Ország-Világ, 1930 (51. évfolyam, 1-52. szám)

1930-05-03 / 17-18. szám

1930 május 3. Ornithologusok közt. A British Ornithologists Union levelező tagjává választotta Schenk Jakabot, a magy. kir. madártani intézet aligazgatóját. — No, — gondoltam magamban, mikor ezt a hírt a napilapokban elolvastam, — akit a konzervatív és nagyigényű angolok így megbecsülnek, az legény lehet a talpán! Gyerünk, öreg fiú, ismerkedjünk meg tudós Schenk Jakab urammal! Nem tudom, hogy az embert megismeri-e barátjáról, de hogy a madarat tolláról megismeri, az bizonyos! Hát ellátogattam a Hermán Ottó úton, a hegyoldalban épült hatalmas épületbe, amelynek második emeletén, a Szőlészeti Kísérleti állomás és az Ampelológiai intézet mellett, néhány teremben el van helyezve a mi madártani intézetünk is. Nemcsak a jó pap tanul holtig, hanem az újságíró is. Sohase hittem volna, hogy ez a madártani intézet olyan érdekes valami. Schenk Jakab aligazgató lekötelező szívességgel fogadta a látogatásomat. Azt hittem, hogy Atlanti pápaszemes, szögletes,szórakozott tudós bácsival találkozom s ahelyett találkozom egy mosolygó, derűs kedélyű úrral, aki csupa fürgeség, csupa temperamentum, holott enyhén szólva, már benne van a legszebb férfikorban, mivelhogy 1876-ban született Överbászon, vagyis szó köztünk maradjon! — immár 54 éves. De alig látszik többnek negyvenötnél. Megkértem, hogy beszéljen valamit magáról. Nagy szerényen mondta el erre, hogy mikor Kolozsvárott és Budapesten elvégezte az egyetemi tanulmányait, a mi feledhetetlen emlékű, nagy Hermán Ottónk hívta meg 1898-ban a madártani intézethez. Hermán Ottó volt pályájának irányítója. •Ő vezette be a fiatal Schenket a madárvonulási kutatásba s e téren Schenk előkelő pozíciót biztosított a magyar kutatásnak. Az 1908. évben Dánia és Németország után mi voltunk a harmadik ország, mely a madárvonulás megfigyelése érdekében megkezdte a madarak gyűrűzését. Schenk e tekintetben fényes eredményeket ért el és megállapításaival az egész világ ornithológusainak elismerését vívta ki. Schenk Jakab nagy irodalmi munkásságot fejt ki. Az „Aquila" című folyóiratunkban számos tanulmánya jelent meg. Alapvető munkát jelentett az 1910. évi berlini kongresszuson történt előadása, mely döntőleg irányította a jelenlegi madárvonulási kutatást. Egyik munkája: „A kócsagok hajdani és jelenlegi elterjedése Magyarországon" című tanulmány, mely német nyelven is megjelent, olyan hatást keltett külföldön, hogy Hollandiából tekintélyesebb összeget küldtek ide oly célból, hogy az egyre inkább pusztuló nemes kócsag védelmére intézkedéseket lehessen tenni, így történt, hogy a Balatonnál kócsagőrt lehetett alkalmazni. Ennek a költségeit most már a kormány fedezi. A Brelin állattanának legújabb kiadásában Schenk Jakab szerkesztette a madártani részt. Ez a legmodernebb magyar ornithológia. De se szeri, se száma annak a sok szakcikknek, melyet itteni és külföldi lapoknak írt meg. Persze, meg kellett tekintenem a Madártani Intézet termeit. Schenk aligazgatón kívül a ciceroném volt Szemere titkár úr, egy nagyon szeretetreméltó és pompás előadó képességgel megáldott úr, akiben nagyszerű szaktudóst ismertem meg, holott meglepetésemre kiderült, hogy nemrég még huszárőrnagy volt. (Lám, lám, hogy mi minden