Az Országos Középiskolai Tanáregyesület Közlönye, 1920-1920 (53. évfolyam, 1-10. szám)

1920-04-01 / 1-7. szám

Ötvenharmadik évfolyam, 1-7. szám, 1920 április 1. Szerkeszti: Az egyesület anyagi ügyei valamint a lap kiadásit illető ügyek Előfizetési díj egy évfolyamra 20 korona. — Évi tagdíj 20 korona. ORSZÁGOS KÖZÉPISKOLAI TANÁREGYESÜLETI KÖZLÖNY Az egyesület ügyeiben minden irat Dr. MADAI GYULA főtitkárhoz küldendő VIII., Eszterházy­ utca 14. sz. alá DR MARCZINKÓ FERENC II., Toldy Ferenc u. 9. Dr. ROMSAUER LAJOS pénztárnok (I., Fehérvári­ út 56/­a) hatáskörébe tartoznak. ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉD mondotta dr. Lévay Ede az Országos Középiskolai Tanáregyesületnek Budapesten, 1920 március 28.-án tartott rendkívüli közgyűlésén. Sugortalan, sötét és hideg a magyar jövendő, így tervezték ki ellenségeink. Szellemi életünk apostolaira, írókra és művészekre, poli­tikusokra és tudósokra, lelkészekre és tanárokra vár a feladat, hogy ebbe a komor jövőbe a jó reménység napjának sugarait, a mindent átfogó keresztény kultúra világosságát, a magyar testvéri szeretet melegét árasszák széjjel. A világháború tengernyi vérvesztesége, a forradalmak soha nem sejtett borzalmai és gazságai, a megszálló csordák kegyetlen pusztításai és a győzők velünk szemben tanúsított égbekiáltó igazságtalanságai után megdöbbenve, szárnyaszegetten, tétlenül álltunk a romok felett s vártuk a csodát, mely varázsütésre véget vet a szenvedéseknek és visszavezet bennünket a nagy katasztrófát megelőző korba, hogy zavar­talanul folytassuk akkor abbahagyott életfolyásunkat s a szerzett tapasz­talatokkal megokosodva munkálkodjunk történelmi feladatunk telje­sítésén. Idő kellett, míg beláttuk, hogy minden ilyen reménykedés hiába­való, hogy csakis a magunk erejében szabad bizakodnunk; minden egyéb hiú ábránd, melyre nem építhetünk, különben veszve vagyunk. Most már tudjuk, hogy magunkra vagyunk hagyatva. A magyarság testén ütött sebeknek kell erőforrásokká válniok, ezekből kell képességet merítenünk türelemre és összetartásra, szeretetre és gyűlöletre, öntuda­tos munkára és célszerű alkotásokra és mindarra, ami a nemzeti lét fenn­tartásához szükséges. A dermedtséget felocsudásnak, a csüggedést makacs élni akarásnak, az ábrándozást reális meggondolásoknak, az elernyedést bátor lendü­letnek, a tétlenséget lázas munkának kell felváltani. Nagy cselekedetekre, nemzeti szent örökségünk csorbítatlan továbbadására, üdvös refor- Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny Ltli. 1

Next