Az Országos Középiskolai Tanáregyesület Közlönye, 1904-1905 (38. évfolyam, 1-37. szám)
1905-02-12 / 19. szám
454 feledjük, hogy nagyon tündöklő kivételek is voltak) semmiféle tárgyban nem volt alapos és tudományos szakismerete s ezért nem lehetett a mai gondolkozás és felfogás szerint jó tanár. A modern tanárnak nemcsak a maga két szaktárgyát, de épen ezek kapcsán tudományos gondolkozást és módszert is kell tanulnia és ha ezt igazán megtanulta, azt alkalmazhatja a középiskolai tanítás nagyon szűk körén belül más tárgyban is és ez által ezen tárgyak tanítójául is jobban van képesítve, mint volt a régi rendszer tanára. És épen ez adja meg a tudományos szakképzésnek, mint a tanárképzés módszerének, a jogosultságot. A tanárképzésnek nem az a célja, hogy tudósokat képezzen, de megfordítva: a tudományos szakképzésnek feladata jó tanárokat nevelni. Meggyőződésem, hogy ez a tudományos szakképzés feltétlenül szükséges, de nem elég. Nem minden tudós ember művelt ember is, a középiskolai tanárnak pedig művelt embernek is kell lennie s e műveltségnek legkisebb mértéke az érdeklődés és tájékozottság a középiskolai munka egész körében. Innen a polyhistorságig még messze út van. Ha a szakképesítés maga elég volna, akkor ma már csupa jó tanárunk volna. Azt hiszem, —SZ.— nem állítja, hogy van. Fájdalom, kitűnő képesítésű tanáraink is vannak, kik szaktárgyaikban is rossz tanárok. De azért igazán nem kívánom vissza a szürke múltat, de szeretném tanügyünk jövőjét derűsebbnek látni a jelennél is és —sz.—el szemben azt hiszem, hogy a tudományos szakképzés dacára, melynek mindketten hívei vagyunk, nagyon sok még a kivánni és tenni való. De talán ez is ósdi és elavult vélemény. R. V. Budapest. Köszönöm szíves ajánlatát, de nem élhetek vele. Szándékom volt ugyan a Philologiai Társaság elnökének az ezidei nagygyűlésen elhangzott megnyitóbeszédjét a Tanáregyesületi Közlönyben szóvá tenni — hiszen, melyik tudományos ügy érdekelhetné jobban a magyar iskolát, mint a magyar irodalomtörténetírás dolga ? — de a Tanáregyesület elnökének határozott kívánságára lemondtam szándékomról. Kérem Önt, tiszteljük ez óhajtást és nyugodjunk meg elnökünknek ez alkalommal is bizonyára jó úton járó ízlésében. A szerkesztő NÉVSORA azon tagoknak, kik az 1904. deczember 20-tól 1904. január 30-ig tagdíjat fizettek: 1890/1-re : Szalay Károly (I.). 1900/1-re : Hensch Béla. 1901/2-re : Hensch Béla, Huszár Frigyes, Laczkó Károly (II.). 1902/3-ra: Huszár Frigyes, Laczkó Károly (I.), Markovics Sándor. 1903/4-re : Bozzay Zoltán (II.), Csajági Béla, dr. Cserey Adolf (még 2 K), dr. Fodor László, Geday József (még 45), Huszár Frigyes, dr. Juha Adolf, László Dániel, Niemsee József, Still Nándor, dr. Vietorisz József. 1904/5-re: Alt Henrik (I.), Bajay Amand, Balás Árpád (II.), BalázsyCzirill (2 .), Bauer Mihály, dr. Bán Aladár (I.), dr. Bánóczi József, Beczner Frigyes, Bittenbinder Miklós, dr. Bokor József, Borsodi Miklós, dr. Chovan-