Az Országos Középiskolai Tanáregyesület Közlönye, 1904-1905 (38. évfolyam, 1-37. szám)
1904-10-02 / 1. szám
36 Igen tisztelt Közgyűlés! Az iskolára vonatkozó általános eszmék történetében fontos időpontot jelent a jelen esztendő és ez a fontossága maradandó is lesz az emberi gondolkodás történetében. Ebben az évben, 1904-ben volt ugyanis, mert e tekintetben már így szólhatunk róla, az I. nemzetközi iskolaegészségügyi kongresszus. Maga a kongresszus ténye is eléggé jelentős, de különös fontosságát az adja meg neki, hogy eredetére, létrejöttére nézve ama meggyőződésnek volt az eredménye, mely az újabb időben érlelődött meg kellően a szakemberek lelkében, s melyet a kongresszus elnöke is, Griesbach dr., elnöke egyszersmind a német Iskolaegészségügyi Egyesületnek is, melynek kebeléből indult ki e világmozgalom, megnyitó beszédében oly nyomatékosan hangsúlyozott, hogy tudniillik az orvosnak és a pedagógusnak kezet kell fogniok a nemzet jövendő egészséges fejlődésének érdekében az ifjúság egészséges nevelésére és így mind derekasabb jövendőbeli nemzedék létrehozatalára. Ez a fontos meggyőződés, mely ezt a világmozgalmat létrehozta a fent nevezett világösszejövetellel, hogy a kongresszust egyszer magyarul is megnevezzük, amely Nürnbergben folyt le, emlékezetes ténye marad az iskolára vonatkozó általános gondolataink fejlődésének. Ha minálunk is így kezet fognak az orvos és a pedagógus és fürkésző szemmel tekintenek az iskolára, törekedve az ifjúság egészséges nevelésére, tekintettel nemzetünk jövendőbeli egészséges fejlődésére, vájjon nem találnának-e egy és más újítani valót, megváltoztatni valót, esetleg eltávolítani valót is? Oh, minden bizonnyal sok itt még ily szempontból a tennivaló. Eme sok közül most csak egyre óhajtanak felhívni a közfigyelmet, jól megjegyezve ismét, hogy mindig a nemzet jövendőbeli egészséges fejlődését tartva szem előtt kell vizsgálnunk az ifjúság egészséges nevelését. Ha az orvos és pedagógus együttes szemével nézzük nemzetünk egészséges fejlődését és az iskolát, nemzetünk fejlődésénél mindjárt azt tapasztaljuk, hogy egészség dolgában éppen nem a legjobbak a viszonyok, sőt itt valóban ijesztő jelenségre akadunk. A tüdővész, a fajrontó betegségek e rémes fejedelme, tudvalevőleg egész Európában nálunk pusztít a legnagyobb százalékban. Ijesztő nagy ez a százalék minálunk. Ismeretes az a hatalmas társadalmi mozgalom, melyet ép érdemes szakembereink, legelőkelőbb orvosaink e téren megindítottak s mely egyrészt fővárosi és vidéki szanatóriumok felállítását vette célba s másrészt a közegészségügyi viszonyok javításán munkál. Az előbbit tekintve, már meg is nyílt több ilyen szanatórium, az utóbbit illetőleg pedig miniszteri, városi rendeletek intézkednek a köztisztaság érdekében a levegő, a talaj tisztán tartására vonatkozólag. Érdekes itt megjegyeznünk, hogy amily egészséges város Budapest különben, a tüdővész itt rémesebben pusztít mint Európa más nagy városaiban, amit megint a köztisztasági és egészségtelen lakásviszonyoknak kell betudnunk. De itt van a Szepesség a