Ország-Világ, 1934 (55. évfolyam, 1-24. szám)
1934-01-03 / 1. szám
2 zó lesz, amilyen még nem volt. A polgároknak nem szabad engedniök, hogy a közpénzekből bármily csekély rész haszontalanságokra fordíttassék, ellenben nem szabad kímélni azt, amit a főváros nagyszerűsítése és fejlődése követel, mert az fog a hazának legálisabban kamatozni. De fővárosunk nagyszerűsítése csak úgy történhetik, ha előbb Buda és Pestheggyé olvad össze. Mindaz, amit itt elmondottunk és Táncsics Mihály röpiratából idéztünk, azt bizonyítják, hogy rendkívül éleslátású, nagyvárosi érzékű, geniális ember volt, ki szerette városát és hazáját. A közmunkatanácsnak volt előharcosa, mely Táncsics Mihály tervei nyomán készítette el nagy városfejlesztési programmját. Azt hisszük, hogy Táncsics Mihály felfogását mi is magunkévá tehetjük és ha városunk vezetősége, különösen utolsó szarvait, szem előtt fogja tartani, Budapest gazdag, hatalmas világvárossá fog fejlődni, Siklóssy László forrásai nyomán. Herczeg Ferenc díszpolgári oklevele A törvényhatóság december hó 20-án egyhangú lelkesedéssel díszpolgárrá választotta Herczeg Ferencet. Liber Endre alpolgármester kísérte Herczeg Ferencet az új Városházára, hol Huszár Aladár főpolgármester várta a törvényhatóság bizottsági tagjainak társaságában. A fogadtatáson résztvevő küldöttség tagjai a következők voltak : Andréka Károly ny. főkapitányhelyettes, Bayer Antal, Bánó Dezső, Becsey Antal, Botfai Hűvös Iván, dr. Bródy Ernő, Czabalay Kálmán, a Közmunkatanácsnak alelnöke, dr. Cselényi Pál, dr. Csorna Kálmán, Dorner Gyula, Gosztonyi Ármin, dr. Hanasievicz Oszkár, Kossalka János, dr. Lázár Ferenc, dr. Hentes Nagy Mihály, dr. Németh Béla, Sümegity Vilmos, dr. Várady Jenő, dr. Várkonyi Kálmán, Huszár Kálmán főpolgármester rendkívül meleg szavakkal üdvözölte Herczeget, mint a milliós főváros, ez idő szerint, egyetlen élő díszpolgárát. Herczeg Ferenc csaknem könnyezve mondott köszönetet az üdvözlésért, hálás a székesfőváros törvényhatóságának, de a székesfőváros közönségének is azért a megtiszteltetésért, melyben őt ezzel a kitüntetéssel részesítették. Herczeg Ferenc beszédét a megjelentek lelkesen megtapsolták. A Magyar Reviziós Liga képviseletében Légrády Ottó, a Pesti Hírlap főszerkesztője, Lukács György v. b. t. t. és dr. Szudy Elemér ny. min. tan. üdvözölték Herczeg Ferencet, ki az egybegyűlt ünneplő társasággal még jó ideig maradt együtt kedélyes beszélgetésben.__________________ STANDARD Super 33. és 34. A külföld összes rádió-gyártmányaival felveszi a versenyt. — Állandó szállítások külföldre. a francia vasúti katasztrófáról. Arról a rettenetes vasúti katasztrófáról, mely a francia nemzetet gyászba borította, különböző szakvélemények hangzottak el. Az egyik szakvélemény amellett tör lándzsát, hogy a francia vasutak jelzőkészülékei elavultak; a másik azt jelöli meg a szerencsétlenség okának, hogy a vasúttársaság — tekintettel a karácsonyi nagy forgalomra — fejetlenül bonyolította le a megduzzadt közlekedést. A vonatok nem menetrendszerül, hanem óriási késéssel érkeztek, de abban aztán a vélemények mind megegyeznek, hogy ilyen körülmények között feltétlenül előre volt látható egy vasúti szerencsétlenség bekövetkezése. Hogy kisebb vagy nagyobb méretű, annak sorsa a jó Isten kezébe volt letéve. Ne keressük a szülőokokat. Minket csak az érint fájdalmasan, hogy több mint 200 emberélet pusztult el és a sebesültek száma meghaladja a 300-at. Egy úgynevezett