Ország-Világ, 1928 (49. évfolyam, 1-51. szám)

1928-12-23 / 50-51. szám

1928. december 23. és 33. ORSZÁG-VILÁG Jokaste fájdalmában öngyilkos lesz, Oedipus pedig világgá megy. A szöveget Strawinsky latinra fordítaná le Frédéric Danieleuval. A darab cselek­ménye nem az egyes személyeken nyug­szik, hanem oratorio opera lévén, a kóruson és a zenekaron. Itt csendülnek fel a sors rettenetes akkordjai, a maguk kérlelhetetlen v­alóságában. Az Operaház dicséretes munkát vég­zett a darab színrehozatalával. A magán­­szereplők között első helyen áll Oedipus megszemélyesítője Závodszky Zoltán, aki rendkívüli nehéz szólamát művészi mó­don énekelte. Budánovits Mária, Székely Mihály, Somló József és Szende Ferenc mind-mind elsőrangút nyújtottak. Nagyon jó volt az Operaház férfikara, összevágó és fegyelmezett énekével. Toronyi Gyula, aki az egyes jelenetek között a conferencier szerepét töltötte be, csengő hangján és tiszta kiejtéssel mondotta el prózáját. Márkus László főrendező nagyvonalú elgondolása s annak Oláh Gusztáv által való művészi kivitele nagy sikert aratott. Külön elismerés illeti Rékai Nándort, aki az előadást vezényelte s biztos kézzel hidalta át a vezérkönyv ezer nehézségeit. Ifj. Fálk Zsigmondi. A BELVÁROSI SZÍNHÁZ december 14-én mutatta be Hevesi Sándor új darabját, Az Amazon, Fedák Sárival a címszerepben. A darab meséje az a többször felhasznált gondolat, hogy a művész alkotásai tulajdonkép csak halála után válnak elismertekké. Ez így volt még tizenöt évvel ezelőtt is. Ma csak az élőkkel, a köztünk mozgolódókkal törődünk. Akik a sorainkból elmennek, azokról legtöbbször a temetés napjáig már úgyszólván nem tudunk semmit — bármily kiváló alkotások jelzik hatásos ténykedéseiket. Hevesi darabjában a festő, a rendes, középszerű tehetségű festő nem bol­dogul. Annyira sem ismerik el, amennyire megérdemelné. De van amazonlelkű, bátor felesége. Ez elküldi Amerikába és halála hírét költi. A nagytekintélyű műkritikus felfedezi a festőt és rövidesen nagy kelendőségnek örvendenek a holtnak mondott festő képei és dől az arany az amazon ölébe. De fordul a sors kereke. Hazugsággal nem lehet tartós boldog­sághoz jutni. Az amazon egy riporternő útján megtudja, hogy férje egy kalandor­nővel vígan éli világát odakünn. A férj pedig gyanúba fogja a feleségét a mű­kritikussal és váratlanul hazajön. Amit itt megtud, az sehogysem megnyugtató. A műkritikus bevallja, hogy képeit — bár megfelelnek a középszerű igények­nek — csak az asszony kedvéért dicsérte. A férj persze most már nem tud hinni a feleségében, az asszony pedig sehogy nem nyugtatja meg ura abbeli védekezése, hogy a kalandornővel csak azért törődött, mert megtudta inkognitóját és ennek elárulásától tartott. A házasfelek együtt maradnak ugyan, de elillant, visszavon­­hatlanul elsurrant az egykor egymásban talált boldogság. Megölte, elhajtotta a hazugság! Hevesi Sándor a Nemzeti Színház és a Kamara Színház igazgatója témáját fojtó feszültséggel hozza elénk és véges­végig le tudja kötni érdeklődésünket. Sajnos a szereposztás nem fedte a szerző intencióit. Ez a darab a Kamaraszínházban lényegesen nagyobb hatást tudott volna elérni. Fedák Sári valahogy nem élte át szerepét, amely talán nem is illik egyéni­ségéhez. Jól játszott, de nem tudta lel­künket megremegtetni. Helyén volt Gózon Gyula, Makay Margit és Dely Ferenc. Nagyon szépen játszott és be­szélt Gellért Lajos, aki újra megmutatta, hogy színészeink legjavához tartozik, Toronyi Imre, mint férj nem találta el a kellő hangot. A közönség nem vette észre a szerep­­osztás apróbb hibáit és meleg szeretettel ünnepelte Hevesi Sándort, az Elzevir és A császár katonái, meg sok más első­rangú kitűnő darab világhíres szerzőjét, Fáik Zsigmondt. AZ ORSZÁGOS