Ország-Világ, 1927 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1927-01-02 / 1-2. szám
927. január 1. és 9. ÉgszÁGyILÁG Szúdy Elemér: Trianon után Párizs felé... (Genius-kiadás.) Amikor ezt a könyvet kézbe vettük, akaratlanul is eszünkbe jutott Schopenhauer, ki briliánsan jellemzi az írói mesterséget és stílust, mondván : „ .. . mindenekelőtt, két fajta író van. Olyanok, akik tárgyuk kedvéért írnak és olyanok, akik csak azért írnak, hogy éppen írjanak. Amazoknak gondolataik voltak, vagy olyan tapasztalatokat tettek, amelyek közlésre méltóknak tetszenek nekik ..." A világirodalom első esztétikai géniuszának ez a megmegállapítása ma nem nagyon időszerű, annál időszerűbb az a kijelentése, hogy: „pénz kell nekik és pénzért írnak . . .” Szinte látnoki erővel jósolta meg a modern írók lélektelen munkáját a német szellemóriás. Szúdy Elemér azért adta ki könyvét, mert van mondanivalója. Ő Jól ismerjük a szerzőt, egyenes jellem. Nem ingadozó, szilárd egyéniség, igazi litterális gentleman, amilyen nagyon kevés akad a magyar irodalomban. Ő is a ma írója, de mindig előkelő és szimpatikus, munkája művészi, nem azért írt, hogy papírost töltsön, vagy hogy a ledér párizsi hóbort groteszk pikantériáját mutassa be. Szúdy Elemért sokkal nemesebb célok vezették, mesteri tolla belelát a telkekbe; érzület, fájdalom, öröm és szomorúság az éltető ereje könyvének, árvaságunk szomorú korképét festette meg, a legragyogóbb tónusokban. Minden sora úgy pereg, mint a gyöngy: hitet ad az olvasónak, lelkesen hangoztatja, hogy nem kell féltenünk a magyar jövőt, hiszi a béke revízióját, szörnyűnek és lealacsonyítónak érzi a megcsonkítást, meditál a felett, hogy mi lesz - meddig kell még a magyarnak vérző testtel a kereszt súlyát vonszolni, színes és gazdag lelkivilágának finom rajzai mind megannyi mozaik, élmény itt minden sor, buzdít és lelkesít, építő munkát végzett a szerző, mondatai ércbe kívánkoznak, tömör és tiszta a nyelvezete, az Élet ereje magával ragadja a szerzőt, mindenhol keresi, kutatja az ok és okozatot, a világegyetemi relációkat szem előtt tartja, a bensőt kutatja, analizálva ír , alakjainak szellemi életét óhajtja megvilágítani, tárcaszerű elbeszélései valódi értékei a magyar írásművészetnek, mit se törődik a külsőségekkel, humora olyan mint az arany, de néha írása komor, - sőt legtöbbször az! - ilyenkor géniusza izzik, szinte parázslók a sorok.. . És ha föl is tárja minden nyomorúságunkat és meggyaláztatásunkat, mindezt oly formában teszi, hogy kiviláglik belőle Szúdy Elemér igazi hazafias lényege: az egyéni érdek mellőzése, a haza javáért. Csodálatosan szuggesztiv a tolla, mindig az ideálokért küzdő férfi szólal meg, soha se veti el a súlykot, tárgyilagos nyílt és őszinte. Drámai erővel ecseteli a hideg téli Wolhiniai éjszakát, magunk előtt látunk mindent, anyira élénk. Folytathatnánk Szúdy Elemér írói egyéniségének elemezését, de minek . . ? ! Igen sok tudás lakozik benne, talentuma, az igazi magyar őserő, mely nem ismer megalkuvást, szavaiban rengeteg az igazság, mondhatná ő is méltán Shakespeare-rel, hogy: A lelkemben a vihar minden érzést lefojt, Csak azt tudom, mi bennem tombol! Ifj. Halmay Elemér. * * * Még csak néhány életrajzi adatot. Szúdy Elemér 1880-ban született, Erdőkürt, nógrádmegyei községben. Középiskoláit és jogi tanulmányait Budapesten végezte. Majd Aradra került, ahol a vidék akkor legtekintélyesebb politikai napilapjának az Arad és Vidékének volt felelős szerkesztője. Ebben a pozícióban maradt a háború kitöréséig, amikor is önként vonult a harctérre. Mint tartalékos főhadnagy szerelt le. A fronton teljesített szolgálataiért több kitüntetést