Ország-Világ, 1934 (55. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-03 / 1. szám

2 zó lesz, amilyen még nem volt. A polgárok­nak nem szabad engedniök, hogy a közpén­zekből bármily csekély rész haszontalansá­­gokra fordíttassék, ellenben nem szabad kí­mélni azt, amit a főváros nagyszerűsítése és fejlődése követel, mert az fog a hazának leg­álisabban kamatozni. De fővárosunk nagy­szerűsítése csak úgy történhetik, ha előbb Buda és Pesth­eggyé olvad össze. Mindaz, amit itt elmondottunk és Tán­csics Mihály röpiratából idéztünk, azt bizo­nyítják, hogy rendkívül éleslátású, nagyvá­rosi érzékű, geniális ember volt, ki szerette városát és hazáját. A közmunkatanácsnak volt előharcosa, mely Táncsics Mihály ter­vei nyomán készítette el nagy városfejlesz­tési programmját. Azt hisszük, hogy Táncsics Mihály fel­fogását mi is magunkévá tehetjük és ha­ városunk vezetősége, különösen utolsó szar­vait, szem előtt fogja tartani, Budapest gaz­dag, hatalmas világvárossá fog fejlődni, Siklóssy László forrásai nyomán. Herczeg Ferenc díszpolgári oklevele A törvényhatóság december hó 20-án egyhangú lelkesedéssel díszpolgárrá válasz­totta Herczeg Ferencet. Liber Endre al­polgármester kísérte Herczeg Ferencet az új Városházára, hol Huszár Aladár főpolgár­mester várta a törvényhatóság bizottsági tagjainak társaságában. A fogadtatáson résztvevő küldöttség tagjai a következők vol­tak : Andréka Károly ny. főkapitányhelyet­tes, Bayer Antal, Bánó Dezső, Becsey Antal, Botfai Hűvös Iván, dr. Bródy Ernő, Czaba­­lay Kálmán, a Közmunkatanácsnak alelnöke, dr. Cselényi Pál, dr. Csorna Kálmán, Dorner Gyula, Gosztonyi Ármin, dr.­ Hanasievicz Oszkár, Kossalka János, dr. Lázár Ferenc, dr. Hentes Nagy Mihály, dr. Németh Béla, Sümegity Vilmos, dr. Várady Jenő, dr. Vár­­konyi Kálmán, Huszár Kálmán főpolgármester rendkí­vül meleg szavakkal üdvözölte Herczeget, mint a milliós főváros, ez idő szerint, egyet­len élő díszpolgárát. Herczeg Ferenc csak­nem könnyezve mondott köszönetet az üd­vözlésért, hálás a székesfőváros törvényha­tóságának, de a s­zékesfőváros közönségének is azért a megtiszteltetésért, melyben őt ezzel a kitüntetéssel részesítették. Herczeg Ferenc beszédét a megjelentek lelkesen meg­tapsolták. A Magyar Reviziós Liga képvi­seletében Légrády Ottó, a Pesti Hírlap fő­­szerkesztője, Lukács György v. b. t. t. és dr. Szudy Elemér ny. min. tan. üdvözölték Herczeg Ferencet, ki az egybegyűlt ünnep­lő társasággal még jó ideig maradt együtt kedélyes beszélgetésben.__________________ STANDARD Super 33. és 34. A külföld összes rádió-gyártmányaival felveszi a versenyt. — Állandó szállítások külföldre. a francia vasúti katasztrófáról. Arról a rettenetes vasúti katasztrófáról, mely a francia nemzetet gyászba borította, különböző szakvélemények hangzottak el. Az egyik szakvélemény amellett tör lándzsát, hogy a francia vasutak jelzőkészülékei el­avultak; a másik azt jelöli meg a szeren­csétlenség okának, hogy a vasúttársaság — tekintettel a karácsonyi nagy forgalomra — fejetlenül bonyolította le a megduzzadt köz­lekedést. A vonatok nem menetrendszerül, hanem óriási késéssel érkeztek, de abban aztán a vélemények mind megegyeznek, hogy ilyen körülmények között feltétlenül előre volt látható egy vasúti szerencsétlen­ség bekövetkezése. Hogy kisebb vagy na­gyobb méretű, annak sorsa a jó Isten ke­zébe volt letéve. Ne keressük a szülőokokat. Minket csak az érint fájdalmasan, hogy több mint 200 emberélet pusztult el és a sebesültek száma meghaladja a 300-at. Egy úgynevezett