M. KIR. SZÍNMŰVÉ­SZETI AKADÉMIA NÖVENDÉKEI december 5-én és 12-én mutatták be előrehaladásukat. Nagy Adorján és Fáy Szeréna tanítványai léptek fel Moliére Kényeskedők és Kénytelen házasság egy­­felvonásos vígjátékaiban és Herczeg Fe­renc, Jókai Mór, Goethe meg Harsányi Kálmán darabjaiból adtak elő egy-egy felvonást. Tóth Imre betegsége, majd halála óta Sebestyén Károly vezeti az intézetet. Sok szeretettel és érdeklődő hozzáértéssel foglalkozik a tanítványokkal és ennek gyönyörű eredményeit láttuk az intézet saját színpadán az Uránia épületében. Örömmel tapasztaltuk a ta­nítványok kitűnő készültségét és talen­­tumos szereplését. A magyar színjátszás előkelősége és tudatossága már a jövőre is biztosítottnak vehető. Különösen ki­tűntek Sugár Magda, Barsi Ödön, Cse­­répy László, Eöry K. Kató, Bognár Elek, Egry István és Somlay Júlia szabad mozgásukkal, helyes szöveg­kiejtéssel és korrekt játszással. De a többiek is figyelmet keltettek. Fk. AZ ORSZÁGOS MAGYAR DALOSSZÖVETSÉG december 7-én díszhangversenyt ren­dezett a székesfővárosi Vigadó összes termeiben. Nagybányai vitéz Horthy Miklós Magyarország kormányzója és nejének legmagasabb fővédnöksége mel­lett Izabella, Auguszta és Anna főher­cegnők, Frigyes, Albrecht, József, József Ferenc főhercegek, Serédi Jusztinián dr., bíbornok hercegprímás és Esterházy Pál herceg díszvédőségén kívül még tizen­kilenc társadalmi előkelőség vállalta a védőséget. Ezek meg is jelentek mind a hangversenyen és ezzel — különösen a kormányzó és neje jelenlétével valóságos ünnepi jelleget nyert a Dalosszövetségnek ez a művészi megnyilatkozása. A műsor nagy körültekintéssel volt egybeállítva. Erkel, Aggházy Károly, Farkas Nándor, Szabados Béla, Kőnig Péter, Sztára Sándor, Zöld Károly, Kodály Zoltán, Kacsoh Pongrác, Demény Dezső, Poldini, Török Zoltán, Siklós A FILHARMÓNIAI TÁRSASÁG december 10-én tartotta IV. bérleti hangversenyét. Beethoven örökszép IV. szimfóniája nyitotta meg az estet. Bee­thovent művében a derűs oldaláról látjuk, egész terjedelmében fény és napsugár ragad el. Brahms hegedűversenyét Spal­­ding Albert szólaltatta meg. E verseny a nagy szerző legszebb alkotásai közé tartozik. Spalding játéka rendkívül tiszta és finom. Tónusa azonban sohasem szárnyaló és így több alkalommal el­nyomta őt a zenekar. Általában játéka egy kissé merev. Braunfels Don Juan változatai zárták be a hangversenyt. Mozart hasonló című operájának egy áriáját dolgozta fel a variációban. Variációi közül egy vagy kettő kiválóbb, a többi azonban nem üti meg a kívánt mértéket s így filharmonikusok műsorára nem a legméltóbb. Kiváló zenészeink a meg­szokott művészettel játszottak Dohnányi elnök-karnagyuk vezényletével. Ifj. Fálk Zsigmond. Vasárnap délelőtt a városligeti Műjégpályán. Az Ország-Világ fényképészének felvétele. Albert, Szeghő Sándor mű­vei gyönyörködtették a hallgatókat, akik nem győz­tek eleget tapsolni a pompás énekprodukcióknak. Közre­működtek a Budai Dalárda, az Egri Dalkör, a Budapesti Polgári Dalkör, a Törekvés Dal-, Zene- és Önképző­­egyesület, a Rákospalotai Dalkör és a Budapesti Palesztrina-kórus. Az össz­­karokat Szeghő Sándor or­szágos karnagy vezényelte, azzal a rutinos körültekin­téssel, amely jellegzetessé teszi minden fellépését. Az egyes dalárdák szóló műkö­dését saját karnagyuk diri­gálta. Huszthy Zoltán, Szeghő Sándor, Kiss Ká­roly, Boubár Vilmos, dr. Oltványi Ferenc és Berg Ottó karnagyok bizony­ságát adták értékes tudásuk­nak. A notabilitások és a nagy­­közönség ámulva látták a magyar dalosügy óriási fejlő­dését. A kormányzó külön is kifejezte teljes megelége­dését. Klebelsberg gróf kultuszminiszter pedig nyíl­tan megmondta az elnök­nek, hogy nem hitte volna a Dalosszövetség újabb megszervezésének