Ország-Világ, 1935 (56. évfolyam, 1-38. szám)
1935-12-25 / 38. szám
ORSZÁG-VILÁG arsimaKKaamKtBmat^w^)9!tKKsr!S^sa^a3isss^s^^.v^'!iKiaaassi!nacst!msss karácsonyi legenda túrta: Sadovján J3ászló Hull a hó. . . bús, száraz faág roppan ... Fáradt férfi alszik a sarokban. Tíz hete, hogy egyetlen gyermeke Ágynak dőlt. Mi lesz... mi lesz vele ? Szegény embert mardosták a gondok, S im’ az álom most szemére rontott ! Virrasztóit, mig erejéből tellett. . . Ma az asszony ül a beteg mellett! Megtört anya. Csupa bánat lelke ... A két szeme égő könnyel telve S rápereg a tarka takaróra . . . — »Tégy csodát, óh világ Megváltója Uram Jézus!... Eljött szent Karácsony.... Nem sütöttem . . . nincs fehér kalácsom, Csak a fiam ... s Tel élsz bús lelkemben . .. Gyermekemre gondolj — Bethlehemben! Feltekint az ágy feletti képre . . . S mintha Jézus szelid szeme égne, Mintha arcán nem borongna bánat. . . A szobában mennyei fény támad! Égi zene zendül fel az éjbe’, Zúg a harang. . . hívogat misére . . . Zeng az ének, hárfánál is szebben . . . »Most született Jézus — Bethlehemben!« És az ágyban felül a nagy beteg. . . Arca lángol. .. szeme nem réveteg, Életerő sugárzik már rajta, Mosolyogva szólal meg az ajka: — »Édes anyám, ölelj a karodba, Holnap ünnep . . . megyünk a templomba, Hálát mondok az égi Atyának S Jézusomnak, az Ő szent Fiának!« És az asszony felkelti boldogan Alvó férjét: » Meggyógyult a fiam, Ébredj, ébredj . . . valóság . . . nem álom . . . Soha nem volt ennél szebb — Karácsony! És három szívott a kis szobába’ összedobban buzgó, szent imába: — »Voltál és vagy én őrző pásztorom, Benned soha nem is csalatkozom!* A DEBRECENI CANTUS Dzim... dzum. .. Megkondult a debreceni kettős tornyu nagytemplom Rákóczi-harangja. Nem ájtatos istentiszteletre hívogatta a hívőket, hanem zúgott vala azért, mivel hogy az ősi kollégium falai közül hosszú útra kísér három reményteljes ifjút, kik búcsút mondanak a diákéletnek. Szörnyű bűn terhelte mind a három lelkét. Tilalom ellenére olyan dalt énekeltek, amelyet nemcsak a kollégium törvényei, hanem Debrecen városának magistrátusa is indexre tett... Nem a dallama volt tiltott, hanem a szövege lázadozott a polgári rend ellen. Közönséges halandó hiába kutatta a dal forradalmi elemét, soha nyitjára nem jött volna, hogy miért is száműzte ezt a dalt a collégium falai közül és miért mondta ki abölcs magistrátus határozatilag: »aki pedig ezen dal mellett vigadoznék, annak minden földi javadalma elkoboztatni rendeltetik és a város falai közül számüzetik.« Pedig, úgy hallomásra, jámbor, együgyü szöveg volt. Nem gúnyolt, nem sértett senkit, csak valami dac volt benne, mely a debreceni cívis szabadság szeretetének adott hangot. Már pedig abban az időben — hának vala 1790-ben egynéhányat, — a szabadságról magyar földön csak ábrándozni volt szabad. A három reményteljes ifjú azonban nem sokat hederitett a tilalomra, hanem a collégium egyik coetusában (diákszoba) gyönyörű hármas szólamban rázendített a tiltott dala, amely hangzott ilyen formában: — »Debrecenben kidobolták, Hogy a dongót ne dalolják, Sáj-diri dongó ... Csak azért is — diri-dongó!...