Az Országos Középiskolai Tanáregyesület Közlönye, 1931-1932 (65. évfolyam, 1-10. szám)
1931-09-01 / 1. szám
23 a szomorú eseménnyel csaknem egyleteiben történt, hogy megjelent kiváló munkája, a magyar memoár-irodalom remeke : A fekete kolostor. Mi külön büszkélkedhetünk vele : tanári rendünkből magasodott ki egy olyan író, ki a Ктгща en, stb aranyveretét véste alkotására. A boldog bretagne-i nyaralás (1914), a konzullal való jelenet, a franciák idegengyűlölete, találkozása tanártársaival, a périgueux-i vesztegzár és internálás, a szigetbörtön , Noirmoutier (Fekete kolostor), ennek rozsdamarta, rút világa, fogolytársadalmi életük megszervezése, az internáltak sorsa, Jungblut elhunyta, az első karácsonyest, a kantin magyar asztala, Zádory társuk összetűzése az adminisztrátorral, a nyári rabséták, Lolo kutya sorsa, az adminisztrátor felsülése, majd lihegő bosszúja, a templomba menés, a Szilveszter-esti lakoma (1915), a szökés kísérlete a földalatti folyosón, a tavasz megérkezése, az Ile d‘Yeu-be költözés, a citadella dohos és patkányok benépesítette kazamatáiban tengetett életük, kínzó széttagoltságuk, férőhelyért való tülekedő küzdelmük, az érzelmek zűrzavara, az eltorzult vágyak, a beteges szenvedélyek, a börtönláz „rettenetes víziója“, a spanyol szeretetadományok körül támadt civódás, az őrület rémének kísértetesei, a vele való konok szembeszállás, a kazamatákból felszakadó sóhajok, nyögések, a kint zúgó vihar, a lidérces álmok, az állati tengődés, 1918 tavaszának örömtelensége, a foglyok forradalmi megmozdulása a rendes kenyéradagért, kétségbeesés szakadékába zuhanásuk a német front bomlása hírére, a lelki összeroppanás, a csalódás Wilsonban, mélységes elkomorodása Magyarország sorsa miatt, a spanyoljárvány szörnyű pusztításaiba macabre-árny belengte utolsó karácsony (1918), a fásult zsibbadtság elhatalmasodása, a dermesztő híradás Erdély elvesztéről, a szabadulás és a hazatérés rajza megható vagy drámai feszültségű képekben elevenedik az elbeszélő művészet igézetével eltelt s a nagy kultúrnemzetbe vetett bizalmából felocsúdott olvasó elbűvölt és felriadt lelke elé. Nem kevésbbé mesteriek környezetéről festett arcképei. Milyen elevenek s élettel teljesek a fontoskodó Palvador, a jóérzésű Guillaume őrmester, a zsarnok adminisztrátor, a jóságos plébános, az eszelős Bistran Demeter, az irodalomért rajongó Müller, a lágykedélyű Herz ! De ki győzne mindent elsorolni ? Emberei életre kelnek, személyes ismerőseinkké válnak. De megkap akkor is, mikor a saját lelkét tárja elénk. Szereti a reflexiókat. Egy-egy leírása vagy arcképe nyomán előtámadnak líraiságban megfürösztött gondolatai. Politikai eszmélkedése s a magyar sorsnak a háború hullámzásai szerint való mérlegelése mély látásról tanúskodik. Nemes szívre világítanak lebilincselő emlékezései is. Élmények s milyen lélek mélyére rögződő átélések irodalmi alakba öntése mindez ! Mintája bizonyára volt. () maga megvallja (I. k. 240.), hogy erősen megragadta Dosztojevszkij remeke : Feljegyzések a halottak házából (1861). A hősies lemondás, a szenvedés szeretete, a lélektani megfigyelés mélysége s a költői mérséklés mozzanata, melyekre Dosztojevszkijnél talál, művészi öntudatra serkentik. Olyan mesterien munkálja meg keserves fogsága ezer sanyarúságát, hogy háborús prózairodalmunkban az első helyet vívta ki magának. Elek Oszkár.