Ország-Világ, 1932 (53. évfolyam, 1-14. szám)
1932-01-01 / 1-2. szám
© RSZÁeĚ ílÁG A REPÜLŐÁRUS ELBESZÉLÉS MOLY TAMÁS Rozoga kis asztal a gyalogjáró szélén; mellette az árus, ki már nem valami érces hangon kínálja melyet kirakott az asztalkára:portékáját. — Tessék csak, tessék, hölgyeim és uraim, az életben ez itt az a ritka pillanat, melyet az ember, bölcsen és okosan el ne mulasszon! A modern tudomány egyik csodája ez itt, hölgyeim és uraim, hosszú évek kitartó munkájának az eredménye. Ez itt az a szer, mely elejét veszi sok kellemetlenségnek, bosszúságnak, bajnak, családi perpatvarnak, feldúlt boldogságnak, szóval: mindennek, ami rosszat az élet számunkra tartogat, s ennek az ára csak egy negyeddollár, olyan csekélység, mely szóra sem érdemes. Íme itt van használatra készen, ebben a kis üvegben. Az árus félkörben mozgatta félig kinyújtott karját s mutogatta az eredeti üveget egyelőre még kis közönségének. És mondta tovább: — Mi lehet már most ebben a kis üvegben, mely csak így fölszerelve, egymagában megér harminc centet ? Ez nem találós kérdés, hölgyeim és uraim, már meg is mondom, hogy mi van benne: a legújabb francia folttisztító szer van benne, hölgyeim és uraim. Ne tessék elmenni, tisztelt uram, mert nem is sejti, hogy ebben az üvegben ez a csodás folyadék önt mennyire fogja mingyárt érdekelni. Valljuk be őszintén, ami a kultúra és civilizáció terén a haladást illeti, ebben a franciák elsőrangúak. Szövetségeseink, de azért ezt el kell ismerni róluk. Addig nem nyugszanak, míg az emberiség ügyét esetről-esetre előre nem viszik egy nagy lépéssel. A modern vegytan mesterei, hölgyeim és uraim és csak úgy történhetett, hogy egy elsőrangú párizsi laboratóriumnak sikerült megcsinálni ezt a folyadékot itt, mely valóságos csodaszer. Hogy mire jó? Ez minden elképzelhető anyagból, posztóból, vászonból, selyemből, bőrből, fából, kőből, mit tudom én, mi mindenből, de mindenből kiszedi a galád pecsétet. Ha étel, ha tinta, ha festék, ha zsír, ha olaj, ha vér, ha kenőcs, mindegy, egészen mindegy — ez a csodaszer egész egyszerűen eltünteti, hölgyeim és uraim, de úgy eltünteti, mintha ott se lett volna. Igazi jótétemény! Hallgatósága kissé megnőtt. Az árusnak megvan az a tehetsége, a tovahömpölygő embertömegből hogy meg tud állítani asztalkájánál tízegynéhány embert. Nagy munka ez és még nem hozott neki semmit. Az árus végignéz hallgatóságán és élénken mondja tovább : — Hölgyeim, önök azok, akik mingyárt gyanakszanak és én mondom, hogy igazuk van! Önök azok, kik könyörtelenül üldözik a foltot ruhán, abroszon, szőnyegen, térítőn bútoron, mindenen! És igazuk van ! Önöket érdekli tehát elsősorban ez a csodaszer, mely a francia lángész egyik bámulatos alkotása: eltüntet minden foltot! Igen ám, de önök nem hiszik, hogy ez így van. Miért? Mert igen okosan fölvetik a kérdést: Hogyan lehet ingyen vesztegetni azt, aminek ekkora értéke van? Ez egyik példája annak a nagy igazságnak, hogy ami az egyiknek rossz, az a másiknak jó. Európa ma szegény; tudjuk, hogy nagyon szegény, tönkretette a világháború. Hiába kínálják neki a legnagyszerűbb portékát, nem tudja megvenni, így ezt a folttisztító csodaszert sem tudja megvenni, ámbár igen nagy szüksége van éppen erre, amint tudjuk, hiszen hihetetlen, hölgyeim és uraim, egést egyszerűen