Ország-Világ, 1927 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1927-01-02 / 1-2. szám

­927. január 1. és 9. ÉgszÁG­yILÁG Szúdy Elemér: Trianon után Párizs felé... (Genius-kiadás.) Amikor ezt a könyvet kézbe vettük, akarat­lanul is eszünkbe jutott Schopenhauer, ki briliánsan jellemzi az írói mesterséget és stí­lust, mondván : „ .. . mindenekelőtt, két fajta író van. Olyanok, akik tárgyuk kedvéért írnak és olyanok, akik csak azért írnak, hogy éppen írjanak. Amazoknak gondolataik voltak, vagy olyan tapasztalatokat tettek, amelyek közlésre méltóknak tetszenek nekik ..." A világiroda­lom első esztétikai géniuszának ez a meg­­megállapítása ma nem nagyon időszerű, an­nál időszerűbb az a kijelentése, hogy: „pénz kell nekik és pénzért írnak . . .” Szinte lát­noki erővel jósolta meg a modern írók lélek­telen munkáját a német szellemóriás. Szúdy Elemér azért adta ki könyvét, mert van mondanivalója. Ő Jól ismerjük a szerzőt, egyenes jellem. Nem ingadozó, szilárd egyé­niség, igazi litterális gentleman, amilyen na­gyon kevés akad a magyar irodalomban. Ő is a ma írója, de mindig előkelő és szimpatikus, munkája művészi, nem azért írt, hogy papírost töltsön, vagy hogy a ledér párizsi hóbort gro­teszk pikantériáját mutassa be. Szúdy Elemért sokkal nemesebb célok vezették, mesteri tolla bele­lát a telkekbe; érzület, fájdalom, öröm és szomorúság az éltető ereje könyvének, árvaságunk szomorú korképét festette meg, a legragyogóbb tónusokban. Minden sora úgy pereg, mint a gyöngy: hitet ad az olvasónak, lelkesen hangoztatja, hogy nem kell féltenünk a magyar jövőt, hiszi a béke revízióját, szörnyű­nek és lealacsonyítónak érzi a megcsonkítást, meditál a felett, hogy mi lesz - meddig kell még a magyarnak vérző testtel a kereszt súlyát vonszolni, színes és gazdag lelkivilágá­nak finom rajzai mind megannyi mozaik, él­mény itt minden sor, buzdít és lelkesít, építő munkát végzett a szerző, mondatai ércbe kívánkoznak, tömör és tiszta a nyelvezete, az Élet ereje magával ragadja a szerzőt, minden­hol keresi, kutatja az ok és okozatot, a világ­­egyetemi relációkat szem előtt tartja, a ben­sőt kutatja, analizálva ír , alakjainak szellemi életét óhajtja megvilágítani, tárcaszerű elbe­szélései valódi értékei a magyar írásművé­­szetnek, mit se törődik a külsőségekkel, humora olyan mint az arany, de néha írása komor, - sőt legtöbbször az! - ilyenkor géniusza izzik, szinte parázslók a sorok.. . És ha föl is tárja minden nyomorúságunkat és meggyaláztatásunkat, mindezt oly formában teszi, hogy kiviláglik belőle Szúdy Elemér igazi hazafias lényege: az egyéni érdek mellőzése, a haza javáért. Csodálatosan szug­­­gesztiv a tolla, mindig az ideálokért küzdő férfi szólal meg, soha se veti el a súlykot, tárgyilagos nyílt és őszinte. Drámai erővel ecseteli a hideg téli Wolhiniai éj­szakát, magunk előtt látunk mindent, anyira élénk. Folytathatnánk Szúdy Elemér írói egyéni­ségének elemezését, de minek . . ? ! Igen sok tudás lakozik benne, talentuma, az igazi ma­gyar őserő, mely nem ismer megalkuvást, sza­vaiban rengeteg az igazság, mondhatná ő is méltán Shakespeare-rel, hogy: A lelkemben a vihar minden érzést lefojt, Csak azt tudom, mi bennem tombol! Ifj. Halmay Elemér. * * * Még csak néhány életrajzi adatot. Szúdy Elemér 1­880-ban született, Erdőkürt, nógrád­­megyei községben. Középiskoláit és jogi tanul­mányait Budapesten végezte. Majd Aradra került, ahol a vidék akkor legtekintélyesebb politikai napilapjának az Arad és Vidéké­nek volt felelős szerkesztője. Ebben a pozíció­ban maradt a háború kitöréséig, amikor is önként vonult a harctérre. Mint tartalékos főhadnagy szerelt le. A fronton teljesített szol­gálataiért több kitüntetést