nyert. A háború után került a miniszterelnökség sajtóosztályába, ahol miniszteri osztálytanácsossá nevezték ki. Eddig is értékes irodalmi munkásságot fejtett ki. Kisebb számos dolgozaton kívül, következő kötetei jelentek meg: Tavasz ébredése, novellák. Amit az élet gondol. Tanulmányok és novellák. Jártamban véres földeken. Háborús képek és gondolatok. Legújabb könyvében Trianon után Párizs felé, mint eddigi nagyértékű műveiben, mélyen járó, fennkölt gondolkozásé és erős hazafiságról átszellemült vérbeli írót ismerünk meg. 77 h. ..; rzr zzz vr ború kitöréséig tekintélyes összegeket fordított a Szépművészeti Múzeum kép- és szoboranyagának gyarapítására. Az elvesztett háború és forradalom után elszegényedett Csonkamagyarország — sajnos — még sokáig nem lesz képes a művészet oltárán a múlthoz fogható áldozatokat hozni. Szerencsére azonban akadnak olyan nemeslelkű műbarátaink, mint Jánoshalmi Nemes Marcell, Enyedy Lukács stb., akik ajándékokkal járultak hozzá a Szépművészeti Múzeum gazdagodásához. Szerencse az is, hogy a Múzeumnak már tíz éven túl működő főigazgatója, Petrovics Elek kitűnő érzékkel és fáradságot nem kímélő tevékenységgel tudta társadalmunknak a művészetért rajongó mecénásait arra rábírni, hogy pótolják a maguk lelkes áldozatkészségével a beszerzések körül azt az anyagi támogatást, melyet szegény államunk csak korlátolt mértékben képes nyújtani, így a mostoha viszonyok ellenére is jelentékeny gazdagodása volt a Szépművészeti Múzeumnak az utóbbi esztendők folyamán is. Az újonnan szerzett képekből és szobrokból 1924 őszén állította össze a Múzeum igazgatósága az első gyűjteményt, míg ez évben már a második kiállítással lepte meg műértő közönségünket. A mostani kiállításon látható új szerzemények sorában két termet a régi és modern magyar művészek alkotásai töltenek meg, német, olasz, angol képek, szobrok pedig egy teremben vannak elhelyezve. Az elhunyt magyar mesterek közül Ligeti Antal, a Nemzeti Múzeum képtárának egykori őre, egy szabadba állított női képmásával, a győri származású,de Münchenbe szakadt Liezen-Meyer Sándor, továbbá a nemrég elköltözött Szinyei-Merse Pál szintén egy szép női arcképpel szerepel. Munkácsytól a Búcsúzkodás című megható jelenetet, egy gyönyörű fasort ábrázoló olajfestményt és három nagy művéhez készült tanulmányt ismerünk meg, párizsi barátjától, a korán meghalt Paál Lászlótól pedig két nehéz felhőzetű borongós tájképet. Munkácsy egyik tanítványának, Koroknyay Ottónak (aki geniális mesterét követte a lelki elborulás szomorú éjjszakájába) egy éles jellemzésű Férfiarcképe van kiállítva. Az erdélyi származású, múlt évben elhunyt Gyárfás Jenőnek Ima című vászna egy félakra állított áhitatos arcú öreg férfit ábrázol. A nagybányai festőiskola egyik alapítójának Ferenczy Károlynak egy kitűnő kettős férfi-portréja is értékes alkotás. Az élő művészek is méltóan sorakoznak melléjük. Iványi-Grünwald Béla, egyik legnagyobb tájképfestőnk Disznócsorda című szép távlatú vásznával, a már nagy hírnévre jutott Rudnay Gyula egy jellegzetes magyar falurészletével, az autodidakta Náray Aurél Krisztust és tanítványait mozgalmas tengeren felüntető kompozíciójával, a festői Keletet megörökítő Tornay Gyula egy ritka Női arcképével vonja magára figyelmünket. Sőt egészen modern irányok követői előtt is megnyíltak már a Szépművészeti Múzeumnak elismerést és halhatatlanságot jelentő termei. A múzeum igazgatósága tudvalevőleg a régi Andrássy-úti Műcsarnok gyönyörű renaissance palotáit, melyben hosszú ideig az Országos Paedagógiai Könyvtár volt elhelyezve, visszaadja eredeti rendeltetésének és Láng Adolf rövidesen ott fogja elhelyezni a modern