hihetetlen, hogy miféle foltok estek odaát Európa földabroszán de hiába nem tudja megvenni ezt a pompás csodaszert, aminek az lett a következménye, hogy Párizs mellett az a nagy gyár megbukott, mire ott nyomban egy amerikai megvete a raktárban élelmes készen heverő portékát, ez az itt, ez a csodaszer, igen, és megvette egyúttal a gyártás titkát is Mert hiszen mindenütt van folt, pecsét, melyet ki kellene már régen tisztítani, hölgyeim és uraim. Amíg a gyár itt üzembe jő, addig is forgalomba hozza ezt a szert Ez a kis üvegekbe mért folyadék itt, hogy úgy mondjam: az úttörő. Ezt áldozza fel reklámcélokra az amerikai gyáros és vesztegeti huszonöt centért, amin nevetnem kell. És nevetett, kínálta a portékáját. Senki sem vett. A hallgatók közül néhányan távoztak. Erre az árus még élénkebben folytatta a támadást: — Örömmel látom, hölgyeim és uraim, hogy még mindig nem hisznek nekem Igazuk van. De hadd győzzem meg önöket arról, hogy mit tud ez a csodaszer. Tessék csak közelebb jönni, fiatalúr! — szólt rá egy kisfiúra a hallgatók soraiban. — Bátran, nem történik semmi baja! A kisfiú, nem szívesen, mégis csak odament az asztalhoz és zavartan mosolygott. Az árus vígan mondta recsegő hangján : — Az ilyen fiatalúrnak az öltözetén mindig akad két-három helyes kis pecsét. Ezek közül most kiválasztom a legnagyobbat és eltüntetem. Az egész nem tart tovább egy félpercnél. Ide azzal a folttal! Nézegette a fiú kabátját, majd meglepetten fölkiáltott: Hát ez csodálatos! Nincsen rajta folt. Mintha csak bosszantani akarna ezzel De nem baj. Foltot hamar lehet ejteni! Sokkal hamarabb, mint kiszedni. Tehát hamar egy foltot! És körülnézett keresőn, hogyan lehetne a szükséges foltot gyorsan és jól létrehozni. Erre a nevetgélő közönség köréből ketten is odamentek az asztalkához és vettek egy-egy kis üveggel a csodaszerből. A kisfiú húzódott és menne. Az árus nem hagyta. Újabb vevők akadtak. — Egy perc az egész! — mondta az árus. — Akik bizalommal vannak a csodaszer iránt, fogadják hódolatomat. De kijelentem, igazuk van azoknak, akik meg akarnak győződni a szer képességéről, mielőtt befektetik ebbe ezt a pár centet. Igazuk van! És mivel a fiatalúr kabátján nincsen folt, gondoskodom róla, hogy legyen. Miféle folt az, mely a leggyakoribb az ilyen ifiúr kabátján? Nagyon helyesen tetszett mondani: a tintafolt. Mingyárt lesz egy ilyen! Elővette töltőtollát és fürge kézzel jókora tintafoltot rögtönzött a kabáton. A fiú rémüldözött. A nézők nevettek, hárman-négyen vettek a csodaszerből. — Hagyjuk kissé száradni a foltot, nehogy valaki azt mondhassa: persze, friss, azért megy ki mindjárt a posztóból .. . Addig talán vesznek a hölgyek és urak a csodaszerből. Amint látják, csak néhány üveggel van belőle, ez az egész készletem. Megint vettek néhányan — No és most tüntessük el a tintafoltot! — szólt jókedvűen az árus. — íme, rátöltök a pecsétre egy keveset a csodaszerből, így ni, és most és erősen dörzsölöm egy puha gyorsan flanellel. Ezzel fölmelegítem a folyadékot, mire egy kevés zöld melynek tisztítóereje igen hab képződik, nagy. Igen nagy . . . amint ezt hamarosan meg fogják látni. Dörzsölt, fürgén és ügyesen — de hiába dörzsölt. A folt még csak nem is fakult. Még néhány cseppet a csodaszerből. Hamar a flanelt! Az árus buz- MOLY TAMÁS 3