de­rék ütközet sem követel ennyi áldozatot­, egy derék ütközet, aminőt a francia nem­zet sokat vívott a múltban s most legköze­lebb a világháborúban. Akkor az emberi élet pusztulása hősi tény volt, most egysze­­­rűen katasztrófa. Az illetékes hatóságok majd keresnek bűnbakkot, vagy talán nem is keresnek, hanem már megtalálták a ha­lálvonat mozdonyvezetőjében és fűtőjében. Egy kicsit hűvösre teszik a két embert, aki­ket idegileg összeroppantott a borzalmas esemény... Azután még egy pár napig írnak az újságok, elsiratják a szerencsétlenül járt francia polgárokat, gyönyörű képeket közöl­nek a komor, megrendítő temetési szer­tartásról — és finita la comedia! Az élet­ rohan tovább, nem 110 kilométeres gyor­sasággal, mint a francia halál-express, ha­nem olyan őrült tempóban, hogy ez a kis zökkenés úgy suhan el az emlékezet mellett, mint a távírópózna a halálexpress ablakai előtt. A borzalmas esemény híréről vidéken ér­tesültem. A három napos karácsonyi ünne­pet arra használtam fel, hogy leróttam egy adósságot, amivel már régen tartoztam egy jó barátomnak. Meglátogattam, abban a jó reményben, hogy zavartalan csendes há­rom napot töltök majd el baráti körben. Hála a rádiónak — ez nem sikerült! A ka­tasztrófa híre úgy megrendített, hogy kép­telen voltam a szobában megmaradni. Csak ki, ki a szabadba!! A falu csendje, a szűz hó látása talán megnyugtatják háborgó idegei­met... Róttam a falu egyetlen, hosszú ut­cáját bódult fejjel. Nem néztem sem jobbról sem balra, csak bandukoltam tántorgó lép­tekkel és magam elé meredten. Az utca közepetáján járhattam, mikor a palánk mö­gül rámköszöntött valaki: — Jó napot tekintetes úr! Én úgy ta­lálom, hogy sétáláshoz most hideg az idő/ Ne tessék tovább menni, hanem kerüljön beljebb... Egy kis, jó forralt bor ilyenkor nem utolsó jószág. Hát még az olyan, aminőt az én anyjukom fabrikál!... Van abban min­denféle, még jóféle — fahéj is ! És már nyitotta is előttem a kiskaput Pi­­pás Szabó Péter uram, aki a falu érdemes főbírája s huszonnégy óra óta igen kedves, jó ismerősöm, talán barátom is.!!! A tiszta szobába vezetett, ahol barát- ORSZÁG-VILÁG Francia-orosz szövetség Cseh-román diktatúra-játék Európában Bethlen István gróf angolországi elő­adásai nagy hullámokat vertek fel és meg­szólaltatták a románok Titulescuját, ki sze­rint a békeszerződések revíziója magában hordja a háború csíráját. Az állítás merész és valótlan. A revízió európai kérdés és csak a magyar igazság mellett bizonyít, hogy a mai kis Magyarország kérdése az angol és­ olasz politika homlokterében áll. A tartha­tatlan tény az, hogy a békeszerződések a kis Balkán államokból és a békebeli osztrák­­magyar monarchia, harmadrangú tényezőjét képező Csehországból nagyhatalmakat fabri­kált és Európa nagy államai nem is veszik észre, hogy tulajdonképpen annak kell történnie, a­miit a csehek és románok ír­nak elő. Európa gazdaságilag azért nem tud talpra állni, mert a nehéz gazdasági helyzetet felismerni nem akaró, a békeszer­ződések által nagyra nőtt kis népek, a most már el nem gáncsolható békeszerződések re­víziójába, nem akarnak belemenni. Az an­gol nemzet már rájött arra, hogy a helyzet tovább így fenn nem tartható. Amióta Hit­ler kijelentette, hogy Németország végérvé­nyesen lemond Elzászról, a francia lapok már nyíltan hangoztatják, hogy Németor­szággal meg kell egyezni., Annak a párt­nak, mely ezt a felfogást képviseli, Daladier a vezére, míg ezzel szemben áll az a moz­galom, melyet Herriot vezet, mely az oro­szokkal és az