Az Országos Középiskolai Tanáregyesület Közlönye, 1910-1911 (44. évfolyam, 1-46. szám)

1910-12-22 / 19-20. szám

383 szellemű apától (nem ütött a nagyszellemű apára, messze esett a fájától). Földi megalapítja a magyar természetrajzot is, mely mindig barátságos otthont talált Debrecenben. Csokonai a drámában figye­lemre méltó kísérleteket hozott létre; a nyelv változatossága már akkor is birtokában volt. Magyartalan mondatkapcsolás: fordítja Marmontal Erkölcsi meséit, mely címen azonban (. . . meséit. Ezen a címen . . .); ked­velte a költői levelet, a­mely műfaj; átdolgozza Young Éjtszakáit, mely könyv ... és így tovább nagyon sokszor. A birtokos személyragozott főnév előtt kiteszi a névmást is, ami a legtöbb esetben teljesen fölösleges s a magyarosság rovására történik: az ő szent életének példája ; az ő ércszobra; az ő alakja, az ő megtisztult képe stb. Ennek csak ellentét esetén nyomatékos­ság kedvéért volna helye. A mutató névmást néha magyartalanul használja: ez eseményt ír ehelyett ezt az eseményt, ez időbent ebben az időben helyett. Az életrajzok bevezető soraiban nagyobbrészt helytelen a szó­rend : született 1551-ben, született régi magyar családból, született 1690-ben a háromszéki Zágonban (1690-ben született . . . Zágon­­ban vagy a . . . Zágonban született 1690-ben vagy a . . . Zágon­­ban 1690-ben született. Csak az állítmánynak nem lehet elől a helye.) Előfordulnak ilyen szerkezetek is: ezek tartalmazzák a szer­zetesektől készített legendákat (a szerzetesek készítette) ; nagyszámú női kolostoro/t is támadta/! (nagyszámú női kolostor is keletkezett.) De mindez csekélység. A könyv irodalmi színvonalon áll, nagy tudással és gonddal, igazi pedagógiai érzékkel készült. Felekezeti tekintetben minden elfogultságtól ment. Csakhamar el fog terjedni, mert méltán foglalhat helyet legjobb irodalomtörténeti tankönyveink között. .................... .....................V. Rátz László és Mikola Sándor: Az infinitezimális számítások elemei a középiskolában. Budapest, Franklin-Társulat, 1910. Ara­b korona. E művecske azoknak akar szolgálatot tenni, akik a modern reformmozgalmak szelleme értelmében az infinitezimális számítások ele­meit középiskolai tanításukba be akarják vezetni. A szerzők az anyag megválasztásában és kidolgozásában arra törekedtek, hogy a nemesebb értelemben vett iskolaszerű tárgyalás módszerét fenntartsák. E célt úgy érik el, hogy a könyv tartalmát kellően felosztják és ragozzák, minden pont elején a problémát kitűzik, a megoldás módját megbeszélik, szabályt adnak és minta­feladatokat dolgoznak ki. Épp azért azt gon­doljuk, hogy e könyvecske a tanuló kezébe is adható. A külföldi irodalomban nagyon sok könyv van, amelyek hasonló tartalmat ölelnek fel, azonban kidolgozásukban éppen ezt az iskolaszerűséget nélkülözzük. Némelyikben a tárgyalás igen széles mederben folyik (Perry) mások igen bőbeszédűek (Scheffers), vannak olyanok, amelyekben a kellő pre­

Next