Az Országos Középiskolai Tanáregyesület Közlönye, 1904-1905 (38. évfolyam, 1-37. szám)
1904-10-02 / 1. szám
33 illatot, ízt, zamatot, bűbájt, varázslatos erőt, ragyogó színpompát, szenvedélyt Petőfinél, Aranynál,Jókainál, Kossuthnál stb. Lehetetlen, hogy így az érdekkeltés ügyes felhasználásával táplálékot ne adhassunk a tanulók aktivitásra való hajlamának. Lehetetlen, hogy a tanuló ne érezze ily módon, mily sok éltető elemet rejt magában az irodalom és mennyi impulzust adhat öntevékenységének. Lehetetlen, hogy ilyeténképen fejlődésre képes magot ne hinthessünk el az ifjú lélek termékeny talajában. Az olvasmányok helyesen alkalmazott módszere alapján érezhetik a tanulók majd azt is, hogy kulturális fejlődésünket csak úgy érthetjük meg igazán, ha összevetjük más népek halállásával, ha belekapcsoljuk az egyetemes kultúra történetébe. Föl kell a kapcsolatot tüntetnünk, de nem akadémikus fejtegetéssel, hanem jellemzetes értékű olvasmányok alapján domborítandó az ki. A szabad előadásnál a lélek egyszerű jelenségei, a periferikus és centrális ingerek szülte képzetek, továbbá a belőlük apperceptió és synthesis útján létrejött általános gondolkodási formák, a fogalmak, ítéletek és következtetések, végre a rendszeres gondolkodás formái, a meghatározás, az osztályozás és bizonyítás kell, hogy játsszák a főszerepet. Vagyis az előadóképesség fejlesztésében súlyt kell fektetnünk a lélek tartalmának gazdagságára, a szóbőségre, a helyes nyelvhasználatra, a szó- és mondatfűzésre, nemkülönben az ismeretanyag kellő elrendezésére. A szókincs fejlesztése céljából különös gondot kell fordítani a rokonértelmű szócsoportok összeállítására, a jelentésbeli árnyalatok kiemelésére, nemkülönben a gondolatkifejezések alakjainak kellő világításba való helyezésére. Ha ily eljárást követünk, könnyebben fognak a tanulók boldogulni az írásbeli dolgozatokkal is. A tanárnak kevesebb fejtörésébe fog kerülni alkalmas tételeknek a kitűzése és a dolgozatok is értékesebbek lesznek úgy tartalom, mint forma tekintetében. Tartalmasabb és egységesebbek azért lesznek, mert a tanulóknak így nagy anyag áll majd rendelkezésére; a saját benyomásaikat értékesíthetik, a saját tudásuknak tárházából meríthetnek és nem fognak innen és onnan összelopkodott adatok jól s rosszul sikerült összetákolásával előállani. Stílus és nyelv tekintetében is becsesebbek lesznek a dolgozatok, ha a sok olvasmány alapos tárgyalása révén a tanulónak nyelv-, stílus- és kompozícióérzéke fejlődött és izmosodott. * * * Ezek után összefoglalhatom nézeteimet az irodalomtörténeti rész tárgyalásának mikéntjére nézve. Az elmondottakból önként következik, hogy az irodalom nem lehet címekbe és számokba vesző labirint, sem pusztán könyvcímek gyűjteménye, s azoknak felsorolása és bírálata. Amennyiben az olvasmányokkal bővebben foglalkozunk, a lexikális rész csak a legfőbbekre és legjellemzőbbekre redukálandó. Nem szükséges, hogy a tanuló tudja, egy ORSZ. KÖZÉPISK. TANÁREGYES. KÖZL. 3