Ország-Világ, 1931 (52. évfolyam, 1-14. szám)

1931-01-04 / 1-2. szám

2 ORSZÁG-VILÁG r­­ egész raja kísérte és ehhez tartozott az utcai világítás bevezetése is, amelyet József császár leiratával hagytak jóvá. A lámpák felállítási Az első pesti gázgyár (Fametszet a 60-as évek elejéről. Körülbelül ebben a formájában áll ma is a Tisza Kálmán téri gyár) költsége darabonként 7 frt 40 kr-ba került és azok felszerelésének napját újévre, 1790 ja­nuár­áre tűzte ki a kamara igazgatósága. A fővárosi magisztrátus a lámpák elkészí­tésével és felállításával a bádogoscéhet bízta meg és ugyanakkor szerződést kötött Lechner Ferenc bécsi polgárral, akinek tiszte az volt, hogy a lámpákat olajjal ellássa és rendben tartsa. Lechner kezelte a bécsi lámpákat is, akinek avatottsága és gyakorlati tudása lebe­gett Buda magisztrátusainak szeme előtt. A bádogos­ céh sietett a munkával, hogy az új­esztendő első napjára elkészüljön a lámpákkal. És az 1790-ik újesztendő első éjjelén Pest utcáin kigyultak az első olajlámpák! Amikor pedig bandérium és harangzúgás mellett Bécsből Budára visszaszállítják a szent koronát, 1790 február 21-ikén este Buda és Pest kivilágítva ünnepel! Ez az első eset, hogy a budai és pesti uccai lámpák komoly, ünnepi szerephez jutottak. Jó idő telt el, amíg modernizálódtak az uc­cai lámpák és a bádog olajlámpás helyét el­foglalta az előkelő, bécsi mintájú, hengeralakú, liliomüveges lámpás. Természetesen idő kel­lett ahhoz is, amíg rájöttek, hogy a lámpa sokkal jobban és tisztábban világít, ha láng­jára harangalakú üvegkéményt tesznek. A lámpaüveg aztán ismét új fejezetet jelentett a világítás történetében. Egyébként a magán­lakásokban sem volt sokkal jobb a világítás. Ott is olaj égett a különböző formájú lámpák­ban, vagy faggyúgyertya világított, mert a XIX. század első negyedében csak faggyú­gyertyáról lehetett szó. Ilyenek voltak a vilá­gítási állapotok a XIX. század első felében is, amikor 1818-ban Simonin, 1820-ban pedig Manjut először állított elő Párizsban stearin­­gyertyát, amelyek természetesen hamar nép­szerűek lettek. Hol volt még ezekben az idők­ben a petróleumlámpa ?! A világításnak ezt a formáját rendszeresen . . . ” csak 1895 óta használták, amikor azonban Amerikát követve, Európában is utánozni kezdték a petróleumlámpát (közben tíz év mú­­lott el) és amikor az, mint újdonság nálunk is megjelent, már itt találta a­­ gázvilágí­tást ! II. A gázvilágítás kora. Máig sincs eldöntve, hogy ki fedezte fel a világítógázt ? Első gyakorlati alkalmazója , az angol William Mudroch volt, aki 1792-től 1802-ig kísérletezett, hogy kőszénből — nagy mennyiségben — miképen lehet gázt előállí­tani. A furcsa találmány híre Pestre is elju­tott és 1816 nyarán Tehet Lajosnak, a Nem­zeti Múzeum gondnokának kísérletei során már sikerült világítógázt előállítani és a Nemzeti Múzeumban meggyújtotta az első gázlángot. Amikor 1837-ben megnyílik a Nemzeti Színház, az egyik szenzációja, hogy gázzal vi­lágítják! A negyvenes években — mivel már Bécsnek volt gázvilágítása — Pesten is ta­nácskoztak, hogy bevezetik. Végül egy vál­lalkozó társaság nevében Frigieri lovag teszi meg az ajánlatot azzal, hogy abban az eset­ben, ha Pest város tanácsával sikerül megálla­podnia és megépíti a pesti gázfejlesztőt, az­ épülő Lánchídra csövet szerel és azon vezeti át a gázt Budára is. A gázvilágításból azon­ban nem lett semmi. Legendák maradtak ránk arról, hogy a régi pesti és budai polgárok egyike-másika milyen erélyesen foglalt állást az új világítási mód bevezetése ellen. Olyan is akadt, aki még az olajjal való utcai vilá­gítást is sokallotta. Pest város tanácsa újból tárgyalásokat kezd, most már azonban egy boroszlói gáztársasággal, aki 25 éves koncesz­­sziót kér. A tanács tervbe veszi és meghatá­rozza az utcai lámpák fogyasztását, azok lángjának szélességét, magasságát, alakját, erősségét, kiköti, hogy a gáztársaság ünnepé­lyek alkalmával luxusvilágítást köteles­ saját költségén rendezni és hogy a színházak és a redout kivételével a városi intézmények hely­ségeit az utcai lámpákéval, egy áron világítja, végül, hogy a Rókus-kórház világítását pedig teljesen ingyenesen látja el a gáztársaság. És 1846 végén úgy a külső, mint a belső tanács alapos tárgyalás után meg is kötötte a társasággal a szerződést, azonban ebből a tervezetből sem lett valóság. A boroszlói vál­lalkozók addig készülődtek, míg elszaladt az­ építkezésre alkalmas idő. Jött 1848—49. A vi­lágítás tekintetében pedig maradt minden a régiben, vagyis csak a Nemzeti Színházban világított gáz, meg egy-két kereskedő boltjá­ban és a Pilvax-kávéházban. A Nemzeti Színháznak már a negyvenes évek legelején saját gázfőzője volt. A házi tűzön főtt gázzal világították a nemzet első színházát. Az ötve­nes évek elején a Kerepesi úti temető szom­szédságában­­már építették a nagy gázgyárat és akkor megtiltották a Nemzeti Színháznak, hogy továbbra is maga fejlessze a légszeszt. Attól fogva aztán a légszeszgyárból börtöm- Lámpagyűjtó az olajlámpák korában Olajlámpavilágítás az Erzsébet téren 1840 körül (Eredetije a főv. múzeumban) Százötven év előtti olajlámpás Buda-utcáin A székesfőv. gázművek Rákóczi út 18. sz. alatti bemutató helyisége Gázpavillon az 1930. évi tavaszi vásáron Az óbudai gázgyár vasúti kocsibuktatója 1931 január 4.

Next