Egyesült­ Államokkal szeretne szövetségre lépni. Igen érdekesek azok a megjegyzések, melyek egy orosz szövetség­gel kapcsolatban, a francia sajtóban hang­zanak el. Emlékeztetnek az 1905—1917-ig tartott orosz-francia szövetségre és a követ­kezőket mondják : Oroszország egy újabb háborúba fogja belevinni Franciaországot, éppen ezért mi­előtt erre a végzetesnek látszó lépésre el­határozná magát, meg kell vizsgálni, nem­ lehetne-e mégis megegyeznie Németország-­­gal. Franciaországban a múltak szomorú ta­pasztalatai után egy ember sincsen, aki elöl­ről akarná kezdeni az oroszokkal való kí­sérletezést. Franciaország a háború előtt, mindent az oroszokkal való szövetségre ha­­tírozott, amire csak egy mentséget lehet ta­lálni, hogy Anglia állandóan Németország­gal kokettirozott. Ennek következtében, mint az 1871. évi, vereség által súlyos megpró­báltatáson keresztül ment nemzetnek, nem­ volt más választása. Ma éppenúgy, mint 1904-ben, Oroszországnak az érdeke, hogy Franciaországot megnyerje magának és most ugyanazt a taktikát alkalmazza, mint abban az időben, amikor a japánoktól kikaptak. Oroszországot, mint akkor, most is háború fenyegeti a japánok részéről és bár sikerült az Egyesült­ Államokkal megegyeznie, min­dent elkövet, hogy a franciákat egy velük­ való szövetségbe ugrassák be, és a németek­kel, kik hát mögött a lengyelekkel mega­egyeztek,­­ ki ne békülhessenek. Az oro­szoknak az a céljuk, hogy egy kitömendő ja­­­pán-orosz háború esetén Franciaország tart­sa lekötve Németországot, hogy nyugodtan operálhassanak a japánok ellen. Franciaor­szágnak azonban semmi szüksége sincsen­ arra, hogy most, amikor Németországgal bé­­két lehetne teremteni, egy orosz szövetségi kedvéért, tovább egyengesse Európában a­ pusztulás útját. Az orosz szövetség Franciaország szá­mára­ nem előnyt, hanem kimondottan hát­rányt jelent, amit az bizonyít legjobban, hogy 1904-ben az egész francia sajtó, mint­egy galvanizálva, a sárga veszedelemről be­szélt és írásban és képben az orosz hadsereg­ legyőzhetetlenségét hangoztatta. Alig telt el azonban két év, a japánok az oroszokat ke­l­­yetlenül megverték, a japánok felkészült-­­sége és nagyszerű hadvezetése,­­ az orosz­ tábornokok korruptsága, tisztjeik elégtelen-­­sége, katonáik hazafiatlansága, megbízhatat­­­ansága és tisztviselőik romlottsága követe­­keztében. Az oroszok számára a francia szövetség­ megtartása, a szégyenteljes vereség után, 1908—1914-ig, csupán korrupció révén sike­rülhetett. A történtek dacára 1914-ben a francia, közvéleménybe ismételten beleszug­­gerálták az orosz hadsereg legyőzhetetlen­ségét és ezzel a tévhittel mentek bele a vi­lágháborúba. Így érte Franciaországot a legvégzete­í­sebb csalódás, mert az ismételten győzhetett­lennek beállított orosz hadsereg a mazuri tavaknál szenvedett döntő veresége és a breszt-litovszki béke, felszabadították a né­met haderőket, melyek most már teljes vehe­­menciával rávethették magukat a franci­ákra. Ezek voltak tehát azok az előnyök, me­lyeket az orosz szövetség nyújtott. Pénz­ügyileg egyenesen katasztrofálisak az orosz szövetség következményei. 1914-ig cca. hat­­milliárd arany rubellel tartoztak. A háború alatt még­ 4 milliárd arany frankot hiteleztek az oroszoknak. Ez az egész összeg elve­szett, mert a Szovjet kijelentette, hogy sem kamatokat nem fizet és a tőketartozásokat is semmisnek nyilvánította. Az orosz szö­vetség, tehát Franciaországnak rengeteg vér­be, pénzbe került és ha így megy tovább,­ mindennek pusztulásába kerül. Csodálatos.

Next