Országos Filharmónia Műsorfüzet, 1973. január-június (1-26. szám)

1973-02-19 / 8. szám

MÁV SZIMFONIKU­SOK A ZENEAKADÉMIÁN (febr. 2.) Szovjet vendégkarmester, Odisszei Dimitriadi vezényelte a MÁV szim­fonikusok X. bérleti hangversenyét. Vonzó műsort választott: Prokofjev klasszikus szimfóniáját, majd szünet után Csajkovszkij V. szimfóniáját. A két mű között Ravel ritkán megszólaló remek darabját, az Introduc­tion et Allegro-t hallhattuk Würtzler Arisztid közreműködésével. Szóljunk először a karmesterről! Dimitriadi rendkívül megnyerő egyé­niség, nagy mozdulatokkal, szenvedélyesen, teljes beleéléssel vezényel. Érzésem szerint Prokofjev szimfóniáját sikerült legjobban előadnia. Itt egyaránt érvényesültek az egyes tételek apró hangulatingadozásai, a frappáns hangszerelési effektusok, groteszk vonások (Gavotte) és a jól eltalált tempók. Elképzeléseit a zenekar jól valósította meg, noha némi csiszolás, pallérozás ráfért volna még a produkcióra. Csajkovszkij V. szimfóniájának tolmácsolását is nagy közönségsiker jutalmazta. Két­ségkívül: hatásosan játszottak! Talán túl hatásosan is. Minden a vég­letekig fokozva hangzott el, különösen vonatkozik ez a dinamikára, mely a fortissimo részeknél csaknem szétrepesztette a Zeneakadémia falait. Amilyen egészséges egyensúllyal találta el Dimitriadi a Prokofjev-mű karaktereit, itt olyan szabadjára engedte érzelmeit. Természetesen így is fel lehet fogni ezt a darabot, de a mi elképzeléseinkhez, vérmérsék­letünkhöz közelebb áll a kevésbé túlfűtött, kevesebb pátoszú Csajkovsz­kij interpretálás. (A tempók túlhajszolása, a dinamika végletekig való kiélése a zenekari játéknak sem tett jót.) Viszont egységesebb és szép volt a hárfára és zenekarra írott Ravel opusz, a Bevezetés és Allegro életre keltése. Würtzler Arisztid ragyogó technikával játszott, nagy biztonsággal, és megnyerő színekkel. Igazi Ravel-világot teremtett! A pasztellszínek és effektusok csábításainak nem engedett, nem lankadt egy pillanatra sem az előadás ritmusossága, feszültsége. Ez a Ravel-kompozíció nem tartozik a leghálásabb hárfa­versenyek közé és mégis nagy hatást ért el. Würtzler stílusérzékével, fölényes hárfakezelésével, poézisével magyarázható mindez, márcsak azért is, mert a kíséret nem mindig segítette a szólistát elképzeléseinek megvalósításában. Juhász Előd A BUDAPESTI KAMARAEGYÜTTES STRAVINSKY, DE FALLA HANGVERSENYE (febr. 3.) Az évad egyik legszebb koncertjét hallhattuk a „Koncert ’73” hang­versenysorozat első estjén. Mihály András vezényletével először Stra­vinsky A katona története c. műve hangzott el — kitűnően! Ismerjük a darab több hangfelvételét, és nyugodtan állíthatjuk, ez a tolmácsolás vetekedett azokkal, sőt! Igazi stílusos és pontos, koncepciózus Stravinsky produkciót hallottunk. Végre nem zavarták zenekari gikszerek, pontat- 43

Next