Ország-Világ, 1933 (54. évfolyam, 5-23. szám)

1933-03-16 / 5-6. szám

Budapest, 1933 54.ik évfolyam 5­6. szám Március 16­­ . ,­RSZÁG-vILÁG TÁRSADALMI, IRODALMI, VÁROSPOLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI ÚJSÁG FELELŐS SZERKESZTŐ: D­R. FALK ZSIGMOND * SZERKESZTŐ: RÉKASSY JENŐ Gerő István a mozitröszt vezéré­nek izgalmas szerelmi regénye a bíróSág előtt Egy szédületes karrier története 1932 nyarán egy apróhirdetés jelent meg az egyik reggeli lapban. „Gerő Istvánt, a Mozgókép­üzemi rt. igazgatóját felhívom, hogy haladéktalanul jelentkez­zék S. M. Ennek a ^f"~ci~'hrde­tésnek igen bÜionos Az előzmények egy része a polgári tör­vényszéket, másik része pedig a bün­tető hatóságokat foglalkoztatja. Salamon Béláné végkielégített szé­kesfővárosi tisztviselőnő, jelenleg egy penzió tulajdonosa először 100.000 pengő, majd 15.000 pengő er­kölcsi kártérítési pert indított Gerő István a Royal filmszínházak rt. igaz­gatója ellen. Az asszony terjedelmes keresetleveléből az utolsó 10 esztendő miniatűr fotográfiája jelenítődik meg, képsorozat, amely a hatalmas ívelésű karrier minden fázisát mutatja be. De beszéljen maga a keresetlevél, amelyet legelső 100.000 pengős perében adott be Salamon Béláné dr. Rohonyi Ede ügyvéd útján a királyi törvényszékhez. — 1921-ben véglegesitet állású szé­kesfővárosi tisztviselőnő voltam — így kezdi keresetét az asszony — és egy nagyjövedelmű kolozsvári ügyvéd meny­asszonya. A várostól kapott szabadje­gyemmel több ízben jártam a Fővár­os Nagymozgóban, ahol Gerő István szol­gálatot teljesített. Húsvétkor egyik hi­vatali társam bemutatta nekem Gerő Istvánt, aki rögtön hevesen udvarolni kezdett és alig néhány heti ismeretség után bevallotta nekem, hogy halálosan szerelmes belém és nem tud nélkülem élni. Mindenképen azt akarta, hogy bontsam fel a jegyességemet és , várjam meg azt a szerinte egy­két évet, amíg megfelelően el tud helyezkedni és feleségül tud venni. Gerő a szerelmi vallomásokon­ kívül érzelmi motívumokkal is hatni kívánt reám és elpan­s­olta, hogy am­iát 7«^»­­zavarffi a legmostoh­ább bánásmódban részesült és ezért kétszeresen érzi a családi otthon hiányát. Sokat gondolkoztam jövőmön, a há­ború utáni bizonytalanság ülte meg lelkemet és magam előtt látva alperes extázisát, magam is szimpatizálni kezd­tem vele és mindjobban megbarátkoztam azzal a gondolattal, hogy jövendő élet­sorsomat hozzákössem. Felbontottam az eljegyzésemet, mert Gerő kijelentette, hogy most már nem ismer egyéb feladatot, minthogy önálló existencia meg­teremtésével velem házasságra lépjen. — Alperes tényleg megragadott min­den eszközt, — folytatja keresetét Sa­lamon Béláné — hogy függetlenítse magát édesatyjától, aki ellene volt há­zasságunknak. 1921 őszén egy Teleki téri mozival próbálkozott, de egy szezon után kivo­nult innen, mert a vállalkozás nem volt életképes. 1922 nyarán a tőzsdei kon­junktúra idején, egy pénzemberrel tár­sult és tőzsdebizományosi irodát nyitott, amely a konjunktúra rövid ideje alatt jövedelmezett is. 1923 őszén közölte velem, hogy elérkezettnek látja az időt a házasságkötésre. Unszolt engem, hogy gondoskodjam jövendő lakásunkról, melynek megszerzése az akkor uralkodó lakásviszonyok mellett tetemes anyagi áldozatokat követelt. 1923 aug. 1-én nagy összegű lelépési díjjal átvettem egy la­kást, sok költséggel berendez­tem és alperes — mint albérlő — hozzám költözött. Ugyanez év A házasságkötésre minden előkészület megtörtént, az anyakönyvi hivatalban az esküvői tanuk is megjelentek, ellen­ben én és alperes — minden körülmé­nyek között legérdekeltebb felek — elmaradtunk. Az elmaradás oka pedig a következő esemény volt. Az esküvő hajnalán — akkor még nem is mertem volna rá gondolni, hogy a jelenet rendezője maga alperes lehet — megjelent lakásomon alperes atyja és húga és botrányos je­leneteket rögtönöztek. Gerő a leggyávább módon a háttérben maradt, úgy hogy a házasság­nak aznap való­ megkötéséről szó sem lehetett. Rögtön szakítani akartam Gerővel, de ő előttem és családtagjaim előtt térdreborult és halott anyja emlékére esküdött, hogy mindent jóvátesz, hiszen a diszpenzáció egy évig érvényes. — Amikor a tőzsdei konjunktúra a­­ a vége felé közeledett, alperes más el­helyezkedés után nézett. Sikerült is neki egy hűvösvölgyi penzió bérletét meg­szereznie, de mert a vállalkozás finan­szírozásához nem volt elég pénze, rá­beszélt arra, hogy hagyjam ott nyug­díjas állásomat, kérjem a végkielégíté­semet és az így kapott pénzen — ad­dig is amíg házasságra nem lépünk — ÁRA 30 FILLÉR

Next