Ország-Világ, 1925 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1925-07-05 / 27. szám

1925. július 5. „Ma átadtam Tasnernek (Széchenyi tit­­kára) a szükséges holmikat, ötven személyre való asztalneműt, mert ily célarányos aján­dékra van szükség.* Szent Mihály napjától három esztendőre bé­relték ki a Vogel-ház első emeletét kétezer­­négyszáz forintért (évente). Kétszáz tagra szer­vezték a kört és hatezer forintot adtak össze a bútorra. A személyzet mindössze egy udvarmester, két belső szolga, kapus és fűtő volt. Hat pesti (közte egy német) és tizenkét külföldi lap járt a körbe, amely különben főként angol mintára létesült. Meg is írta R. T. Claridge nevezetes könyvében, (A Guide down the Danube . . . London 1837.) hogy a pesti kaszinó őt a lon­doni klubbokra emlékezteti, de nem olyan exclusív, mint azok. Személyesen ismerte és tisztelte Széchenyit s az ő révén látta meg a vidéki magyar élet angol vonatkozásait is, a windsori rókavadá­­szatok mását, az albioni lovászokat és lovakat. Talán leginkább az lepte meg, hogy a legki­válóbb angol könyveket is ott találta a klubban. A Vogel-házból a Lloyd épületébe és 1859- ben a Kossuth Lajos-utcába költöztek a „high life" képviselői. (Akkor még Hatvani-utcának hívták.) Gróf Cziráky Diánosé volt a ház és 1871-ben vásárolták meg töle. Négyszázezer pengőbe került. Az alapítási nap hetvenötödik évfordulóján már több, mint százötven lap és folyóirat, húszezer kötetes könyvtár és a szórakozásnak mindenféle eszköze a tagok rendelkezésére állt. Gróf Széchenyi végrendeletében díszes em­­lékserleget hagyott a Nemzeti Kaszinóra, azzal az óhajtással, hogy a serleget a legjobb ma­gyar borral töltve, évenként ürítsék ki emlé­kére. 1864. január 30-án a közgyűlés így ha­tározott : „A Nemzeti Kaszinó e díszes művű serle­get örök időkig oly becses kincse gyanánt őrzendi, melyre mint az egylet dicsőnevű megalapítójának végrendeleti megemlékezé­sére, a dicső utódok is hálás kegyelettel fognak tekinteni s e serleg legjobb magyar borral töltve évenként a közgyűlés hetében tartandó lakoma alkalmával a dícsőült em­lékére ürítendő.* Az első serlegürítést báró Wenckheim Béla beszéde előzte meg s azóta mindig kitüntetés­nek veszi az, akit az ünnepi beszédre fölkérnek. Széchenyi kezdettől fogva ügyelt rá a gya­korlatban is, hogy az ország első klubbja ne csak mágnásokat fogadjon magába. Ő maga vendégelte meg ott a tudós társaság tagjait és lelkes pohárköszöntőt mondott. Nemcsak a hatvanezer forintot ajánlotta föl, hanem má­sokat is állandóan animált a kaszinóban. Csak most derült ki igazán, hogy a bécsi titkos levéltárból minden elkobzott irata is napfényre jut: mennyit küzdött Széchenyi a magyar nemzet újjászületése érdekében. Ester­házy Károly gróffal párbajt vívott, Metternich herceggel - akinél nagyobb úr akkor nem volt a monarchiában - szembeszállt és a ka­szinó legfőbb hivatásá­nak is azt nyilvánította, hogy a nemzeti haladás segítője legyen. A szabadságharc ide­jén a kaszinó vala­mennyi ezüstneműjét és 20,000 forintnyi vagyonát „a haza oltárára téve”. Élesen meglátta Szé­chenyi a társasélet fon­tosságát abban a tekin­tetben is, hogy a köz­hasznú új eszmék „csi­ráinak elültetésére” és növelésére sokszor alkalmasabb hely, mint nem egy zöldasztalos tanácsterem. A dunai gőzhajózás, a Lánchíd, a Tisza­ szabályozás, a vasút, a lótenyésztés, az ipar­­fejlesztés körül támadt sok nagy idea, állandó diskussziókra adott alkalmat a kaszinóban és a gazdag főrangúak közül nem egy ott kap­csolódott be Széchenyi biztatására a gazda­sági életbe. Széchenyi vigyázott rá, hogy a körben jól érezzék magukat, szórakozzanak kedvük szerint, de a közhasznú terveknek is legyen ott talaja és az angol telivérek után a praktikus angol reformok több más fajtáját is hozzánk plántálni segítsenek. Bejárta az országot egy okos angol leány, miss Pardoe, aki három kötetet is írt ezzel a címmel: The City of the Magyar, of Hungary and her Institutions. Megnézte a kaszinót és a többi magyar intézményt, szervezetet stb. „Sokat igen jól fogott föl — írta róla Kossuth a Pesti Hírlapban, — sok kitűnő sze­mélyiséget oly találóan jellemzett, hogy az em­bernek szíve repes örömében, midőn olvassa, mert jól esik látnia a meleg érdeket a csak­nem hajlandósággá olvadottat, mellyel e fél­reismert nemzetet ügyes tollával megrajzolja.* BALATONFÜRED a mult század negyvenes éveiben. A MÁNDOKI KASTÉLY a Tisza folyó mentén. A nagy Széchenyi István gróf szállása. A nagy Széchenyi István gróf kolozsvári lakása. A PITTI-PALOTA Florenzben, ahol Széchenyi István gróf lakott. ORSZÁG-VILÁG 223

Next