« ... A collégium seniora tajtékzó dühvel rontott be a coetusba, ahol nekibusulva fújta a három diák a ra dongót... — Ki legyen az, aki a collégium és a bölcs városi magistrátus tilalma ellenére is, ezen kárhozatos dal mellett — iigadozik, avagy kesereg ?... Az egyik cántáló ifjú megszólalt: — Én! — Mindjárt gondoltam vala, hogy Csokonay Vitéz Mihály uram az, aki túlteszi magát az írott törvényeken... A tenor-prímet azonban csakis domine Nagy István fújhatta, mert a collegiumban, de egész Debrecen városában senkinek sincs olyan tenor-prímje, miint ő néki. így van-e domine Nagy István ? — Ha tudja, mért krdezi? — adta meg a választ Nagy Pista, aki mióta kétágú, most hallotta első ízben az István nevet. Nagy Pista volt ő mindenkinek. A debreceni kenyérsütő kofának ép úgy, mint a városi darabontoknak, akiket jókedvében nem egyszer kergetett végig a nagy Hatvani utcán. A harmadik ifjú — domine Udvarhelyi Miklós — be sem várta a senior kérdését, hanem mély, zengő basszus hangon megszólalt: — A basszust pedig én fújtam vala, ezt tudhatja senior uram, mert a contra c-vel csak én tudok megbirkózni... A senior válaszában a szánalom és az irónia kelt egymással harcra. — Nagy szomorúság ez nekem, hogy domine Udvarhelyi Miklós nem az Úr dicsőségére száll hangjával a mélységekbe, hanem dongókra és egyéb más haszontalan rovarokra pazarolja hangjának harangzúgását... Nem tudom, mit szól majd ahhoz, ha a collegium sadese kiharangoztatja a nemes városból és annak collegiumából ? — Megyek utamra, mely a halhatatlanság felé vezet. Napszámos leszek, a nemzet napszámosa, aki nemzetéért dolgozik majd az Ur nevében! És a collégium sedese hajthatatlan maradt. Dzim ... dzum ... a Rákóczi harangja kiharangozta a három ifjút Debrecen városából... Elindultak azon az útón, amelyen mindhármójuk számára a rózsa mellett elég tövis termett... Dzim... dzum!... Zúgott a harang és a kollégiumból kicsapott három diák megkezdte vándorútját a város főutcáján végighúzódó falúdon keresztül a szoboszlói határ felé... Hová jutottak, meddig jutottak — mitnek is mondanék el? Elmondják a krónikák és elmondja az a márvány szobor, amely Debrecenben örök időkre hirdetni fogja Csokonay Vitéz Mihály emlékét... ... Én már csak azt a kántust ismertem, amelynek csak az lehetett tagja, akit Isten jó hanggal áldott meg. Kétezer diák közül válogatta ki a kantus praeses dallosait. Theológusok, jogászok, vércsék és baglyok lehettek csupán tagjai a debreceni kántusnak. A »bagoly tojás« (hatodik gimnazista) és a többi alsóbb rendű lények legfeljebb csak hallgathatták a cantust, de annak előnyeit még nem élvezhették. Mert igen sok előnnyel járt a kantus tagság. Nemcsak dicsőséget hozott a tagnak, hanem dús anyagi jövedelmet is. Hogy mást ne említsek, itt volt mindjárt a legálló. Tízzel előbb választott az a diák az eklézsiák közül, aki kántus-tag volt. No meg a »stóla« sem volt megvetendő jövedelem ... Mert Debrecenben nem akadt olyan kofa, aki, mikor halála órája elérkezett, ne úgy végrendelkezett volna: »végső akaratom pedig az, hogy a collégium kántusa énekeljen sírom felett...« Már pedig Debrecenben sok kofa volt, de egyik sem dicsekedett azzal, hogy örök életű lenne ezen a földön. Meghaltak azok rendre. Egyik esztendőben többen, a másik esztendőben — nagyon sokan... És minden kofahalál pénzt jelentett a cantus számára. Ezekből az összegekből kerültek ki a — stólák, ezekből vásárolt a diák ruhát és ivott egy-két-három-tíz liter bort, ha kedve szottyant. Kedve pedig mindig szottyant, így tehát sokszor és sokat ivott... E mellett azonban a dicsőség virágai is bőségesen nyíltak a kantus kertjében. Egy unalmas phisika-órán, mikor Newton nehézkedési törvényével ismerkedtünk meg, beállított a terembe a S pedellus. Odament a catedrán praelegáló