Az Országos Középiskolai Tanáregyesület Közlönye, 1904-1905 (38. évfolyam, 1-37. szám)

1904-10-02 / 1. szám

36 Igen tisztelt Közgyűlés! Az iskolára vonatkozó általános eszmék történetében fontos időpontot jelent a jelen esztendő és ez a fontossága maradandó is lesz az emberi gondolkodás törté­netében. Ebben az évben, 1904-ben volt ugyanis, mert e tekin­tetben már így szólhatunk róla, az I. nemzetközi iskolaegészség­ügyi kongresszus. Maga a kongresszus ténye is eléggé jelentős, de különös fontosságát az adja meg neki, hogy eredetére, létre­jöttére nézve ama meggyőződésnek volt az eredménye, mely az újabb időben érlelődött meg kellően a szakemberek lelkében, s melyet a kongresszus elnöke is, Griesbach dr., elnöke egyszersmind a német Iskolaegészségügyi Egyesületnek is, melynek kebeléből indult ki e világmozgalom, megnyitó beszédében oly nyomatéko­san hangsúlyozott, hogy tudniillik az orvosnak és a pedagógusnak kezet kell fogniok a nemzet jövendő egészséges fejlődésének érdekében az ifjúság egészséges nevelésére és így mind dereka­­sabb jövendőbeli nemzedék létrehozatalára. Ez a fontos meg­győződés, mely ezt a világmozgalmat létrehozta a fent nevezett világösszejövetellel, hogy a kongresszust egyszer magyarul is meg­nevezzük, amely Nürnbergben folyt le, emlékezetes ténye marad az iskolára vonatkozó általános gondolataink fejlődésének. Ha minálunk is így kezet fognak az orvos és a pedagógus és fürkésző szemmel tekintenek az iskolára, törekedve az ifjúság egészséges nevelésére, tekintettel nemzetünk jövendőbeli egészsé­ges fejlődésére, vájjon nem találnának-e egy és más újítani valót, megváltoztatni valót, esetleg eltávolítani valót is? Oh, minden bizonnyal sok itt még ily szempontból a tenni­való. Eme sok közül most csak egyre óhajtanak felhívni a közfigyelmet, jól megjegyezve ismét, hogy mindig a nemzet jövendőbeli egészséges fejlődését tartva szem előtt kell vizsgálnunk az ifjúság egészséges nevelését. Ha az orvos és pedagógus együttes szemével nézzük nemze­tünk egészséges fejlődését és az iskolát, nemzetünk fejlődésénél mindjárt azt tapasztaljuk, hogy egészség dolgában éppen nem a legjobbak a viszonyok, sőt itt valóban ijesztő jelenségre akadunk. A tüdővész, a fajrontó betegségek e rémes fejedelme, tudvalevő­leg egész Európában nálunk pusztít a legnagyobb százalékban. Ijesztő nagy ez a százalék minálunk. Ismeretes az a hatalmas társadalmi mozgalom, melyet ép érdemes szakembereink, leg­előkelőbb orvosaink e téren megindítottak s mely egyrészt fővárosi és vidéki szanatóriumok felállítását vette célba s másrészt a közegészségügyi viszonyok javításán munkál. Az előbbit tekintve, már meg is nyílt több ilyen szanatórium, az utóbbit illetőleg pedig miniszteri, városi rendeletek intézkednek a köztisztaság érdekében a levegő, a talaj tisztán tartására vonatkozólag. Érdekes itt megjegyeznünk, hogy amily egészséges város Budapest különben, a tüdővész itt rémesebben pusztít mint Európa más nagy városaiban, amit megint a köztisztasági és egészségtelen lakásviszonyoknak kell betudnunk. De itt van a Szepesség a

Next