Ország-Világ, 1928 (49. évfolyam, 1-51. szám)
1928-12-23 / 50-51. szám
1928. december 23. és 33. ORSZÁG-VILÁG Jokaste fájdalmában öngyilkos lesz, Oedipus pedig világgá megy. A szöveget Strawinsky latinra fordítaná le Frédéric Danieleuval. A darab cselekménye nem az egyes személyeken nyugszik, hanem oratorio opera lévén, a kóruson és a zenekaron. Itt csendülnek fel a sors rettenetes akkordjai, a maguk kérlelhetetlen valóságában. Az Operaház dicséretes munkát végzett a darab színrehozatalával. A magánszereplők között első helyen áll Oedipus megszemélyesítője Závodszky Zoltán, aki rendkívüli nehéz szólamát művészi módon énekelte. Budánovits Mária, Székely Mihály, Somló József és Szende Ferenc mind-mind elsőrangút nyújtottak. Nagyon jó volt az Operaház férfikara, összevágó és fegyelmezett énekével. Toronyi Gyula, aki az egyes jelenetek között a conferencier szerepét töltötte be, csengő hangján és tiszta kiejtéssel mondotta el prózáját. Márkus László főrendező nagyvonalú elgondolása s annak Oláh Gusztáv által való művészi kivitele nagy sikert aratott. Külön elismerés illeti Rékai Nándort, aki az előadást vezényelte s biztos kézzel hidalta át a vezérkönyv ezer nehézségeit. Ifj. Fálk Zsigmondi. A BELVÁROSI SZÍNHÁZ december 14-én mutatta be Hevesi Sándor új darabját, Az Amazon, Fedák Sárival a címszerepben. A darab meséje az a többször felhasznált gondolat, hogy a művész alkotásai tulajdonkép csak halála után válnak elismertekké. Ez így volt még tizenöt évvel ezelőtt is. Ma csak az élőkkel, a köztünk mozgolódókkal törődünk. Akik a sorainkból elmennek, azokról legtöbbször a temetés napjáig már úgyszólván nem tudunk semmit — bármily kiváló alkotások jelzik hatásos ténykedéseiket. Hevesi darabjában a festő, a rendes, középszerű tehetségű festő nem boldogul. Annyira sem ismerik el, amennyire megérdemelné. De van amazonlelkű, bátor felesége. Ez elküldi Amerikába és halála hírét költi. A nagytekintélyű műkritikus felfedezi a festőt és rövidesen nagy kelendőségnek örvendenek a holtnak mondott festő képei és dől az arany az amazon ölébe. De fordul a sors kereke. Hazugsággal nem lehet tartós boldogsághoz jutni. Az amazon egy riporternő útján megtudja, hogy férje egy kalandornővel vígan éli világát odakünn. A férj pedig gyanúba fogja a feleségét a műkritikussal és váratlanul hazajön. Amit itt megtud, az sehogysem megnyugtató. A műkritikus bevallja, hogy képeit — bár megfelelnek a középszerű igényeknek — csak az asszony kedvéért dicsérte. A férj persze most már nem tud hinni a feleségében, az asszony pedig sehogy nem nyugtatja meg ura abbeli védekezése, hogy a kalandornővel csak azért törődött, mert megtudta inkognitóját és ennek elárulásától tartott. A házasfelek együtt maradnak ugyan, de elillant, visszavonhatlanul elsurrant az egykor egymásban talált boldogság. Megölte, elhajtotta a hazugság! Hevesi Sándor a Nemzeti Színház és a Kamara Színház igazgatója témáját fojtó feszültséggel hozza elénk és végesvégig le tudja kötni érdeklődésünket. Sajnos a szereposztás nem fedte a szerző intencióit. Ez a darab a Kamaraszínházban lényegesen nagyobb hatást tudott volna elérni. Fedák Sári valahogy nem élte át szerepét, amely talán nem is illik egyéniségéhez. Jól játszott, de nem tudta lelkünket megremegtetni. Helyén volt Gózon Gyula, Makay Margit és Dely Ferenc. Nagyon szépen játszott és beszélt Gellért Lajos, aki újra megmutatta, hogy színészeink legjavához tartozik, Toronyi Imre, mint férj nem találta el a kellő hangot. A közönség nem vette észre a szereposztás apróbb hibáit és meleg szeretettel ünnepelte Hevesi Sándort, az Elzevir és A császár katonái, meg sok más elsőrangú kitűnő darab világhíres szerzőjét, Fáik Zsigmondt. AZ ORSZÁGOS M. KIR. SZÍNMŰVÉSZETI AKADÉMIA NÖVENDÉKEI december 5-én és 12-én mutatták be előrehaladásukat. Nagy Adorján és Fáy Szeréna tanítványai léptek fel Moliére Kényeskedők és Kénytelen házasság egyfelvonásos vígjátékaiban és Herczeg Ferenc, Jókai Mór, Goethe meg Harsányi Kálmán darabjaiból adtak elő egy-egy felvonást. Tóth Imre betegsége, majd halála óta Sebestyén Károly vezeti az intézetet. Sok szeretettel és érdeklődő hozzáértéssel foglalkozik a tanítványokkal és ennek gyönyörű eredményeit láttuk az intézet saját színpadán az Uránia épületében. Örömmel tapasztaltuk a tanítványok kitűnő készültségét és talentumos szereplését. A magyar színjátszás előkelősége és tudatossága már a jövőre is biztosítottnak vehető. Különösen kitűntek Sugár Magda, Barsi Ödön, Cserépy László, Eöry K. Kató, Bognár Elek, Egry István és Somlay Júlia szabad mozgásukkal, helyes szövegkiejtéssel és korrekt játszással. De a többiek is figyelmet keltettek. Fk. AZ ORSZÁGOS MAGYAR DALOSSZÖVETSÉG december 7-én díszhangversenyt rendezett a székesfővárosi Vigadó összes termeiben. Nagybányai vitéz Horthy Miklós Magyarország kormányzója és nejének legmagasabb fővédnöksége mellett Izabella, Auguszta és Anna főhercegnők, Frigyes, Albrecht, József, József Ferenc főhercegek, Serédi Jusztinián dr., bíbornok hercegprímás és Esterházy Pál herceg díszvédőségén kívül még tizenkilenc társadalmi előkelőség vállalta a védőséget. Ezek meg is jelentek mind a hangversenyen és ezzel — különösen a kormányzó és neje jelenlétével valóságos ünnepi jelleget nyert a Dalosszövetségnek ez a művészi megnyilatkozása. A műsor nagy körültekintéssel volt egybeállítva. Erkel, Aggházy Károly, Farkas Nándor, Szabados Béla, Kőnig Péter, Sztára Sándor, Zöld Károly, Kodály Zoltán, Kacsoh Pongrác, Demény Dezső, Poldini, Török Zoltán, Siklós A FILHARMÓNIAI TÁRSASÁG december 10-én tartotta IV. bérleti hangversenyét. Beethoven örökszép IV. szimfóniája nyitotta meg az estet. Beethovent művében a derűs oldaláról látjuk, egész terjedelmében fény és napsugár ragad el. Brahms hegedűversenyét Spalding Albert szólaltatta meg. E verseny a nagy szerző legszebb alkotásai közé tartozik. Spalding játéka rendkívül tiszta és finom. Tónusa azonban sohasem szárnyaló és így több alkalommal elnyomta őt a zenekar. Általában játéka egy kissé merev. Braunfels Don Juan változatai zárták be a hangversenyt. Mozart hasonló című operájának egy áriáját dolgozta fel a variációban. Variációi közül egy vagy kettő kiválóbb, a többi azonban nem üti meg a kívánt mértéket s így filharmonikusok műsorára nem a legméltóbb. Kiváló zenészeink a megszokott művészettel játszottak Dohnányi elnök-karnagyuk vezényletével. Ifj. Fálk Zsigmond. Vasárnap délelőtt a városligeti Műjégpályán. Az Ország-Világ fényképészének felvétele. Albert, Szeghő Sándor művei gyönyörködtették a hallgatókat, akik nem győztek eleget tapsolni a pompás énekprodukcióknak. Közreműködtek a Budai Dalárda, az Egri Dalkör, a Budapesti Polgári Dalkör, a Törekvés Dal-, Zene- és Önképzőegyesület, a Rákospalotai Dalkör és a Budapesti Palesztrina-kórus. Az összkarokat Szeghő Sándor országos karnagy vezényelte, azzal a rutinos körültekintéssel, amely jellegzetessé teszi minden fellépését. Az egyes dalárdák szóló működését saját karnagyuk dirigálta. Huszthy Zoltán, Szeghő Sándor, Kiss Károly, Boubár Vilmos, dr. Oltványi Ferenc és Berg Ottó karnagyok bizonyságát adták értékes tudásuknak. A notabilitások és a nagyközönség ámulva látták a magyar dalosügy óriási fejlődését. A kormányzó külön is kifejezte teljes megelégedését. Klebelsberg gróf kultuszminiszter pedig nyíltan megmondta az elnöknek, hogy nem hitte volna a Dalosszövetség újabb megszervezésének