professzorhoz s átnyújtott neki egy Az Egyesület fennállásának 50 esztendeje a múlt tanítónőnemzedék becsületes munkásságának tanúsága, melynek áldásaiból táplálkozik a jelen tanítósága, a mi mestereink, kiknek munkája minket nemesit, nevel. Mi, jövendő tanítónők, a múlt és jelen kincseinek leendő letéteményesei e szép példán lelkesedve, az Egyesület szellemében, áldozatkész munkával és lelkes odaadással akarjuk hivatásunkat teljesíteni a boldog gazdag magyar jövőért. E szent ígéret legyen hálánk és tiszteletünk záloga és köszöntése. E néhány szót az előadó Stolte Hilda olyan különös bájjal, mondhatni művészettel adta elő, hogy a Nemzeti Színházban is tapsot váltott volna ki. (Talán érdemes volna vele ebben a vonatkozásban foglalkozni!?) Utána az Erzsébet nőiskola VIII. oszt. növendéke, Fület Veronika, majd Kralik Irén, a Lajos utcai leányiskola IV. oszt. növendéke, mindketten magyar díszruhában szavaltak és már megjelenésükkel is kellemes látványt nyújtottak az egybegyült közönségnek. A pesthidegkúti elemi iskola III. oszt. növendéke, Thalwieser Erzsébet, tanítónőjének, Kolecsányi Máriának a következő hangulatos versét adta elő kedvesen és hatásosan: Hol volt, hol nem volt, Nem volt réges-régen Jó Isten kertjében, Nagy-Magyarországon Sok tanítónőm, hogy a kislányokkal Hét pecsétes titkos ajtók lakatjait Bűvös szóval, magyar szóval Nyitogatni járjon. Sírva állt sok kis magyar lány, Hét pecsétes titkos kamrák ajtaján, Mig az Isten letekintett a nagy égből Egyik csillagablakán. Megsajnálta sok gyermekét, Útnak indított hát tüstént, Egy jó angyalt, fényes angyalt Zirzen Janka képiben, Hogy többé a sok kislánynak, Sírni oka ne legyen. Iskolája kapujából Janka néni küldte, küldte Kislányokhoz a jó nénik seregit, Kik azóta az A. B. C. rejtelmeit, Nekünk magyar gyerekeknek felfedik. Jó Istenünk, megköszönjük, Hogy reánk tekintettél, Hogy minket tanitónénik Karjaiba vezettél. Áldd meg őket s tekints reánk Te virágos kertedre, Magyarország, Csonkaország bús útjain Lábunk nyomát tekinteted kövesse. Végül az Óvónőképző gyakorló iskolájának két kis gyermeke, Német Magduska és Szántó Pistika magyar kosztümben, kettősükkel nagy hatást váltottak ki. A szép ünnepély, melyet gróf Apponyi Albertné zárószavai rekesztettek be, ezzel véget is ért. Angolország a soroptimizmus tükrében Spurné, Bárdos Féltoronyi Magda dr., a Nemzetközi Klub nagytermében angliai körútjáról ezen cím alatt tartott előadásában érdekesen vázolta, hogy a Soroptimizmus alapeszméi, az optimizmus, altruizmus és a szolidaritás tulajdonképpen az angol élet vezető gondolatai, — a Soroptimizmus tükre, amelyben azt látni alkalma volt, — maga Angolország, üzletasszonyok, hogy Magyarországon segítsenek, üzleti összeköttetéseket ajánlottak fel. Végül az angol józanság legnagyobb diadala, az otthon magasabbrendű nő- és anyakultusza. Az asszony és férfi egymást kiegészítő és nem rivalizáló munkája teremtette meg Angolország évszázados egészséges közszellemét. Az előadást a Budapesti Soroptimista Klub 2. rendes közgyűlése előzte meg. Az új tisztikar tagjai: Spurné, Bárdos Féltoronyi Magda dr. elnök, R. Simonffy Margit alelnök, dr. Friedrich Sára pénztáros és Marik Klára ellenőr. Az igazgatótanácsot Pongrácz Margit, Szmrecsányi Dénesné és dr. Ritoók Emma beválasztásával egészítették ki. Tiszteletbeli taggá Guilleaume Árpádnét választották. Dr. Spur Endréné előadását legközelebbi számunkban fogjuk bővebben ismertetni. 5