nyert. A háború után került a miniszterelnökség sajtóosztályába, ahol miniszteri osztálytanácsossá nevezték ki. Eddig is értékes irodalmi munkásságot fejtett ki. Kisebb számos dolgozaton kívül, következő kötetei jelentek meg: Tavasz ébredése, novel­lák. Amit az élet gondol. Tanulmányok és novellák. Jártamban véres földeken. Hábo­rús képek és gondolatok. Legújabb könyvében Trianon után Párizs felé, mint eddigi nagy­­értékű műveiben, mélyen járó, fennkölt gondol­kozásé és erős hazafiságról átszellemült vér­beli írót ismerünk meg. 77 h. ..; rzr zzz v­­r ború kitöréséig tekintélyes összegeket fordított a Szépművészeti Múzeum kép- és szoboranya­gának gyarapítására. Az elvesztett háború és forradalom után elszegényedett Csonkamag­yar­­ország — sajnos — még sokáig nem lesz ké­pes a művészet oltárán a múlthoz fogható ál­dozatokat hozni. Szerencsére azonban akad­nak olyan nemeslelkű műbarátaink, mint János­halmi Nemes Marcell, Enyedy Lukács stb., akik ajándékokkal járultak hozzá a Szépművészeti Múzeum gazdagodásához. Szerencse az is, hogy a Múzeumnak már tíz éven túl működő főigazgatója, Petrovics Elek kitűnő érzékkel és fáradságot nem kímélő tevékenységgel tudta társadalmunknak a művészetért rajongó me­cénásait arra rábírni, hogy pótolják a maguk lelkes áldozatkészségével a beszerzések körül azt az anyagi támogatást, melyet szegény álla­munk csak korlátolt mértékben képes nyújtani, így a mostoha viszonyok ellenére is jelentékeny gazdagodása volt a Szépművészeti Múzeum­nak az utóbbi esztendők folyamán is. Az újon­nan szerzett képekből és szobrokból 1924­ őszén állította össze a Múzeum igazgatósága az első gyűjteményt, míg ez évben már a második ki­állítással lepte meg műértő közönségünket. A mostani kiállításon látható új szerzemények sorában két termet a régi és modern magyar művészek alkotásai töltenek meg, német, olasz, angol képek, szobrok pedig egy teremben van­nak elhelyezve. Az elhunyt magyar mesterek közül Ligeti Antal, a Nemzeti Múzeum képtá­rának egykori őre, egy szabadba állított női képmásával, a győri származású,de Münchenbe szakadt Liezen-Meyer Sándor, továbbá a nem­rég elköltözött Szinyei-Merse Pál szintén egy szép női arcképpel szerepel. Munkácsytól a Búcsúzkodás című megható jelenetet, egy gyö­nyörű fasort ábrázoló olajfestményt és három nagy művéhez készült tanulmányt ismerünk meg, párizsi barátjától, a korán meghalt Paál Lászlótól pedig két nehéz felhőzetű borongós tájképet. Munkácsy egyik tanítványának, Korok­­­nyay Ottónak (aki geniális mesterét követte a lelki elborulás szomorú éjjszakájába) egy éles jellemzésű Férfiarcképe van kiállítva. Az er­délyi származású, múlt évben elhunyt Gyárfás Jenőnek Ima című vászna egy félak­ra állított áhitatos arcú öreg férfit ábrázol. A nagybányai festőiskola egyik alapítójának Ferenczy Károly­nak egy kitűnő kettős férfi-portréja is értékes alkotás. Az élő művészek is méltóan sorakoz­nak melléjük. Iványi-Grünwald Béla, egyik leg­nagyobb tájképfestőnk Disznócsorda című szép távlatú vásznával, a már nagy hírnévre jutott Rudnay Gyula egy jellegzetes magyar falurész­letével, az autodidakta Náray Aurél Krisztust és tanítványait mozgalmas tengeren fel­üntető kompozíciójával, a festői Keletet megörökítő Tornay Gyula egy ritka Női arcképével vonja ma­gára figyelmünket. Sőt egészen modern irányok követői előtt is megnyíltak már a Szépművé­szeti Múzeumnak elismerést és halhatatlan­ságot jelentő termei. A múzeum igazgatósága tudvalevőleg a régi Andrássy-úti Műcsarnok gyönyörű renaissance palotáit, melyben hosszú ideig az Országos Paedagógiai Könyvtár volt elhelyezve, visszaadja eredeti rendeltetésének és Láng Adolf rövidesen ott fogja elhelyezni a modern