Az Országos Középiskolai Tanáregyesület Közlönye, 1920-1920 (53. évfolyam, 1-10. szám)
1920-08-01 / 8-10. szám
Ötvenharmadik évfolyam. 8—10. szám, 1920 . Szerkeszti: DR MARCZINKÓ FERENC Az egyesület anyagi ügyei, valamint a lap kiadásai illető ügyek Előfizetési díj egy évfolyamra 20 korona. — Évi tagdíj 20 korona. ORSZÁGOS KÖZÉPISKOLAI TANÁREGYESÜLETI KÖZLÖNY Az egyesület ügyeiben minden irat Dr. MADAI GYULA főtitkárhoz küldendő VIII., Eszterházy utca 14. sz. alá II., Toldy Ferenc u. 9. Dr. ROMSAUER LAJOS pénztárnok (I., Fehérvári út 56/a) hatáskörébe tartoznak. A BÉKESZERZŐDÉS ÉS A KÖZÉPISKOLÁK. Európa új térképrajzolói még mindig tökéletesnek tartják szörnyű munkájukat: a magyar békedelegáció nagyszerű munkálatainak elolvasása után sem változtatták meg egy vonással sem azokat a határokat, amelyek tehetetlen, kéz- és lábnélküli torzóvá nyomorítják hazánkat. A kontár operálok nem törődtek azzal, hogy késük nyomán mindenütt vér selked ; tudják, de közömbösen veszik, hogy a határokkal a nemzeti organizmus legérzékenyebb pontjait vágják ketté, az Alföld és a hegyvidék közötti átmeneti területet, ahol legélénkebb a gazdasági csereforgalom, legsűrűbb a lakosság, ahol az új határ a modern állami és gazdasági élet legfőbb életereit, a vasutakat szeli ketté s a sűrű forgalom lebonyolítására alakult gócpontokat, a városokat választja el azoktól a vidékektől, melyekből életerejüket, gazdagságukat merítették. Ránk nézve betetőzi a csapást, hogy e százszorosan érzékeny átmeneti vidékeken a határvonalat mindig a magyar igények tökéletes semmibevevésével vonták meg : ellenségeink kapták meg a határokon végigfutó, kényelmes vasúti vonalakat (Kassa—Csap—Királyháza, Szatmár—Nagy- Várad—Arad), míg mi új határterületeinket alig tudjuk tengelyen is megközelíteni; ők kapták meg a magyar- és nem magyarnyelvű, vagyis a sík és hegyes, a kulturáltabb és műveletlenebb vidékek érintkező pontjain, de még magyar nyelvterületen épült, túlnyomó magyar többséggel bíró városokat is, az azokban felhalmozott közigazgatási, kulturális és gazdasági intézményekkel s felbecsülhetetlen értékű épületeikkel és felszereléseikkel együtt. A magyar most teljesen levetkőztetve, az úttalan pusztára kikergetve áll s Pozsonyba, Nyitrára, Losoncra, Rimaszombatba, Kassára, Ungvárra, Beregszászba, Szatmárra, Nagykárolyba, Nagyváradba, Aradra, Szabadkába, Sopronba a készbe kényelmesen beülő rabló szomszédai kacagva nézik, hogyan fog sikerülni a mindenéből kifosztott, kezén-lábán megkötözött magyarnak az elvesztett kincsek helyébe Csornán, Mátészalkán, Berettyóújfalun. Eleken a közigazgatásnak, a kultúrának és gazdasági életnek új gócpontjait kiépíteni, hogy azokat majd később 4—5 % óda vándorolta főt vagy oláh napszámos Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny Ltli. 4