Ország-Világ, 1936 (57. évfolyam, 1-39. szám)

1936-01-04 / 1. szám

ORSZÁG-VILÁG A muffos férj most be akar fordulni a Váci uccába, de eléje roppan­t méltósága a kor­­mányfőtanácsosné... — Úgy kell maguknak, ügyetlen férjek! Hiába rágja a feleség ünnep előtt a szájukba, hogy okosan vásároljanak... Nem, maguk mennek a saját eszük után... Az én drága­­látásom is meglepett egy sállal. De micsoda rikító színű sál! A színek valóságos orgiája... Be akarta cserélni... Azt majd­ csak én ma­gam végzem el, drágám! És már el is végez­tem. A csere kitűnően sikerült... A sál he­lyett egy gyönyörű sportkosztümöt vettem ma­gamnak, természetesen férjem számlájára, v­agyis meg akarok tanulni síelni. A kormányfőtanácsosné ő méltósága diadal­masan liheg tovább, de már a Kossuth Lajos uccában a nyakába omlik rég nem látott barátnője. — Látom, édesem, hogy egy hajóban eve­zünk. Te is cserélni voltál, akárcsak én. Jaj, ezek a férjek! Tudod, drágám, miután ed­dig még soha nem találtam el a férjem ízlé­­­sét, úgy gondoltam, hogy vétetek vele egy vidéki fiatal rokonunk számára nyakkendőt, így tehát egész biztos lehetek abban, hogy a saját ízlése szerint vásárol majd. De nem így történt, mert az én akkurátus férjem bele­élte magát a fiatal vidéki rokon ízlésébe és egy lehetetlen szinü és régi divatu nyak­kendőt vett. Képzeld el, most férjem meg­rökönyödését, mikor a karácsonyfa alatt az általa a vidéki rokon számára vett nyakken­dőt, mint a neki szánt ajándékot találta meg. Persze, szó nélkül felemeltem és most ki akartam cserélni, de a kereskedő egyszerűen megtagadta a cserét azzal az indokkal, hogy itt csak tévedés foroghat fenn, mert az ő üz­letében ilyen özönvíz előtti nyakkendő nincs és soha nem is volt raktáron... Most se aján­dék, se csere, se pénz... Én pedig nem me­rek neki másik nyakkendőt venni, mert egész biztosan nem találom el az ízlését. Nem tud­nál, édesem, valami jó tanácsot adni? — Hogyne, drágám! Vegyél magadnak he­lyette egy szép polár róka­ boát, az nagyon jól fog neked állni! — Várj csak, édesem! Ez kitűnő tanács! Ezzel fogom férjemet meglepni... így zajlott, hullámzott az ünnep utáni cse­reforgalom, mely méreteiben messze túl­szárnyalta Karácsony forgalmát... — .. F­ŐVÁROS •• Mit vár a nagyközönség a Beszkárt új vezérigazgatójától? A Beszkárt ügye fölött nem lehet napi­rendre térni, mert Budapest közlekedése az egész főváros közönségét érinti. Erős a hitünk, hogy hatóságaink végre mégis csak figyelembe fogják venni a szak­értők véleményét és a figyelmeztetések nem fognak falra hányt borsó sorsára jutni. S­á­r­­­mezey Endre legutóbb leközölt szakvéle­ményének két igen fontos részére akarunk visszatérni. Egyik a fölöslegesen épített és drága pénzen fenntartott hurok­vágány-kér­dés, a másik a Beszkárt sin-szelvényének kérdése. A hurokvágányoknak a pótkocsikkal felsze­relt vonatokra való tekintettel nagy szük­ség van, de ezzel a kérdéssel sem lehet fe­lületesen foglalkozni. A felületességnek és hozzá nemértésnek vált következményévé a Boráros téri 300—300 méteres hurokvágány, mellyel szemben 75 méteres hurokvágány ele­gendő lett volna. A hurokvágány megépítése óta a fölöslegesen megtett 40.000 kilométer — egy évre negyven fillért kocsikilométeren­ként felvéve — 576.000 pengő több ki­adást jelentett a vasutak számára. Tisztán rö­vidlátáson