Ország-Világ, 1936 (57. évfolyam, 1-39. szám)

1936-01-04 / 1. szám

MEGJELENIK HETENKÉNT Előfizetési díj egy évre P 14.—, pénzintézeteknek és vállalatoknak P 40.—. Köztisztviselőknek P 10.— . 57. évfolyam. 1. szám Ara fillér Budapest, 1936 január 4 TÁRSADALMI, MŰVÉSZETI, KÖZGAZDASÁGI ÉS VÁROSPOLITIKAI LAP SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG ELNÖKE: BOTFAI HŰVÖS IVÁN SZERKESZTŐSÉG ÉS KI­ADÓHIVATAL BUDAPEST, VIII. JÓZSEF UTCA 12 TELEFON: 31-8-18. POSTATAKARÉKP. SZ. 3600 Franciák az esetleges háború ellen Testvérgyilkosoknak nevezik honfitársaikat, ha fegyvert fognak az olaszok ellen A franciák kezében van a béke kulcsa Az egész világ nyugtalan szeme jelen pil­lanatban az olasz-abesszin harctérre tekint, mert egy esetleges olasz győzelem sok min­dennek útját vágná. Laval francia miniszter­elnök genialitásán múlott, hogy a mai napig nincsen nagyobb politikai felfordulás Fran­ciaországban, pedig az angol kormányválság könnyen lehetett volna ott politikai katasztrófa előidézője. Sir Samuel Hoare helyes­­ösztön­től­ vezéreltetve, igyekezett megfelelő tárgya­lási alapot teremteni Olaszország és a négus között és maga is bevallotta, hogy a francia­­angol békejavaslatban sokkal kevesebb az en­gedmény Itália számára, mint amennyit ré­szére az 1925. évi angol-olasz jegyzékváltás biztosít. Ezt nem naivitásból vallotta be a volt angol első miniszter, hanem mert tudta jól és érezte, hogy valamivel a baloldal felé tö­rekvő tényezők előtt magát egyrészt igazolnia kell, másrészt figyelmeztetni akart, hogy az adott szó a gentleman angolt még különö­sebben kötelezi. Rejtélyes előttünk, hogy a világsajtó nem mutat rá hangsúlyozottan az 1925. évi olasz-angol megállapodásra, úgy néz ki, mintha az angol azért tett volna nagyobb en-­­ gedményekre ígéretet említett jegyzékváltás­ban az olasznak, mert már előre elhatározta, hogy nem fog annak eleget tenni. Nagyon szeretnénk erre az angolokhoz nem méltó eljárásra felvilágosítást kapni. Eden miniszterelnöksége az egész világsaj­tóban az olaszellenes politikának kiélezését jelentette, ami azonban a mi nézetünk szerint mégsem jelenti azt százszázalékosan. A fele­lőségen kívül álló kritikusok sokkal merészeb­bek és ígéretekben népszerűségük érdekében is bőkezűbbek, mint ugyanazok akkor, amikor belefutnak a felelősséggel megterhelt állásba. Biztosak vagyunk abban, hogy iden, mint miniszterelnök, jobban meg fogja gondolni, mit cselekszik, mert mint éleseszű politikus, számol a következményekkel, a felelősség­gel, mellyel a történelemnek, de, hogy olyan messzire ne menjünk, a mai kornak, a szü­lőknek, apáknak, anyáknak tartozik, kik tőle fogják számon kérni, ha fiatalos könnyelmű­séggel háborúba, vagy tudja a jó ég, mibe viszi bele az egész világot. Egy bizonyos most már, hogy január hó vége előtt nagyobb helyzetváltozásra nem ke­rül a sor, mert helyesen állapította meg Laval, hogy az olajszankciók ügye csak akkor fog eldőlni, ha az Egyesült Államok januárban a kérdéssel újból foglalkozhatnak. Tudni való, hogy az olajszankciókat Kanada kezdemé­­ményezte és sürgette meg Genfben a Népek szövetségében. Pertinax ismert politikai publi­cista is meg van győződve arról, hogy mi­előtt az olasz kérdés békés elintézésének szán­dékától eltérnének, még hetek fognak elmúlni és addig egy esetleges olasz győzelem új hely­zetet teremthet. Igen kedvezően irányítja a béke ügyét a francia nép feltűnő olaszbarát hangulata, mely futótűzként terjed és minden belpolitikai kér­désen is túlteszi magát. Herriot, ki bizonyos mértékig olaszellenes irányt követ, tulajdonképpen azért mondott le, mert Abdé Vidal, a szélső­baloldali radi­kális szocialista párt egyik tagja, december 18-án tartott végrehajtó bizottsági ülésen Her­­riot-t az olasz-abesszin szankciók kérdésében meg nem engedett fogásokkal való taktiká­zással vádolta. Herriot lemondása óriási kon­­sternációt okozott. Megkísérelték, hogy le­mondásának visszavonására bírják rá, de Her­riot hajthatatlan maradt. Odakiáltván: Elég volt, hagyjatok! Megyek! Herriot távozása szakadást fog a baloldali pártokban előidézni, ami szintén csak a jobb­oldal felé hajtja az olaszok vizét és feltétlenül