tette volna le. Az ámulatnak egy lady Magát egész átengedi: „Mily nagyszerű és mily csodás E földön minden alkotás, S mennyi fenséges babona. Egyiptom a csodák hona." „Valóban az — a lord felel - Csodás már maga ez a hely, Azt hirdeti az ősi fan, Az embernek két lelke van : Egyik a Bd. Az elrepül, Nyomban, mihelyt a test kihűl, De már a hd, a második, A testtől el nem távozik. S kell néki földi kényelem; Azért van itt ez a terem. De lépjünk a fülkébe át. Lássuk a fáraót magát." Középen nagy kőszarkofág, Két oldalán vésett csodák, Négy sarka, a négy szfinx kiszökken, Kaján mosoly szunnyad szemekben. Benn a fáraó múmiája, De kőfedél borul reája. „Közelebb szolgák, közelebb, Vegyétek le a födelet.* Vennék, de mily gonosz varázs, Kiröppen egy fakó­darázs, A lord nyakának egyenest. „Hess, átkozott csúf férge, hess !“ De fullánkját bedöffe már, Felszisszen a lord: „Jaj, de fáj, Nem ég talán ily élesen A viperák marása sem." Van rémület, ijedt zavar, S kézfördelés: „Orvost hamar!" De borzalmas kísértetül A lord arca elfeketül, Teste mint nyárlevél remeg, Megtörtek a kevély szemek, S lelke egy végsőhajba vesz: „A fáraó bosszúja ez.“ „Leona" vitorlásom. Részlét Castel Muscioból (Veglia szigeten). CZOLDER DEZSŐ FESTŐMŰVÉSZ ADRIA-KIÁLLITÁSÁBÓL I. kerület, Ferry Oszkár­ (volt Mozdony-) utca 4/b. szám alatt levő műtermében.

Next