ilyen gyors és értékes eredményét. És külön értekezletet ígért a további teendők meg­beszélésére, amelyet decem­ber 19-ére össze is hívott a kultuszminisztériumba. Minden magyar dalos — és hál’Isten­­nek már húszezren vannak — szeretettel gondol Gerlóczy Béla, a Dalosszövetség lánglelkű elnökére, aki éjt nappallá téve, fáradhatlan buzgósággal és nagyszerű tudással iparkodik a magyar dalnak és a magyar dalosoknak első helyet biztosítani a magyar kultúra fejlesztésének művészi téren való gyors haladásában. Fk. Részlet a Az Városligetből, szemközt a Műjégpályával. Ország-Világ fényképészének felvétele. NÓTA- ÉS SZAVALÓEST. Nádor Jóska, Kalmár Tibor és László Imre a modern magyar nóta három hivatott művésze 1929. január 6-án este 12 6 órakor egy együttes szerzői nóta- és szavalóestet rendeznek a Zeneművé­szeti Főiskola nagytermében. A nóta­szerető közönség körében fokozott érdek­lődéssel várt nótaest keretében a három nótaszerző válogatott 24 nótáját Kalmár Tibor (aki énekét saját érdekesen egyéni, művészi hegedűjátékával kíséri) és László Imre fogják előadni a híres szegedi cigányprímás Károlyi Árpád és zenekara finom, diszkrét kísérete mellett. Balla Zsuzsi, a Belvárosi Színház tehetséges fiatal művésznője Nádor József verseit fogja szavalni. A költő maga is elmond néhányat saját verseiből azzal az egyszerű keresetlen közvetlenséggel, mellyel leg­utóbbi szerzői estjén is osztatlan, nagy sikere volt. Jegyek 186 P­árban elő­vételben kaphatók: Nádor Kálmán hatus­­boltjában, IV., Károly király­ út 8. és a Zeneakadémia portásánál. 285 TÉLI KÉP­ES SZOBORKIÁLLÍTÁS. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat a városligeti Műcsarnokban december 16-án nyitotta téli tárlatát, amely január 27-ig marad a közönség rendelkezésére. A hatalmas képanyag és szobormű 226 művész alkotását öleli fel, összesen 611 darabot. A műalkotások eme tömegében Kukár Géza, Mendlik Oszkár, Mendlik Oszkárné, Pali Hugó, Szentgyörgyi István gyűjteményes és néhai Glatter Gyula gyűjteményes emlék­­kiállítását láthatjuk. Az elrendezés igen sok ízlést és hozzáértést mutat. A kiállítás anyagának festészeti részét Komáromi Kacz Endre, Mihalovich Miklós, Mendlik Oszkár és Pali Hugó, szobrászati részét pedig Szentgyörgyi István és F. Fülöp Elemér rendezték. Nagyon figyelemre­méltó körülmény a női festők folyton emelkedő száma. Huszonkét festőnő jelent meg szebbnél-szebb alkotással a kiállí­táson. Ezek táborából Mendlik Oszkárné, Müller Ágota, Oppel Magda és Mészá­­rosné Kisfaludy Mariska keltenek külö­nösebb feltűnést. Igen sok értékes mun­kát láthatunk ezen a téli tárlaton, amely ragyogó bizonysága képzőművészetünk szünet nélküli fejlődésének. Hatszáz darab közül nem lehet még a jobbakat sem felsorolni és azért csak általánosságban állapítom meg, hogy az összeválogatás szigorúsága és lelkiismeretessége csak a legjobb anyagot engedte kiállítani. Fk. VADÁSZ MIKLÓS - EMLÉKKIÁL­LÍTÁS nyílt meg dec. 16-án a Nemzeti Szalonban. Négyszáz képfestmény, toll­­rajz, aquarell látható, a jeles művész hagyatékának java része. A Nemzeti Szalon összes termei teltek meg ezekkel a pompás alkotásokkal. A szemlélő gyö­nyörködve látja a művészi termékenység­nek ezt a kitörő gazdagságát és fájó szívvel állapítja meg, hogy bizony fáj­dalmas dolog, hogy az ilyen talentumnak el kell mennie — mégpedig időnek előtte. A katalógushoz Kemény Simon írt hangulatos bevezetőt. Ebből egy mondatot ragadok ki: „Nagyszerű társa­dalmi regény, hatalmas korrajz, amit így együtt látunk, amint egy ragyogó stiliszta elbeszéli, így látni az embert." Aki tud lelkesedni a képzőművészetért, nézze meg ezt az emlékkiállítást. Örök időre meg fogja őrizni Vadász Miklós ritka tehetségének feltétlen tiszteletét. Fk.

Next