gyöngíteni fogja a fascizmus ellenségének, az orosz barátoknak csoportját. Ha minderre figyelemmel akarunk követ­keztetéseket levonni a helyzet számára, bizo­nyos megnyugvással várjuk a fejleményeket. A baloldal gyengülése, a jobboldal erősödése Laval pozíciójának megerősödését jelenti, ki­ről köztudomású, hogy a francia nép hangu­latára tekintettel volt már akkor, amikor az olasz-abesszin konfliktus kérdésében a bé­kéltetés szerepét elvállalta és bár, mint leg­utóbb kijelentette, hogy segítséget helyezett kilátásba Angliának egy olasz támadás esetére a Földközi tengeren, ez még nem jelenti azt, hogy Laval bele is tudja vinni az olaszbarát Franciaországot abba, hogy angol érdek mel­lett, az általuk testvéreknek nevezett olaszok ellen fegyvert fogjanak. Mennyire nem csaló­dunk, bizonyítjuk egy előkelő francia illeté­kes tényező nagy francia lapokban több he­lyen napvilágot látott és szó szerint idézett szavaival: Franciaország semmi szín alatt nem akar bárki ellen is háborút. Egyedül a békén akar dolgozni és csak abban az esetben lenne hajlandó hadba szállni, ha az ország lenne veszedelemben. Minden körülmények között visszautasítja, hogy a négysért verekedjék. Angliával szemben, mely vissza akar térni a szankcióknak veszedelmes politikájához, éppen úgy Olaszországgal szemben, melynek szán­déka az abesszin háborút végigharcolni, Fran­ciaországnak kötelessége semlegesnek maradni. Soha még olyan szüksége Franciaországnak nem volt a semlegességre, mint ma. Taittinger párisi jobboldali képviselő pedig interpellációban figyelmeztette a francia kor­mányt, hogy azokra a kapcsolatokra való te­kintettel, mellyel Franciaországot Angliához és Olaszországhoz kötik, a legszigorúbb sem­legesség álláspontjára helyezkedjék. Kétszáz párisi ügyvéd tartott értekezletet Darquier de Pellepoix elnöklete alatt, melyen Mussolinit a fascizmussal való legteljesebb együttérzésükről biztosították, egyben kidom­borították annak az úttörő munkának helyes­ségét, melyet az olaszok az emberi civili­záció érdekében Afrikában végeznek. Az ér­tekezleten olyan esetekre mutattak rá Hailé Szelasszié zsarnok uralmával kapcsolatban, me­lyeket normális ember el sem hihet. Többek között felemlítették, hogy csirkeadósságok meg nem fizetéséért, nőknek melleit és férfiaknak végtagjait vágják le az abesszin hatóságok. Ma istim­en­ ember, ...ki él és gondolkozik Franciaországban, retteg a háborútól és mást sem hall az ember, mint a semlegesség fel­kiáltást. A francia sajtó nagy része határozott önmegtagadással mutat rá arra, hogy Anglia képtelen Franciaország nélkül bármilyen ka­landra a Földközi tengeren, élesen emeli ki az ország százmilliós kárait a szankciók vál­lalásának következtében, melynek előnyeit az Egyesült Államok, a szankciókat be nem tartó Kanada és még sok távolfekvő és nem ellen­őrizhető állam élvezi. Francia informátorunk azzal fejezi be előadását, hogy a franciák még azt sem akarják kutatni, melyik félnek van igaza, hanem feltétlenül a békét kell meg­teremteni és ne játszunk a szavakkal, mondja, mert Angliát a Földközi tengeren segíteni, nem jelent mást, mint gyermekeinket minden ok nélkül a vérpadra vinni, olasz testvéreink ellen testvérgyilkosságra csábítani, már­pedig mi egyetlen egy francia fiú életét sem vagyunk hajlandók olasz testvéreink ellen feláldozni engedni. A békepártoló Laval győzelme Laval francia miniszterelnök legutóbbi par­lamenti sikeréről a francia sajtó úgy emlé­kezik meg, mint amelyhez hasonlóra a Palais Bourbonban már régóta nem volt példa. A képviselők temetni mentek a képviselőházba a Laval kormányt és valamennyien meg vol­tak arról győződve, hogy a kormányt meg­buktatják. Franciaországban ma mindenki irtózik a háborútól és még a szélsőbaloldaliak is békét akarnak, még annak az árán is, hogy ha a szintén békét akaró kormányt támogatniok kell. Abban a pillanatban változott meg a hely­­zet képe, midőn Laval azokról a tárgyalások­ról beszélt, melyeket Mussolinivel, Samuel Hoareval folytatott és megemlékezett Göring­­geli beszélgetéséről, Francois­ Poncet érteke­zéséről Hitlerrel, melyről eddig a francia képviselők nem tudtak. A siker akkor vált

Next