képtárt. Az új szerzemények kiállítása most már másodízben győz meg arról, hogy Petrovics főigazgató mennyire át van hatva a Szépművészeti Múzeum hivatásától, mely csak kiforrott művészi egyéniségek múzeális értékű, azaz a kísérletezéseken már felemelkedő abszolút becsű műalkotásoknak ad hajlékot. Már ebbe a modern képtárba vannak szánva Rippl-Rónai József Szomorú című halk interieurje és lehelletszerűen finom önarcképe, Márffy Ödön erős napfénybe állított Anya és gyermeke, Vaszary János hófehér, puha Aktja, Korb Erzsébetnek az aktkiállításon szerzett nagyszerű kinyilatkoztatása, Feszty Masának az elmerengő Kallós Ede szobrászt ábrázoló arcképe, Egry József Vihar után című rapszodikus hévvel odavetett pasztellje, Szőnyi István Hegytetőn című vászna, sötétkék egy háttér elé állított robusztus munkásalakokkal, Berény Róbertnek Capri szigetéről festett harsogó színű impressziója és Czóbel Béla Fekvő nője. A régi külföldi festőiskolák közül az olasz renaissance, a hollandusok és a spanyolok vannak legtekintélyesebben képviselve a Szépművészeti Múzeumban Ezt a gazdag anyagot az új szerzemények most három remek olasz képpel: egy szép Trónoló Madonnával gyarapították, mely a velencei Giovanni Bellini XVI. század eleji iskolájából való, azonkívül Lorenzo Costának, a mantuai Gonzaga hercegi család udvari festőjének Szent családival, mely gyönyörű színezéssel, mély áhitatos érzéssel ábrázolja két szent társaságában a Madonnát és gyermekét; végül egy XV. század végéről származó Keresztelő Szent Jánossal, mely feltehetőleg Botticelli műhelyéből, valószínűleg a mester legkiválóbb tanítványának Filippino Lippinek ecsetje alól került ki. Ezt a képet kü SZŐDY ELEMÉR író, miniszteri osztálytanácsos, a miniszterelnöki sajtóiroda helyettes vezetője. Szépművészeti Múzeumunk újabb kincsei. Idegenforgalmat teremteni nálunk ! Ez mosta sűrűn hangoztatott jelszó. Már a háború előtt szép reményekkel indult meg a társadalmi mozgalom a külföldieknek idevonzására. Megalakult „Budapest barátaidnak köre, hogy a mi szeretett fővárosunk kultúráját emelje, modern világvárost csináljon belőle, hogy a művelt Nyugatnak határvárosa Kelet felé ne a császároktól dédelgetett Bécs legyen, hanem a mi szép Budapestünk. Van is több olyan vonzóerő, mely méltán idecsábíthatja az idegeneket. Aki betegségében gyógyulást keres, itt találja a páratlan gyógyítóerejű fürdőket, amiért Budapestet joggal lehet fürdővárosnak elnevezni. Aki a természeti szépségeket kedveli, elgyönyörködhetik az impozáns Duna két partján kiterjedő nagyváros panorámájában, a budai hegyek remek tájaiban. Aki szórakozni, üdülni akar, annak a színházak, mulatóhelyek egész sora nyújt változatos alkalmakat. Aki pedig a tanulással, önképzéssel járó nemes élvezetek után vágyódik, ellátogat nagyszámú múzeumainkba, képtárainkba, időről-időre megújuló kiállításainkba. Múzeumaink sorában a százados múltra visszatekintő Nemzeti Múzeum mellett kétségtelenül a legtekintélyesebb a Városligetben ógörög klasszikus stílben épült Szépművészeti Múzeumunk. Sőt ez utóbbinak látogatottsága a hozzánk elvetődő idegenek részéről sokkal nagyobb, mint a Nemzeti Múzeumé, mely inkább a szakembereket érdekli. A budapesti Szépművészeti Múzeum máris világhírre tett szert művészeti kincseinek gazdaságánál és ritka értékénél fogva. Igen sokat köszönhet e tekintetben a múlt század 90-es éveiben a meszsze Ausztráliában tragikusan elhunyt Pulszky Károlynak (Márkus Emilia első férjének), akinek szerencsés ösztönével és kiváló műérzékével, ügyes vásárlások révén, különösen kiváló régi olasz mesterművekkel sikerült gazdagítani múzeumunkat. Azóta is a magyar állam a há z