Ország-Világ, 1936 (57. évfolyam, 1-39. szám)
1936-01-04 / 1. szám
ORSZÁG-VILÁG A muffos férj most be akar fordulni a Váci uccába, de eléje roppant méltósága a kormányfőtanácsosné... — Úgy kell maguknak, ügyetlen férjek! Hiába rágja a feleség ünnep előtt a szájukba, hogy okosan vásároljanak... Nem, maguk mennek a saját eszük után... Az én drágalátásom is meglepett egy sállal. De micsoda rikító színű sál! A színek valóságos orgiája... Be akarta cserélni... Azt majd csak én magam végzem el, drágám! És már el is végeztem. A csere kitűnően sikerült... A sál helyett egy gyönyörű sportkosztümöt vettem magamnak, természetesen férjem számlájára, vagyis meg akarok tanulni síelni. A kormányfőtanácsosné ő méltósága diadalmasan liheg tovább, de már a Kossuth Lajos uccában a nyakába omlik rég nem látott barátnője. — Látom, édesem, hogy egy hajóban evezünk. Te is cserélni voltál, akárcsak én. Jaj, ezek a férjek! Tudod, drágám, miután eddig még soha nem találtam el a férjem ízlését, úgy gondoltam, hogy vétetek vele egy vidéki fiatal rokonunk számára nyakkendőt, így tehát egész biztos lehetek abban, hogy a saját ízlése szerint vásárol majd. De nem így történt, mert az én akkurátus férjem beleélte magát a fiatal vidéki rokon ízlésébe és egy lehetetlen szinü és régi divatu nyakkendőt vett. Képzeld el, most férjem megrökönyödését, mikor a karácsonyfa alatt az általa a vidéki rokon számára vett nyakkendőt, mint a neki szánt ajándékot találta meg. Persze, szó nélkül felemeltem és most ki akartam cserélni, de a kereskedő egyszerűen megtagadta a cserét azzal az indokkal, hogy itt csak tévedés foroghat fenn, mert az ő üzletében ilyen özönvíz előtti nyakkendő nincs és soha nem is volt raktáron... Most se ajándék, se csere, se pénz... Én pedig nem merek neki másik nyakkendőt venni, mert egész biztosan nem találom el az ízlését. Nem tudnál, édesem, valami jó tanácsot adni? — Hogyne, drágám! Vegyél magadnak helyette egy szép polár róka boát, az nagyon jól fog neked állni! — Várj csak, édesem! Ez kitűnő tanács! Ezzel fogom férjemet meglepni... így zajlott, hullámzott az ünnep utáni csereforgalom, mely méreteiben messze túlszárnyalta Karácsony forgalmát... — .. FŐVÁROS •• Mit vár a nagyközönség a Beszkárt új vezérigazgatójától? A Beszkárt ügye fölött nem lehet napirendre térni, mert Budapest közlekedése az egész főváros közönségét érinti. Erős a hitünk, hogy hatóságaink végre mégis csak figyelembe fogják venni a szakértők véleményét és a figyelmeztetések nem fognak falra hányt borsó sorsára jutni. Sármezey Endre legutóbb leközölt szakvéleményének két igen fontos részére akarunk visszatérni. Egyik a fölöslegesen épített és drága pénzen fenntartott hurokvágány-kérdés, a másik a Beszkárt sin-szelvényének kérdése. A hurokvágányoknak a pótkocsikkal felszerelt vonatokra való tekintettel nagy szükség van, de ezzel a kérdéssel sem lehet felületesen foglalkozni. A felületességnek és hozzá nemértésnek vált következményévé a Boráros téri 300—300 méteres hurokvágány, mellyel szemben 75 méteres hurokvágány elegendő lett volna. A hurokvágány megépítése óta a fölöslegesen megtett 40.000 kilométer — egy évre negyven fillért kocsikilométerenként felvéve — 576.000 pengő több kiadást jelentett a vasutak számára. Tisztán rövidlátáson