Ország-Világ, 1932 (53. évfolyam, 1-14. szám)

1932-06-15 / 7-8. szám

2 ORSZÁG-VILÁG 1932 junius 30 — julius 15 KARÁCSONYI­ BIRTOKOK A jelenlegi Csonkamagyarországon csu­pán 3300 kat. hold birtoka van a grófnak, amely Pilisszentivánon és Solymáron fek­szik. A megszállás előtt 25.000 kat. holdon feküdt a híres bánlaki hitbizományi birtok, melyből a románok csak 4000 kat. holdat hagytak meg a grófnak, m­ig 21.000 kat.­­ holdat elvettek tőle. Ezen a megmaradt ré­­­­szén van az országban általánosan ismert „Karácsonyi Rizstelep és Tógazdaság ", ahol még ma is folyik a rizstermelés és hal­­tenyésztés a románok nagy gyönyörű­­­ségére. Ezt a két részből álló hatalmas kiterje­désű­ birtokot békében Gulden Richáird jószágigazgató, m. kir. gazdasági főtaná­csos igazgatta, aki kiváló szaktudással, er­­nyedetlen szorgalommal, kitartással és a család iránti megható hűséggel és gazdag eredménnyel végezte dolgát. Az idegenbe szakadt nagykiterjedésü bir­­­­toktest elkobzása folytán hatásköre és munkaköre megcsökkent, de a megmaradt­­ birtokok ma is az ő kezelése alatt vannak. A VAGYONI ROMLÁS OKAI Mindezeket azért mondottuk el, hogy­­ élesen szembeállítsuk a múltat a mai helyzettel, amikor a hatalmas, milliár­dos vagyonú gróf házában nagyon otthonosan viselkedik a végrehajtó és­­ a becsüs. h­a valaki megkérdezné gróf Kará­csonyi Jenőt arról, hogy mi az oka anyagi bajainak, az angyalian jóságos­­ gróf mosolyogva mondaná: — Hát kérem ennek igen egyszerű­­ az oka. A forradalom és a kommü­n alatt kifosztották a kastélyt, elvitték a az értékeket. Románia elkobozta vagyonom legjelentékenyebb részét, az ottani uradalmakat a csőcselék kifosztotta, elhajtották a ménest, a gulyát, elvitték a gaz­dasági eszközöket, pusztán hagy­tak mindent. Hogy a gazdálkodást újra megkezdhessem, kénytelen voltam a megmaradt birtokrészre méregdrága, súlyos feltételű köl­­ csönöket felvenni s igy jövedelem nincs, mert mindent felfal a nagy kamat. így beszélne a gróf, a halkszavu, finom, jó ember, aki soha életében még a komornyikját sem bántotta meg, aki szereti az embereket és nem tudja elhinni, hogy akadhat bárki is a környezetében, aki visszaél a bizalmá­val. • A MÁLTAI KÖVETSÉG Gróf Karácsonyi Jenő hat éven át kép­viselte a máltai lovagrendet, mint máltai követ és meghatalmazott miniszter. Erről a pozíciójáról egyelőre lemondott. Tette ezt pedig azért, mert anyagilag már nem bírja a reprezentálást. Előbb azonban meg­alapította a máltai lovagok szövetségét, melynek elnöke József főherceg. A ROSSZ ÜZLETEK Ennek a Karácsonyi Jenő grófnak pedig tönkre kellett menni és törté­nelmi nevezetességű palotája felett Da­mokles kardjaként függ állandóan az árverés réme. Miért, miért? Nem tud­juk elég sokszor ezt a kérdést feltenni. Hiszen nagyon sokan vannak még az országban mágnások, akik nem rendel­keznek nagyobb vagyon és birtok fe­lett, mint jelenleg Karácsonyi Jenő gróf és ennek dacára elég rendesen meg tudnak élni, sőt fényűző életmódjukon sem kellett változtatniuk. Miért jutott ilyen kellemetlen helyzetbe a gróf, aki azt semmi szin alatt sem érdemelte meg. Állandóan felmerül az a