Az Országos Középiskolai Tanáregyesület Közlönye, 1904-1905 (38. évfolyam, 1-37. szám)

1905-02-12 / 19. szám

454 feledjük, hogy nagyon tündöklő kivételek is voltak) semmiféle tárgy­ban nem volt alapos és tudományos szakismerete s ezért nem lehetett a mai gondolkozás és felfogás szerint jó tanár. A modern tanárnak nemcsak a maga két szaktárgyát, de épen ezek kapcsán tudományos gondolkozást és módszert is kell tanulnia és ha ezt igazán megtanulta, azt alkalmazhatja a középiskolai tanítás nagyon szűk körén belül más tárgyban is és ez által ezen tárgyak tanítójául is jobban van képe­sítve, mint volt a régi rendszer tanára. És épen ez adja meg a tudo­mányos szakképzésnek, mint a tanárképzés módszerének, a jogosultságot. A tanárképzésnek nem az a célja, hogy tudósokat képezzen, de megfordítva: a tudományos szakképzésnek feladata jó tanárokat nevelni. Meggyőződésem, hogy ez a tudományos szakképzés feltétlenül szükséges, de nem elég. Nem minden tudós ember művelt ember is, a középiskolai tanárnak pedig művelt embernek is kell lennie s e műveltségnek legkisebb mértéke az érdeklődés és tájékozottság a középiskolai munka egész körében. Innen a polyhistorságig még messze út van. Ha a szakképesítés maga elég volna, akkor ma már csupa jó tanárunk volna. Azt hiszem, —SZ.— nem állítja, hogy van. Fáj­dalom, kitűnő képesítésű tanáraink is vannak, kik szaktárgyaikban is rossz tanárok. De azért igazán nem kívánom vissza a szürke múltat, de szeret­ném tanügyünk jövőjét derűsebbnek látni a jelennél is és —sz.—el szemben azt hiszem, hogy a tudományos szakképzés dacára, melynek mindketten hívei vagyunk, nagyon sok még a kivánni és tenni való. De talán ez is ósdi és elavult vélemény. R. V. Budapest. Köszönöm szíves ajánlatát, de nem élhetek vele. Szándékom volt ugyan a Philologiai Társaság elnökének az ezidei nagygyűlésen elhangzott megnyitóbeszédjét a Tanáregyesületi Közlöny­ben szóvá tenni — hiszen, melyik tudományos ügy érdekelhetné jobban a magyar iskolát, mint a magyar irodalomtörténetírás dolga ? — de a Tanáregyesület elnökének határozott kívánságára lemondtam szándé­komról. Kérem Önt, tiszteljük ez óhajtást és nyugodjunk meg elnökünk­nek ez alkalommal is bizonyára jó úton járó ízlésében. A szerkesztő­ NÉVSORA azon tagoknak, kik az 1904. deczember 20-tól 1904. január 30-ig tagdíjat fizettek: 1890/1-re : Szalay Károly (I.). 1900/1-re : Hensch Béla. 1901/2-re : Hensch Béla, Huszár Frigyes, Laczkó Károly (II.). 1902/3-ra: Huszár Frigyes, Laczkó Károly (I.), Markovics Sándor. 1903/4-re : Bozzay Zoltán (II.), Csajági Béla, dr. Cserey Adolf (még 2 K), dr. Fodor László, Geday József (még 4­5), Huszár Frigyes, dr. Juha Adolf, László Dániel, Niem­see József, Still Nándor, dr.­­ Vietorisz József. 1904/5-re: Alt Henrik (I.), Bajay Amand, Balás Árpád (II.), Balázsy­­Czirill (2 .), Bauer Mihály, dr. Bán Aladár (I.), dr. Bánóczi József, Beczner Frigyes, Bittenbinder Miklós, dr. Bokor József, Borsodi Miklós, dr. Chovan-

Next