derék ütközet sem követel ennyi áldozatot, egy derék ütközet, aminőt a francia nemzet sokat vívott a múltban s most legközelebb a világháborúban. Akkor az emberi élet pusztulása hősi tény volt, most egyszerűen katasztrófa. Az illetékes hatóságok majd keresnek bűnbakkot, vagy talán nem is keresnek, hanem már megtalálták a halálvonat mozdonyvezetőjében és fűtőjében. Egy kicsit hűvösre teszik a két embert, akiket idegileg összeroppantott a borzalmas esemény... Azután még egy pár napig írnak az újságok, elsiratják a szerencsétlenül járt francia polgárokat, gyönyörű képeket közölnek a komor, megrendítő temetési szertartásról — és finita la comedia! Az élet rohan tovább, nem 110 kilométeres gyorsasággal, mint a francia halál-express, hanem olyan őrült tempóban, hogy ez a kis zökkenés úgy suhan el az emlékezet mellett, mint a távírópózna a halálexpress ablakai előtt. A borzalmas esemény híréről vidéken értesültem. A három napos karácsonyi ünnepet arra használtam fel, hogy leróttam egy adósságot, amivel már régen tartoztam egy jó barátomnak. Meglátogattam, abban a jó reményben, hogy zavartalan csendes három napot töltök majd el baráti körben. Hála a rádiónak — ez nem sikerült! A katasztrófa híre úgy megrendített, hogy képtelen voltam a szobában megmaradni. Csak ki, ki a szabadba!! A falu csendje, a szűz hó látása talán megnyugtatják háborgó idegeimet... Róttam a falu egyetlen, hosszú utcáját bódult fejjel. Nem néztem sem jobbról sem balra, csak bandukoltam tántorgó léptekkel és magam elé meredten. Az utca közepetáján járhattam, mikor a palánk mögül rámköszöntött valaki: — Jó napot tekintetes úr! Én úgy találom, hogy sétáláshoz most hideg az idő/ Ne tessék tovább menni, hanem kerüljön beljebb... Egy kis, jó forralt bor ilyenkor nem utolsó jószág. Hát még az olyan, aminőt az én anyjukom fabrikál!... Van abban mindenféle, még jóféle — fahéj is ! És már nyitotta is előttem a kiskaput Pipás Szabó Péter uram, aki a falu érdemes főbírája s huszonnégy óra óta igen kedves, jó ismerősöm, talán barátom is.!!! A tiszta szobába vezetett, ahol barát- ORSZÁG-VILÁG Francia-orosz szövetség Cseh-román diktatúra-játék Európában Bethlen István gróf angolországi előadásai nagy hullámokat vertek fel és megszólaltatták a románok Titulescuját, ki szerint a békeszerződések revíziója magában hordja a háború csíráját. Az állítás merész és valótlan. A revízió európai kérdés és csak a magyar igazság mellett bizonyít, hogy a mai kis Magyarország kérdése az angol és olasz politika homlokterében áll. A tarthatatlan tény az, hogy a békeszerződések a kis Balkán államokból és a békebeli osztrákmagyar monarchia, harmadrangú tényezőjét képező Csehországból nagyhatalmakat fabrikált és Európa nagy államai nem is veszik észre, hogy tulajdonképpen annak kell történnie, amiit a csehek és románok írnak elő. Európa gazdaságilag azért nem tud talpra állni, mert a nehéz gazdasági helyzetet felismerni nem akaró, a békeszerződések által nagyra nőtt kis népek, a most már el nem gáncsolható békeszerződések revíziójába, nem akarnak belemenni. Az angol nemzet már rájött arra, hogy a helyzet tovább így fenn nem tartható. Amióta Hitler kijelentette, hogy Németország végérvényesen lemond Elzászról, a francia lapok már nyíltan hangoztatják, hogy Németországgal meg kell egyezni., Annak a pártnak, mely ezt a felfogást képviseli, Daladier a vezére, míg ezzel szemben áll az a mozgalom, melyet Herriot vezet, mely az