nem telik ki egy magyar huszártól!) Nagyon sajnálom, hogy csak nagy vonásokban referálhatok a látottakról. Pro primo: a könyvtár. Jó néhány ezer kötet, csupa ornithológiai munka, a világ minden részéből. Van közte még japán is. Leggazdagabb az amerikai, utána az angol és a német madártani irodalom. A könyvek közt van néhány, vastag disznóbörkötésű foliáns. Régi, nagyértékű művek. Az egyik egy sok száz pengő értékű, közel 300 éves, angol munka. Az angolok nagyon irigyelnek bennünket érte. Meg is vennék drága pénzért, ha adnánk. Csakhogy nem adjuk ám! Az egyik terem Herman Ottó emlékének van szentelve. Ott van ennek a nagyszerű tudósnak az igen sikerült mellszobra és sok mindenféle értékes dolog, amit nagy fáradhatatlansággal ő maga gyűjtött. Meghatott, hogy a Madártani Intézetben működő urak milyen szeretetteljes kegyelettel emlékeznek meg Herman Ottóról és nagyon megörülnek, mikor elmondom, hogy sok évvel a háború előtt magam is ott voltam néhány napig Herman Ottó kíséretében, mikor a Balaton mellékén végzett tanulmányokat. Csodálatosan gazdag az intézet madárgyűjteménye. Megtaláljuk az üvegszekrényekben nemcsak a magyar madárvilág minden képviselőjét, de a külföld madarait is. Mind gyönyörűen kitömve. A figyelmemet felkelti egy hatalmas túzok-kakas. — Ezt Schenk aligazgató úr tőtte! — magyarázza Szemere úr. — Ritka példány, csakugyan! Tizenhat kilót nyomott. Tizenhat kiló! — Te jóságos Atyaisten! Hiszen ez annyi pecsenyét jelent,és a túzok-pecsenye nem utolsó dolog ám!) hogy egy négytagú család nyolc napig lakmározhatik belőle délben, este. Hát micsoda könnyelmű fickó lehetett, aki kitalálta azt a közmondást, hogy egy nyisztett, kis, mai veréb jobb, mint holnap egy ilyen tizenhat kilós túzok! Sok szekrényben nagy gondosan vannak elhelyezve a mindenféle tojások. Ennek a gyűjteménynek a büszkesége egy pár dohánybarna tojás, lúdtojásnál is jóval nagyobb, mely valamelyik sasfélétől való. Egy ilyen tojásnak az értéke 120 márka! — hangzik a magyarázat. Szép pénz! Csaknem 150 pengő. Hamarosan kiszámítom, hogy jó drága mulatság volna, ha az ember három ilyen tojásból akarna rántottat csináltatni. Vagy 30—40 doboz, amely apróbb tojásokat tartalmaz, azt demonstrálja, hogy a kakuk, amely köztudomásúlag idegen fészekbe tojik, micsoda ravasz egy kutya. Hát kérem szépen, ez a szárnyas szélhámos úgy válogatja ki madárkollegáinak a fészkét, hogy az azokban levő tojásoktól ne nagyon üssön el nagyságban és kissé zöldes színében a beleszurpált kakuktojás. Néhány száz doboz aztán el van helyezve a madarak gyomrának gondosan kipreparált tartalma. A madártannak igen fontos és értékes művelete ez, mert így állapítják meg, hogy melyik madár mit eszik KRISZTIÁN LILI operaénekesnő, a Városi Színház tagja. VÁRADY TIBOR színházi rendező. ORSZÁG-VILÁG 7 Korb Flóris náíegy. tanárt, a kiváló építőművészt 70. születése napja alkalmából meleg ünneplésben részesítették kartársai. Lőwinger Mihály a Goldberger Sámuel F. Fiai-gyár cégvezetője, a minap ünnepelte negyedszázados szolgálati jubileumát. Nagy Ferenc szfv. biz. tag, akit az Országos Testnevelési Tanács kitüntetésben részesített. Schenk Jakab a m. kir. Madártani Intézet h. igazgatója, akit a British Ornithologists Union levelező tagnak választott meg.