képtárt. Az új szerzemények kiállí­tása most már másodízben győz meg arról, hogy Petrovics főigazgató mennyire át van hatva a Szépművészeti Múzeum hivatásától, mely csak kiforrott művészi egyéniségek mú­­zeális értékű, azaz a kísérletezéseken már felemelkedő abszolút becsű műalkotásoknak ad hajlékot. Már ebbe a modern képtárba van­nak szánva Rippl-Rónai József Szomorú című halk interieurje és lehelletszerűen finom ön­arcképe, Márffy Ödön erős napfénybe állított Anya és gyermeke, Vaszary János hófehér, puha Aktja, Korb Erzsébetnek az aktkiállításon szerzett nagyszerű kinyilatkoztatása, Feszty Masának az elmerengő Kallós Ede szobrászt ábrázoló arcképe, Egry József Vihar után című rapszodikus hévvel odavetett pasztellje, Szőnyi István Hegytetőn című vászna, sötétkék egy háttér elé állított robusztus munkásalakokkal, Berény Róbertnek Capri szigetéről festett har­sogó színű impressziója és Czóbel Béla Fekvő nője. A régi külföldi festőiskolák közül az olasz renaissance, a hollandusok és a spanyolok vannak legtekintélyesebben képviselve a Szép­művészeti Múzeumban Ezt a gazdag anyagot az új szerzemények most három remek olasz képpel: egy szép Trónoló Madonnával gyara­pították, mely a velencei Giovanni Bellini XVI. század eleji iskolájából való, azonkívül Lorenzo Costának, a mantuai Gonzaga hercegi család udvari festőjének Szent családival, mely gyö­nyörű színezéssel, mély áhitatos érzéssel ábrá­zolja két szent társaságában a Madonnát és gyermekét; végül egy XV. század végéről szár­mazó Keresztelő Szent Jánossal, mely fel­tehetőleg Botticelli műhelyéből, valószínűleg a mester legkiválóbb tanítványának Filippino Lippinek ecsetje alól került ki. Ezt a képet kü­ SZŐDY ELEMÉR író, miniszteri osztálytanácsos, a miniszterelnöki sajtó­iroda helyettes vezetője. Szépművészeti Múzeumunk újabb kincsei. Idegenforgalmat teremteni nálunk ! Ez most­­a sűrűn hangoztatott jelszó. Már a háború előtt szép reményekkel indult meg a társadalmi moz­galom a külföldieknek idevonzására. Megala­kult „Budapest barátaidnak köre, hogy a mi szeretett fővárosunk kultúráját emelje, modern világvárost csináljon belőle, hogy a művelt Nyugatnak határvárosa Kelet felé ne a császá­roktól dédelgetett Bécs legyen, hanem a mi szép Budapestünk. Van is több olyan vonzóerő, mely méltán idecsábíthatja az idegeneket. Aki betegségében gyógyulást keres, itt találja a páratlan gyógyítóerejű fürdőket, amiért Buda­pestet joggal lehet fürdővárosnak elnevezni. Aki a természeti szépségeket kedveli­, elgyö­­nyörködhetik az impozáns Duna két partján kiterjedő nagyváros panorámájában, a budai hegyek remek tájaiban. Aki szórakozni, üdülni akar, annak a színházak, mulatóhelyek egész sora nyújt változatos alkalmakat. Aki pedig a tanulással, önképzéssel járó nemes élveze­tek után vágyódik, ellátogat nagyszámú mú­zeumainkba, képtárainkba, időről-időre meg­újuló kiállításainkba. Múzeumaink sorában a százados múltra visszatekintő Nemzeti Múzeum mellett kétség­telenül a legtekintélyesebb a Városligetben ógö­rög klasszikus stílben épült Szépművészeti Múzeumunk. Sőt ez utóbbinak látogatottsága a hozzánk elvetődő idegenek részéről sokkal nagyobb, mint a Nemzeti Múzeumé, mely in­kább a szakembereket érdekli. A budapesti Szépművészeti Múzeum máris világhírre tett szert művészeti kincseinek gazdaságánál és ritka értékénél fogva. Igen sokat köszönhet e tekintetben a múlt század 90-es éveiben a mesz­­sze Ausztráliában tragikusan elhunyt Pulszky Károlynak (Márkus Emilia első férjének), aki­nek szerencsés ösztönével és kiváló műérzéké­vel, ügyes vásárlások révén, különösen kiváló régi olasz mesterművekkel sikerült gazdagítani múzeumunkat. Azóta is a magyar állam a há­­ z

Next