oroszokkal és az Egyesült Államokkal szeretne szövetségre lépni. Igen érdekesek azok a megjegyzések, melyek egy orosz szövetséggel kapcsolatban, a francia sajtóban hangzanak el. Emlékeztetnek az 1905—1917-ig tartott orosz-francia szövetségre és a következőket mondják : Oroszország egy újabb háborúba fogja belevinni Franciaországot, éppen ezért mielőtt erre a végzetesnek látszó lépésre elhatározná magát, meg kell vizsgálni, nem lehetne-e mégis megegyeznie Németország-gal. Franciaországban a múltak szomorú tapasztalatai után egy ember sincsen, aki elölről akarná kezdeni az oroszokkal való kísérletezést. Franciaország a háború előtt, mindent az oroszokkal való szövetségre hatírozott, amire csak egy mentséget lehet találni, hogy Anglia állandóan Németországgal kokettirozott. Ennek következtében, mint az 1871. évi, vereség által súlyos megpróbáltatáson keresztül ment nemzetnek, nem volt más választása. Ma éppenúgy, mint 1904-ben, Oroszországnak az érdeke, hogy Franciaországot megnyerje magának és most ugyanazt a taktikát alkalmazza, mint abban az időben, amikor a japánoktól kikaptak. Oroszországot, mint akkor, most is háború fenyegeti a japánok részéről és bár sikerült az Egyesült Államokkal megegyeznie, mindent elkövet, hogy a franciákat egy velük való szövetségbe ugrassák be, és a németekkel, kik hát mögött a lengyelekkel megaegyeztek, ki ne békülhessenek. Az oroszoknak az a céljuk, hogy egy kitömendő japán-orosz háború esetén Franciaország tartsa lekötve Németországot, hogy nyugodtan operálhassanak a japánok ellen. Franciaországnak azonban semmi szüksége sincsen arra, hogy most, amikor Németországgal békét lehetne teremteni, egy orosz szövetségi kedvéért, tovább egyengesse Európában a pusztulás útját. Az orosz szövetség Franciaország számára nem előnyt, hanem kimondottan hátrányt jelent, amit az bizonyít legjobban, hogy 1904-ben az egész francia sajtó, mintegy galvanizálva, a sárga veszedelemről beszélt és írásban és képben az orosz hadsereg legyőzhetetlenségét hangoztatta. Alig telt el azonban két év, a japánok az oroszokat kelyetlenül megverték, a japánok felkészült-sége és nagyszerű hadvezetése, az orosz tábornokok korruptsága, tisztjeik elégtelen-sége, katonáik hazafiatlansága, megbízhatatansága és tisztviselőik romlottsága követekeztében. Az oroszok számára a francia szövetség megtartása, a szégyenteljes vereség után, 1908—1914-ig, csupán korrupció révén sikerülhetett. A történtek dacára 1914-ben a francia, közvéleménybe ismételten beleszuggerálták az orosz hadsereg legyőzhetetlenségét és ezzel a tévhittel mentek bele a világháborúba. Így érte Franciaországot a legvégzeteísebb csalódás, mert az ismételten győzhetettlennek beállított orosz hadsereg a mazuri tavaknál szenvedett döntő veresége és a breszt-litovszki béke, felszabadították a német haderőket, melyek most már teljes vehemenciával rávethették magukat a franciákra. Ezek voltak tehát azok az előnyök, melyeket az orosz szövetség nyújtott. Pénzügyileg egyenesen katasztrofálisak az orosz szövetség következményei. 1914-ig cca. hatmilliárd arany rubellel tartoztak. A háború alatt még 4 milliárd arany frankot hiteleztek az oroszoknak. Ez az egész összeg elveszett, mert a Szovjet kijelentette, hogy sem kamatokat nem fizet és a tőketartozásokat is semmisnek nyilvánította. Az orosz szövetség, tehát Franciaországnak rengeteg vérbe, pénzbe került és ha így megy tovább, mindennek pusztulásába kerül. Csodálatos.