múlt, hogy a hurokvágány meg­maradt a mai formájában. Erre a pocséko­lásra ismételten 1923-ban mutattam rá, de senki sem hederített a figyelmeztetésre. A másik kérdés a Beszkárt vágányzatának ügye, melyre már az 1910-es években tett észrevételeimmel, Sármezey Endre tanulmá­nyában, nagy hozzáértéssel foglalkozott. A régi Villamos Városi Vasút igazgatósági épületé­ben tartott műszaki értekezleten, a Beszkárt csaknem valamennyi jelenlegi műszaki ténye­zőjének részvételével, a kezeim közt lévő, aláírt jegyzőkönyv tanúsága szerint, már ak­kor elhatároztuk, hogy kiküszöböljük a súly­ban lényegesen nehezebb, tehát sokkal drá­gább és fenntartásban is sokkal költségesebb vágánytípus mellőzését és helyette a világon mindenütt elfogadott egyrészes vályús síne­ket fogjuk alkalmazni. A síncseréből azon­ban a városi villamos részvényeinek a város által való megvásárlása folytán semmi sem lett. 1927-ben ismételten a Pesti Hírlapban felhívtam a figyelmet erre a kérdésre, de an­nak sem volt foganatja. Most, amikor ta­rifaemeléssel akarnak a Beszkárt gaz­dasági helyzetén segíteni, ismét hangsúlyozni akarom, hogy nem a tarifát kell emelni, ha­nem, mint helyesen mondja Sármezey Endre: »A székesfőváros közúti közlekedése admi­nisztrációjának mai rendszerét kell újjászer­vezni. Ezt várja mindenki a Besz­kárt új vezérigazgatójától. A helytelenül kezelt vágányzat kérdése a Beszkártnak jelentékeny kiadástöbbletet jelent. A még ma is alkalmazott, de elavult Haar­­mann kétrészes sínrendszernek elméletileg azt az előnyt kellett volna nyújtania, hogy a vil­lamos kocsik a sínek csatlakozási helyein zökkenésmentesen haladjanak át. Ma már, ami­kor a vágányok egy végtelen szállá heggesz­­tetnek össze, zökkenésmentes vagy zökkené­­ses járás már nem is kérdés. Csupán jól vagy rosszul fenntartott vágányokról lehet beszélni, melynek esete éppen úgy fennforoghat egyik sínrendszernél, mint a másiknál. Nyilvánvaló tehát, hogy már régen az olcsóbb, a moder­nebb sinszelvényre kellett volna áttérni. A Beszkárt 1923-tól kezdődőleg elvégzett sin­­rekonstrukciójához 5.826.000 kilogrammal több vasanyag kellett, melynek többletkiadá­sát jobb számokban nem kifejezni. Már több­ször elmondottam, hogy csupán a szénbeszer­zésen — helyes úton vezetett tárgyalások ré­vén — évi százezer aranykoronát takarított meg a régi városi vasút és a kispesti mun­kástelepre épített villamos vasút kormány­­hatóságilag engedélyezett 3.440.000 aranyko­rona építési költséggel szemben 1912-ben a vasutat 1912-ben 1.520.000 aranykoronáért építettük meg. A megtakarítást a Harmann­­sinek mellőzésével, a helyesen alkalmazott rövidebb vonalvezetéssel és az ezen forgalom számára csak a szükségelt kocsik beszerzése révén értem el. Nem akarom folytatni, mert aki nem el­fogult, annak már az elmondottakból is lát­nia és éreznie kell, hogy nem minden a ta­rifa és vannak annál sokkal megfelelőbb mó­dok a gazdasági egyensúly helyreállítására. Olcsóbb lesz a tojás Úgy hírlik, hogy e hó 10-étől kezdődőleg a tojásnak az ára esni fog. A tyúkok már mindenütt megkezdték a tojást és ennek is az lesz a következménye, hogy a tojás olcsóbb lesz. Ha a főváros községi élelmiszerüzeme idejében nagyobb mennyiségű tojást helyezett volna el hűtőiben, úgy a tojás ára nem emel­kedhetett volna annyira. Még jó, ha nem az emberek, hanem az