kérdés, ki, vagy kik juttatták erre a szomorú sorsra Bábó Gratianus ex linea Lusig­­nan nemes leszármazottját, micsoda erők fogtak össze Karácsonyi gróf el­len, akit a sors születésénél, hatalmas vagyonánál, tudásánál, emberszereteté­­nél, jóságánál és nemes gondolkodásá­nál fogva kegyeltjei közé fogadott? Egy válasz van erre: a jóhiszemű­sége és az emberismeret hiánya. Akik Karácsonyi grófot évtizedek óta isme­rik, állítják, hogy tönkrejutásának oka az volt, hogy olyan emberekkel vette magát kö­rül és olyanok befolyásolták üzleti ügyekben, akik m­aguk sem értet­tek hozzá akár csak a gróf és azonfelül mindenkor a saját érde­küket nézték és nem a grófét. A jóhiszemű embert gyakran bele­vitték kockázatos vállalkozásokba, telek- és házvételekbe, amelyekre súlyos összegeket fizetett rá. Felvétettek vele kölcsönöket uzsorakamat mellett és igy nem csoda, ha a kamatokra ráment minden. Ezalatt pedig a lelkiismeretle­nek vagyonosodtak mellette, míg ő be­zárkózva kastélyának egyik sarok­szobájába, elmélkedik azon, hogy a tizenöt milliós optáns követelésétől hogyan tudna újabb uzsorakamat mel­lett annyi pénzt szerezni, hogy leg­alább a budai palotáját megmentse a végrehajtó kalapácsától. Kár érte! Nagy kár azért, mert nincs benne annyi energia, hogy venne egy nagy­ seprűt, egy szemétlapátot és el­­sepertetné maga körül a gazt, mielőtt végleg elmerülne. II. .1. GULDEN SUCHAHÓ m­. kir. gazdasági főtanácsos, jószágigazgató Nyomorognak a képzőművészek A fiatal generáció nem tud elhelyezkedni Világválság, bizalmi válság, súlyos gazdasági helyzet. . . ezek és még a lobbi jelszavak azok, amelyeket na­ponta hall az ember és maga is hangoz­tat. Segítség sehonnan sem jön és az emberek sok százezrei nem tudják megmondani, hogy miből élnek. A leg­szükségesebb életfenntartási dolgokat se tudja ma a legtöbb ember besze­rezni, nemhogy olyasmire jutna, ami fényűzés. Már­pedig képeket, szobrokat venni ma igazán fényűzés, dacára annak, hogy a régen megszerzett képek már rég lekoptak a „művelt középosztály" falairól, elvándoroltak idegen falakra, ahol talán nem érzik magukat olyan otthonosan, de beletörődtek a sorsukba és most az új­gazdagok szalonjait és ebédlőit díszítik. A magyar kultúra egyik legjelentő­sebb művészete a szobrászat és a fes­tészet a legsúlyosabb válságban van és művelői, akik a magyar tehetség lát­ható szószólói — ne szépítsük a dolgot — a legnagyobb nyomorban sínylőd­nek. A kilátástalan helyzet dacára évről­­évre több és több végzett mű­­vésznöven­­dék keres elhelyezkedést és természe­tesen nem talál. A magyar tehetségek elbújnak, nem panaszkodnak, csak szenvednek és mérhetetlen kínlódásuk némán kiált segítségért. A fiatal művésznemzedék sorsáról valamit megtudandó, illetékesekhez fordultunk, akik nagyon szomorú ké­pet rajzoltak a nyomorban elkallódó magyar értékekről.* Az „Ország-Világ" munkatársa felke­reste Lyka Károlyt, a Festőmé­ vészeti Főiskola* * kiváló tudós tanárát, aki a kö­vetkezőket mondotta: — Bizony, a festőművészek hely­zete nagyon szomorú. Köztudomású, hogy a végzett festőnövendékek jö­vője kilátástalan, de nemcsak a jövő-

Next