múlt, hogy a hurokvágány megmaradt a mai formájában. Erre a pocsékolásra ismételten 1923-ban mutattam rá, de senki sem hederített a figyelmeztetésre. A másik kérdés a Beszkárt vágányzatának ügye, melyre már az 1910-es években tett észrevételeimmel, Sármezey Endre tanulmányában, nagy hozzáértéssel foglalkozott. A régi Villamos Városi Vasút igazgatósági épületében tartott műszaki értekezleten, a Beszkárt csaknem valamennyi jelenlegi műszaki tényezőjének részvételével, a kezeim közt lévő, aláírt jegyzőkönyv tanúsága szerint, már akkor elhatároztuk, hogy kiküszöböljük a súlyban lényegesen nehezebb, tehát sokkal drágább és fenntartásban is sokkal költségesebb vágánytípus mellőzését és helyette a világon mindenütt elfogadott egyrészes vályús síneket fogjuk alkalmazni. A síncseréből azonban a városi villamos részvényeinek a város által való megvásárlása folytán semmi sem lett. 1927-ben ismételten a Pesti Hírlapban felhívtam a figyelmet erre a kérdésre, de annak sem volt foganatja. Most, amikor tarifaemeléssel akarnak a Beszkárt gazdasági helyzetén segíteni, ismét hangsúlyozni akarom, hogy nem a tarifát kell emelni, hanem, mint helyesen mondja Sármezey Endre: »A székesfőváros közúti közlekedése adminisztrációjának mai rendszerét kell újjászervezni. Ezt várja mindenki a Beszkárt új vezérigazgatójától. A helytelenül kezelt vágányzat kérdése a Beszkártnak jelentékeny kiadástöbbletet jelent. A még ma is alkalmazott, de elavult Haarmann kétrészes sínrendszernek elméletileg azt az előnyt kellett volna nyújtania, hogy a villamos kocsik a sínek csatlakozási helyein zökkenésmentesen haladjanak át. Ma már, amikor a vágányok egy végtelen szállá heggesztetnek össze, zökkenésmentes vagy zökkenéses járás már nem is kérdés. Csupán jól vagy rosszul fenntartott vágányokról lehet beszélni, melynek esete éppen úgy fennforoghat egyik sínrendszernél, mint a másiknál. Nyilvánvaló tehát, hogy már régen az olcsóbb, a modernebb sinszelvényre kellett volna áttérni. A Beszkárt 1923-tól kezdődőleg elvégzett sinrekonstrukciójához 5.826.000 kilogrammal több vasanyag kellett, melynek többletkiadását jobb számokban nem kifejezni. Már többször elmondottam, hogy csupán a szénbeszerzésen — helyes úton vezetett tárgyalások révén — évi százezer aranykoronát takarított meg a régi városi vasút és a kispesti munkástelepre épített villamos vasút kormányhatóságilag engedélyezett 3.440.000 aranykorona építési költséggel szemben 1912-ben a vasutat 1912-ben 1.520.000 aranykoronáért építettük meg. A megtakarítást a Harmannsinek mellőzésével, a helyesen alkalmazott rövidebb vonalvezetéssel és az ezen forgalom számára csak a szükségelt kocsik beszerzése révén értem el. Nem akarom folytatni, mert aki nem elfogult, annak már az elmondottakból is látnia és éreznie kell, hogy nem minden a tarifa és vannak annál sokkal megfelelőbb módok a gazdasági egyensúly helyreállítására. Olcsóbb lesz a tojás Úgy hírlik, hogy e hó 10-étől kezdődőleg a tojásnak az ára esni fog. A tyúkok már mindenütt megkezdték a tojást és ennek is az lesz a következménye, hogy a tojás olcsóbb lesz. Ha a főváros községi élelmiszerüzeme idejében nagyobb mennyiségű tojást helyezett volna el hűtőiben, úgy a tojás ára nem emelkedhetett volna annyira. Még jó, ha nem az emberek, hanem