állatok avatkoznak bele, mint jelen esetben, mikor a tyúkok gondos­kodnak arról, hogy a tojásárak essenek. Újévi üdvözlések A főpolgármester üdvözlése Dr. Sipőcz Jenő főpolgármester újváros­­házi hivatalában rendkívül sokan írták alá a titkári szobában kitett üdvözlő íveket. Első­nek jelentek meg a főpolgármester előtt Bed­­nárz Róbert, Molnár László és Uhlár Béla ke­rületi esperesek. Szendy Károly üdvözlése A központi városházán Szendy Károly pol­gármester még szabadságon van, de azért több­ százan írták alá az üdvözlő íveket. A törvény­hatósági bizottságban résztvevő pártok is meg­jelentek jókívánságaikkal a polgármesternél. 3 Központi választmány múltévi utolsó ülése A székesfőváros központi választmánya Li­­ber E­ndre h. polgármester elnök élete alatt december 30-án tartotta utolsó ülését. A ta­vaszi képviselőválasztás után Verebélyi Jenő választási elnök ellen, akit azóta meg­fosztottak felsőházi tagságától. Payr Hugó fel­jelentést tett és kifogásolta, hogy bár a köz­­igazgatási bíróság már ítélkezett Verebélyi Jenő ügyében, a központi választmány még mindig nem vette elő a feljelentést. L­i­b­e­r h. polgármester megnyugtatta a fel­szólaló bizottsági tagot, hogy a legközelebbi ülésen a Verebélyi-ügyet tárgyaltatni fogja. Wenczel Árpád dr. véleménye szerint az amnesztiarendelet a rendbírságokra is kiter­jed és ennek folytán, akik a választásokon nem szavaztak és rendbírsággal sújttattak, szintén mentesülnek a büntetés alól. B­r­ó­d­y Ernő nem tartja illetékesnek ezt a bizott­ságot ennek a kérdésnek eldöntésére, mert az igazságügyminiszter hivatott ezt elbírálni. A bizottság Liber Endre h. polgármester vá­lasza után a kérdés felett napirendre tért. Büchler József kifogásolta, hogy olyano­kat is büntettek, kik szavaztak, ami olyan anomália, melyen okvetlen segíteni kell. Az elnök bejelenti, hogy olyan rendszert fog a jövőben alkalmaztatni, hogy mindenkor meg­legyen állapítható, ki szavazott le és aki le­szavazott, igazolni is tudja azt. A bizottság megállapította, hogy az országgyűlési képvi­selői névjegyzékbe az 1936-ik évre 3694 vá­lasztóval többet vettek fel az elmúlt évhez képest, mit a bizottság tudomásul vett. ZSITVAY TIBOR AZ­­ÍZEITEKRŐL Zsitvay Tibort, kit a főváros törvényha­tósági üzemi bizottsága elnökévé választott, a Pesti Hírlapban nyilatkozott arra a köz­­munkaprogramra nézve, melynek megvalósu­lása esetén a nagyüzemek jobban lesznek ki­használhatók. — Dr. Zsitvay Tibor elnök többek között a következőket mondotta: — Az a kérdés, hogy a bizottság tárgya­lásain pártokkal fogok-e találkozni, vagy egy komoly, minden pártszemponton felülemel­kedő, tisztán a főváros érdekeit tekintő tö­rekvéssel s azzal az elhatározással, hogy az üzemi kérdések végre a főváros javára oldas­sanak meg. A városháza közgyűlési terme az élet találkozása a közigazgatással, s az üzemi igazgatással, mert egy nagy főváros irányítása már nemcsak közigazgatási, hanem főleg üzemi munka is. Meg kell találnunk a módot, hogy az üzemek szerencsésebb kihasználásával sok­ban hozzá­jár­uljuik a főváros pénzügyi gond­jainak megszűnéséhez s egészen nyíltan meg­mondom, hogy híve vagyok a legmodernebb racionalizálásnak. Nekem azonban nem kell semmiféle racionalizálási eredmény, ha az akár csak egy embernek is elvette a kenye­rét vagy csökkentette a jövedelmét.

Next