Az Országos Középiskolai Tanáregyesület Közlönye, 1936-1937 (70. évfolyam, 1-10. szám)
1937-01-01 / 5. szám
223 HALOTTAINK. Palkovics Károly kegyesrendi gyémántmisés áldozópap, a magyar kegyestanítórend nesztora, nyugalmazott gimnáziumi tanár, életének 88., szerzetességének 70., áldozópapságának 63. évében Debrecenben meghalt. Sziberth Sándor, a budapesti I. ker. m. kir. áll. Verbőczy István gimnázium tanára. 1936. december hó 4-én, életének öttanári működésének 27. évében rövid betegeskedés után váratlanul meghalt. Bánóczi és mogyoróssi Hlavathy Imre, a budapesti V. ker. m. kir. áll. Berzsenyi Dániel gimnázium tanára, az Eötvös Collegium volt tagja, emléklappal ellátott főhadnagy, a Nemzeti Egység Tanügyi Szervezetének országos főtitkára, a Lipótvárosi Társaskör alelnöke, a Fővárosi Lovaregylet b. elnöke stb. 1936. december hó 20-án meghalt. Ditrói Lajos, a kaposvári m. kir. áll. Somssich Pál gimnázium testnevelési tanára, tartalékos hadnagy, a Signum Laudis, Károly-csapatkereszt, Sebesülési-érem és Háborús-emlékérem tulajdonosa, 1936. november hó 24-én, életének 42., tanári működésének 19. évében váratlanul meghalt. Széll Sándor, a budapesti VIII. ker. Zrínyi Miklós gimnázium tanára, életének 54., tanári szolgálatának 30. évében december 8-án meghalt. Pesovár Ambrus, kegyesrendi áldozópap, középiskolai igazgató, életének 53., áldozópapságának 29. évében folyó évi január hó 10-én Herenden (Veszprém m.) meghalt. Dr. Polgár György Ödön, a budapesti III. ker. áll. Árpád gimnázium rendes tanára, a III. ker. Kat. Kör igazgatója, a Magyar Gyorsírók Országos Szövetségének és a Gyakorló Gyorsírók Társaságának választmányi tagja, i. é. január hó 13-án, tanári szolgálatának 33. évében rövid, de súlyos szenvedés után meghalt. KÖNYVSZEMLE. Kosáry Domokos: A Görgey-kérdés és története. (Budapest: Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 1936. 328 lap.) Az elmúlt évtizedek történelmi problémái között alig van olyan, amely szakembereket és nagyközönséget annyira kettéosztott volna, mint a Görgey - kérdés. Érthető is. Hiszen a szabadságharc szereplői vagy közvetlen utódaik még nem is olyan régen életben voltak s a lelkesedés a szabadságharcért, a fájdalom és keserűség annak bukása fölött még nem aludt ki a lelkekből; másrészt akik olvasták is valamennyire és foglalkoztak a legendás időkkel, azok tisztábban látták az eseményeket, azok rúgóit s objektívebben bírálták el a szereplőket. Egy magárahagyott nemzet küzdelmében s annak értékelésében inkább az érzelmi momentumok vezetnek. Ezért volt, hogy a be nem avatottak közül Görgeyt sokan árulónak tartották. Ma már nemcsak a történelmi értékelés, de a közvélemény is sokat változott. Nehéz feladat is a szabadságharc eszméivel s az érte lelkesedők érzelmeivel a képzett katona szigorú és fegyelmezett mentalitását összeegyeztetni. A katonai logika pedig az érzelmi momentumokat nem igen veheti tekintetbe. Ezért volt Görgey már kezdettől fogva nemcsak Kossuth, de a képviselők nagy részével is ellentétben, ami azután mindig fokozódott.