ilyen gyors és értékes eredményét. És külön értekezletet ígért a további teendők megbeszélésére, amelyet december 19-ére össze is hívott a kultuszminisztériumba. Minden magyar dalos — és hál’Istennek már húszezren vannak — szeretettel gondol Gerlóczy Béla, a Dalosszövetség lánglelkű elnökére, aki éjt nappallá téve, fáradhatlan buzgósággal és nagyszerű tudással iparkodik a magyar dalnak és a magyar dalosoknak első helyet biztosítani a magyar kultúra fejlesztésének művészi téren való gyors haladásában. Fk. Részlet a Az Városligetből, szemközt a Műjégpályával. Ország-Világ fényképészének felvétele. NÓTA- ÉS SZAVALÓEST. Nádor Jóska, Kalmár Tibor és László Imre a modern magyar nóta három hivatott művésze 1929. január 6-án este 12 6 órakor egy együttes szerzői nóta- és szavalóestet rendeznek a Zeneművészeti Főiskola nagytermében. A nótaszerető közönség körében fokozott érdeklődéssel várt nótaest keretében a három nótaszerző válogatott 24 nótáját Kalmár Tibor (aki énekét saját érdekesen egyéni, művészi hegedűjátékával kíséri) és László Imre fogják előadni a híres szegedi cigányprímás Károlyi Árpád és zenekara finom, diszkrét kísérete mellett. Balla Zsuzsi, a Belvárosi Színház tehetséges fiatal művésznője Nádor József verseit fogja szavalni. A költő maga is elmond néhányat saját verseiből azzal az egyszerű keresetlen közvetlenséggel, mellyel legutóbbi szerzői estjén is osztatlan, nagy sikere volt. Jegyek 186 Párban elővételben kaphatók: Nádor Kálmán hatusboltjában, IV., Károly király út 8. és a Zeneakadémia portásánál. 285 TÉLI KÉPES SZOBORKIÁLLÍTÁS. Az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat a városligeti Műcsarnokban december 16-án nyitotta téli tárlatát, amely január 27-ig marad a közönség rendelkezésére. A hatalmas képanyag és szobormű 226 művész alkotását öleli fel, összesen 611 darabot. A műalkotások eme tömegében Kukár Géza, Mendlik Oszkár, Mendlik Oszkárné, Pali Hugó, Szentgyörgyi István gyűjteményes és néhai Glatter Gyula gyűjteményes emlékkiállítását láthatjuk. Az elrendezés igen sok ízlést és hozzáértést mutat. A kiállítás anyagának festészeti részét Komáromi Kacz Endre, Mihalovich Miklós, Mendlik Oszkár és Pali Hugó, szobrászati részét pedig Szentgyörgyi István és F. Fülöp Elemér rendezték. Nagyon figyelemreméltó körülmény a női festők folyton emelkedő száma. Huszonkét festőnő jelent meg szebbnél-szebb alkotással a kiállításon. Ezek táborából Mendlik Oszkárné, Müller Ágota, Oppel Magda és Mészárosné Kisfaludy Mariska keltenek különösebb feltűnést. Igen sok értékes munkát láthatunk ezen a téli tárlaton, amely ragyogó bizonysága képzőművészetünk szünet nélküli fejlődésének. Hatszáz darab közül nem lehet még a jobbakat sem felsorolni és azért csak általánosságban állapítom meg, hogy az összeválogatás szigorúsága és lelkiismeretessége csak a legjobb anyagot engedte kiállítani. Fk. VADÁSZ MIKLÓS - EMLÉKKIÁLLÍTÁS nyílt meg dec. 16-án a Nemzeti Szalonban. Négyszáz képfestmény, tollrajz, aquarell látható, a jeles művész hagyatékának java része. A Nemzeti Szalon összes termei teltek meg ezekkel a pompás alkotásokkal. A szemlélő gyönyörködve látja a művészi termékenységnek ezt a kitörő gazdagságát és fájó szívvel állapítja meg, hogy bizony fájdalmas dolog, hogy az ilyen talentumnak el kell mennie — mégpedig időnek előtte. A katalógushoz Kemény Simon írt hangulatos bevezetőt. Ebből egy mondatot ragadok ki: „Nagyszerű társadalmi regény, hatalmas korrajz, amit így együtt látunk, amint egy ragyogó stiliszta elbeszéli, így látni az embert." Aki tud lelkesedni a képzőművészetért, nézze meg ezt az emlékkiállítást. Örök időre meg fogja őrizni Vadász Miklós ritka tehetségének feltétlen tiszteletét. Fk.