Polgáriskolai Közlöny, 1917 (21. évfolyam, 1-20. szám)

1917-05-01 / 9-10. szám

165 KÜLÖNFÉLÉK. Gépírás a polgáriskolában. A polgáriskola minden munkása érthető reménykedéssel várja régóta esedékes új tantervünk megszületését, melynek mikénti megvalósulása döntő hatással bír iskolánk további sorsára nézve. Általános óhajunk, hogy az új tan­terv még a háború folyamán életbe is lép­jen s a mai elavult mielőbb a multté legyen; és azért most időszerű, hogy­ azt lapunk hasábjain minden részletében alaposan vitassuk meg, nehogy egy torz alkotással megakasszák iskoláink korszerű kialakulását. Úgyis az a veszély fenyeget, hogy a középiskola tantervét akarják ránk húzni, amely ott is javításra szorul. A tanterv megállapításánál a közélet különböző nyilvánulásai, az ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági téren észlelhető újabb eljárások veendők elsősorban figyelembe. Csak így érhetjük el ama ideális célt, hogy a tanuló­ban egyrészt a helyes, reális világnéz­etet alakítjuk ki, másrészt pedig oly ismereteket közlünk vele, melyek alkalmazására a különböző életpályákon bőven nyílik alkalom. Ama új ismereteket, melyek joggal kérnek helyet maguknak a polgáriskola bevezetendő új tantervében, lapunk legnagyobb­részt már ismertette. Jelen sorainkban egy oly ismeretággal óhajtunk foglal­kozni, mely szintén sikerrel kopogtat az iskolák kapuin, sőt több helyen részben mint rendes, részben mint rendkívüli tantárgy bebocsátást is nyert. Ez ismeret a rohamos léptekkel haladó és napjainkban mindinkább szélesebb és szélesebb körű tért foglaló gépírás használata. A gépírás tanítása a polgáriskolában feltétlenül indokolt, mert e köny­­nyen elsajátítható ügyességgel sokan keresik meg mindennapi kenyerüket. Akárhány kereskedősegéd kedvezőbb alkalmazást kap, ha mint gépírót, a kisebb jelentőségű levelezések végzésével is megbízhatják. Sok intelligens ember idegesség vagy más ok miatt nem tud tetszetős kézírást elsajátítani, jó gépíró azonban aránylag kevés gyakorlattal belőlük is lehet. Iskolánk sokat hangoztatott gyakorlati iránya tehát egyenesen követeli a bevezetését, amely mellett egyéb okok is szólanak. Az írógépnek mint összetett gép szer­kezetének részletes ismerete támassza és gazdag példatára a fizikai tananyag némely részleteinek, annál is inkább, mert a gépet tisztogatni és a kisebb hibáit kijavítania is kell. A gépírónak figyelemmel és pontossággal kell dol­goznia, ügyelnie kell a helyes testtartásra és a megfelelő újlakásra, munkájá­nak tehát fegyelmező hatása is van. A különböző jelekből díszítéseket (kere­teket stb.) is szerkeszthetünk, miáltal a szépérzéket is fejleszti. De fölös­legesnek tartjuk egy oly írásmód előnyeinek részletes fölsorolását, mellyel rövidebb idő alatt, kisebb helyen, pontosabban és csinosabb kivitelben végez­hetjük írásbeli teendőnket. A gépírás tanítása az emlékezetet nem terheli, a tanulóra tehát meg­­terheltetést nem okoz, a kézügyességet azonban fejleszti, miért is a leg­­mesterkéltebb csűrés-csavarással sem tudnék iskolánkba való bevezetése ellen érvet kovácsolni. Az alábbi beosztás alapján még tanóraszaporítást sem vonna maga után. A szépírást ugyanis teljesen elég volna csupán az első osztályban tanítani, a felsőbb osztályokban a különböző dolgozatok kapcsán szorítanék a tanulót csinos kézírásra. A második osztályban egész bátran tanítható a kézügyességet és a szépérzéket egyaránt fejlesztő, a gyakorlati alkalmazható­ság szempontjából pedig kétségtelenül értékes rondi­tás, esetleg egyéb dísz­írás is, melyek mellett szükség esetén a szépírás gyakorlásának is szoríthatunk kis időt. A harmadik osztályban ily módon fölszabadult szépírás órát a gép­írás tanítására lehetne fordítani. Lapunkban megjelent tantervrevíziós javaslatok csaknem minden új tárgyat a IV. osztály anyagába illesztettek. A gépírás azonban már a III. osztályban elvégezhető, sőt a IV. osztály egyes stilisztikai feladatainak elkészítésénél (például a külön ívekre készítendő polgári ügyiratoknál) alkal­mazni is lehetne. A tanításra heti egy óra is elégséges. Az elmélét néhány óra alatt meg-

Next