Országos Filharmónia Műsorfüzet, 1972. július-december (26-47. szám)
1972-12-11 / 45. szám
VERDI REQUIEMJE (nov. 17. és 18.) Két alkalommal hangzott fel az oratórium irodalom egyik legnépszerűbb remekműve, Verdi Requiemje a Zeneakadémián, beszámolónk a szombati előadás alapján készült. Verdi muzsikáját a MÁV Szimfonikusok, a Budapesti Kórus, valamint Misura Zsuzsa, Barlay Zsuzsa, Korondy György és Kovács Kolos szólaltatta meg Forrai Miklós vezényletével. Sok szép zenei megoldásban bővelkedő előadást hallottunk. Forrai Miklós partitúra nélkül, fölényes műismerettel dirigált, és láthatólagérezhetőleg óriási lelkesedéssel, szeretettel fogakozott Verdi muzsikájával, erre vallott a Budapesti Kórus kitűnő produkciója, és a zenekari játékot is dicsérhetjük. Elsősorban a nagy, drámai kórustömbök, a Dies irae, a Sanctus életrekeltése sikerült kiemelkedően, de szerencsés egyensúlyt talált ez a előadás a végletes szenvedélyek és a megkapó, bensőséges líra között is (hogy csak a Lacrimosa tételre, vagy az Agnus Deire gondoljunk...). Várakozás előzte meg a legtöbb zenekedvelő számára teljesen ismeretlen szopránénekesnő, az Állami Népi Együttes kórusának tagja, Misura Zsuzsa szereplését ebben a mind zeneileg, mind technikailag igen nehéz szólamban. Örömmel számolhatunk be, hogy ez a bemutatkozás jól sikerült, és igazolta azt a bizalmat, amit az Országos Filharmónia vezetősége, és Forrai Miklós a fiatal énekesnőnek előlegezett. Szép, különösen a magasságokban fényes „fiatalos-drámai” szopránhang az övé, jó technikával és kezdő oratóriuménekestől nem várt zenei biztonsággal énekelt, tisztán intonált. Ez a bemutatkozás kíváncsivá tesz, milyen irányban fejlődik majd ez az igen tehetségesnek ígérkező fiatal művésznő. A másik három szólista közül Barlay Zsuzsa elsősorban a drámai pillanatokban győzött meg, Korondy György lírája ezúttal is feltűnt, és jól állta meg helyét Kovács Kolos is. Az igen hatásos produkció után méltán érdemelte ki a tapsokat az előadás karmestere, és összes közreműködője. Meixner Mihály AZ „ÉNEKSZÓ" - BÉRLETSOROZAT 2. HANGVERSENYE (nov. 19.) „Énekszó” címmel az Országos Filharmónia bérletsorozatot hirdetett meg Kodály Zoltán dalainak és népdalfeldolgozásainak előadására. Ennek a kezdeményezésnek egyetlen nehézsége, hogy Kodály olyan bőségben árasztotta a dalokat és népdalfeldolgozásokat, hogy nehéz kiválasztani közülük a legfontosabbakat, hiszen valamennyi valamilyen szempontból igen fontos. A választék-bőség mindenesetre azt eredményezte, hogy pl. a szóbanforgó 2. bérleti hangversenyen még a Bicinia Hungáriából átdolgozott Nyolc kis duettre is maradt hely és idő. Ezen a hangversenyen Andor Éva és Fülöp Attila működött közre. Közülük Andor Éva úgyszólván már gyermekkora óta eljegyezte magát Kodály Zoltán zenéjével, hiszen Andor Ilona kórusában kezdett megismerkedni Kodály remekműveivel. Éppen ezért — fiatalsága ellenére — évtizedes Kodály-praxissal rendelkezik. És ez érezhető is volt a bérletsorozat címét is adó első Kodály-opusz, az Énekszó előadása során. Ez a népi szövegekre írt, népzenei ihletésű, ám mégis egyéni melodikájú dalciklus tömören, sokatmondóan, egyetlen nagy ívben feszülve, azonban a részleteket mégis alaposan kidolgozva csendült fel Andor Éva interpretációjában. Ebben nemes hanganyaga és egyre fejlődő énektechnikája nagyban segítette. 31