az állatok avatkoznak bele, mint jelen esetben, mikor a tyúkok gondoskodnak arról, hogy a tojásárak essenek. Újévi üdvözlések A főpolgármester üdvözlése Dr. Sipőcz Jenő főpolgármester újvárosházi hivatalában rendkívül sokan írták alá a titkári szobában kitett üdvözlő íveket. Elsőnek jelentek meg a főpolgármester előtt Bednárz Róbert, Molnár László és Uhlár Béla kerületi esperesek. Szendy Károly üdvözlése A központi városházán Szendy Károly polgármester még szabadságon van, de azért több százan írták alá az üdvözlő íveket. A törvényhatósági bizottságban résztvevő pártok is megjelentek jókívánságaikkal a polgármesternél. 3 Központi választmány múltévi utolsó ülése A székesfőváros központi választmánya Liber Endre h. polgármester elnök élete alatt december 30-án tartotta utolsó ülését. A tavaszi képviselőválasztás után Verebélyi Jenő választási elnök ellen, akit azóta megfosztottak felsőházi tagságától. Payr Hugó feljelentést tett és kifogásolta, hogy bár a közigazgatási bíróság már ítélkezett Verebélyi Jenő ügyében, a központi választmány még mindig nem vette elő a feljelentést. Liber h. polgármester megnyugtatta a felszólaló bizottsági tagot, hogy a legközelebbi ülésen a Verebélyi-ügyet tárgyaltatni fogja. Wenczel Árpád dr. véleménye szerint az amnesztiarendelet a rendbírságokra is kiterjed és ennek folytán, akik a választásokon nem szavaztak és rendbírsággal sújttattak, szintén mentesülnek a büntetés alól. Bródy Ernő nem tartja illetékesnek ezt a bizottságot ennek a kérdésnek eldöntésére, mert az igazságügyminiszter hivatott ezt elbírálni. A bizottság Liber Endre h. polgármester válasza után a kérdés felett napirendre tért. Büchler József kifogásolta, hogy olyanokat is büntettek, kik szavaztak, ami olyan anomália, melyen okvetlen segíteni kell. Az elnök bejelenti, hogy olyan rendszert fog a jövőben alkalmaztatni, hogy mindenkor meglegyen állapítható, ki szavazott le és aki leszavazott, igazolni is tudja azt. A bizottság megállapította, hogy az országgyűlési képviselői névjegyzékbe az 1936-ik évre 3694 választóval többet vettek fel az elmúlt évhez képest, mit a bizottság tudomásul vett. ZSITVAY TIBOR AZÍZEITEKRŐL Zsitvay Tibort, kit a főváros törvényhatósági üzemi bizottsága elnökévé választott, a Pesti Hírlapban nyilatkozott arra a közmunkaprogramra nézve, melynek megvalósulása esetén a nagyüzemek jobban lesznek kihasználhatók. — Dr. Zsitvay Tibor elnök többek között a következőket mondotta: — Az a kérdés, hogy a bizottság tárgyalásain pártokkal fogok-e találkozni, vagy egy komoly, minden pártszemponton felülemelkedő, tisztán a főváros érdekeit tekintő törekvéssel s azzal az elhatározással, hogy az üzemi kérdések végre a főváros javára oldassanak meg. A városháza közgyűlési terme az élet találkozása a közigazgatással, s az üzemi igazgatással, mert egy nagy főváros irányítása már nemcsak közigazgatási, hanem főleg üzemi munka is. Meg kell találnunk a módot, hogy az üzemek szerencsésebb kihasználásával sokban hozzájáruljuik a főváros pénzügyi gondjainak megszűnéséhez s egészen nyíltan megmondom, hogy híve vagyok a legmodernebb racionalizálásnak. Nekem azonban nem kell semmiféle racionalizálási eredmény, ha az akár csak egy embernek is elvette a kenyerét vagy csökkentette a jövedelmét.