Ország-Világ, 1932 (53. évfolyam, 1-14. szám)

1932-01-01 / 1-2. szám

Mi lesz a Magyar Színházzal ? Carlo Conci: magyar Konci ? A színigazgatójelöltek döngetik a Magyar Színház kapuját. Szakértelem, gyakorlat, tehetség és főleg a meg­nyugtató anyagi garanciák azok a kel­lékek, amelyek egy ilyen kultúrintézmény vezetéséhez, fenntartásához mindenké­pen nélkülözhetetlenek. Egy új, ismeretlen és ami a legmeg­lepőbb : idegen név bukkant fel, hogy a Magyar Színház kapuját döngetők soraiba állva a bérlethez jusson. Ez rendjén lenne az ő szempontjából , tudja mije van és mit akar. Más kérdés: van-e valamije és hogy tud is adni megnyugtató eszmei és anyagi erőt. A meglepetést a színházi körökben, aggo­dalmat a színészet társadalmában már­is sikerült kiváltania! Ki hallott róla eddig? Ki ő?! A neve után: olasz. Mi a foglalkozása? Magánbankár! Hát ez az, ami az aggodalomra okot ad: magánbankár ... pénze van .... Legalább is kell, hogy legyen. Tág fogalmú dolog. Tegyük fel azonban, hogy annyi van, amennyi kell. Ha pedig van pénze, miért választotta épen a mi színházunkat? Hát Olaszországban már semmit sem lehet pénzzel kezdeni? Miért nem jön pénzével valamilyen magyar vállalkozáshoz? Miért nem ala­pít egy magyar ipartelepet ? Nem csa­lódunk, ha leszögezzük: Semmihez sem ért ez a Carlo Conci Ebben a formá­ban (igazgató - bérlő) házspekulációt tervez a Magyar Színház épületével. Az első lépés volt erre, amikor az árvere­zők között szorított magának helyet. Ehhez mindenkinek joga van. Másfajta valami azonban a színházigazgatás. Oda szakértelem, predesztináltság, év­tizedes ismeret kell. Ezek nélkül hiába a pénz, amelynek ereje úgysem elegendő másra, mint a spekulációs célok elérésé­re. A Carlo Koncinak. * * * A Városi Színház bérletének ügye is elintéződött. Hogy ez az elintézés a jö­vőben mit jelent az amúgy is megnyo­­morodott magyar színészetre, arról ma még ne beszéljünk. Annál többet lehet­ne azonban Labriola úr ígéretéről, hogy magyar szellemi termékeknek és magyar színészeknek is helyet ad,a elmélkedni. Mindenesetre csodálatos, hogy az anyagi természetű feltételeket az illetékes szín­ügyi bizottság igen alaposan áttanul­mányozta és nevezett urat találta a leg­méltóbbnak a bérlői székbe, de ugyan­akkor nem vette azt a fáradságot, hogy a magyar színészek rendszeres és állandó foglalkoztatását és a magyar színpadi­­szerzők munkáit is előrelátó gondosság­gal tartotta volna szem előtt. És ha a Ország^lag „bizottság " nem gondolt erre a leg­­elsőbbrendű feltételre, miért tudott ha­tározati erőre emelkedni ennek az ide­genből jött — különben érdemes urnák— Heltai Árpád operaénekes Berlin — Bécs és Budapest előkelő énekművé­szeinél nyerte kiképzését. Szépen csen­gő tenorja legutóbb egyik előkelősé­günk családi zeneestjén is feltűnést keltett. A fiatal új tehetség megérde­melné a legmelegebb pártfogást és bizonyára megbízható erőssége lenne bármely zenés színházunk műsorának. Amidőn őt lapunk hasábjain bemutat­juk, felhívjuk színházi vezetőink figyel­mét erre az új, értékes magyar tehet­ségre.• Zenei életünknek igen szép esemé­nye zajlott le a Zeneművészeti Főisko­lában ; a filharmonikus hangverseny főpróbáján az Operában január 11-én. A műsor kiemelkedő száma Vivaldi­ Bach négyzongorás versenyműve volt, amelynek szólóit Fischer Annie, Kilé­­nyi Edward, Földes Andor és Heimlich Lajos játszották. A közönség szeretettel az ajánlata? Már most mi lesz? Város Színház, orfeum, avagy — félő — tingli-tangli ? Parisette .... A halk zongoraszó, a finom és kedves dalokat zsongja. Előkelő pesti dámák, ismert közéleti férfiak csevegnek halkan. A nesztelen és udvarias pincérek finom service­ben hordják az illatos kávét. Istenkém ! Az asztalon öblös cu­kortartóban cukor és az obligát péksütemények helyett karcsú vajas kifli-sütemény. Aki pedig idevará­zsolta a mai szomorú világba: fíodó Endre­ ünnepelte őket Dohnányi Ernővel együtt. Dohnányi pálcája megszólal­tatta Bremvils III. szinfoniáját és a ko­rán elh­ínyt Radó Aladár magyaros gordonkaversenyművét (a csellónál Csuka Bélával.) Mint újdonságot Mau­rice Ravel „Boleró“-ját dirigálta el. * Fleischer Antal, a m. kir. operaház kiváló karmestere betegségéből felépült és már január közepén újra átvette hi­vatalát. A operaház igazgatósága nyom­ban megbízta Dárius Milhaud három egyfelvonásos, egy estét betöltő ope­rájának betanításával. 1. Európa el­rablása. 2 A megszabadított Theseus. 3. Az elhagyott Ariadna. Márkus László rendezi és Fleischer Antal dirigálja. Művészi tudásának és lelkierejének teljes gazdag tárházával fogott a be­tanításhoz Fleischer Antal. Dr. F. Zs. 2 * Dr. Rozenák Miksa kórházi sebész-főorvost, v. városi bizott­sági tagot, a kormányzó egészségügyi főtanácsosi címmel tüntette ki. Kovácsházy tanácsnokot beválasztották a Magyar- Amerikai Kereskedelmi Kamara és az Idegenforgalmi Érdekszövetség vezető­ségébe. Százhúsz vasvázas szükséglakást épít 40 nap alatt a főváros.* Új rendszerű iskolatáblákat talált fel Szőcs János székesfőv. iskolaigazgató. Mint beavatott helyről értesülünk a korszerű iskolatáblák felszerelése a fő­város iskoláiban a székesfőváros taná­csának határozata folytán rövidesen sor kerül

Next