Polgáriskolai Közlöny, 1918 (22. évfolyam, 1-20. szám)
1918-01-01 / 1-2. szám
t fel. Értekezései többnyire német és francia kivonatban is megjelentek. Átdolgozta a Roth S.-féle Állattan és Pap J.-féle Természetrajz című tankönyveket. A term. tud. társulat által kiadott «A magyar birodalom állatvilága (fauna regni Hungáriáé)» című munkában a szivacsokat és a mohaállatokat állította össze. Seemayer társaságában (ki a növény- és ásványtant dolgozta ki) megírta az Athenaeum által kiadott Nagy Képes Természetrajzban az állattani részt (1899). 1900-ban lett a Pedagogiumnak rendes tanára, majd Kiss Áron után 1907-ben igazgatója. Működése alatt az intézet minden tekintetben nagyot fejlődött. Nagy munkaerejét az intézeten kívül az Orsz. Pedagógiai Könyvtár és Tanszermúzeum vezetésében is érvényesítette, amelynek 1906—1915-ben elnöke volt. Elnöke volt Sebestyén Gyula halála óta MKIB-nek is , legutóbb pedig a népiskolai és óvodai szemléltető képek készíttetését bízta reá a minisztérium. Temetésén résztvett az egyesület elnöksége is, részvétét fejezte ki a családnak s koszorú-megváltás címén a Polgáriskolai Tanárjelöltek Segítő Egyesületének küldött 100 koronát. A sírnál a Pedagógium tanári kara nevében Kovács János, az egyesület nevében az elnök beszélt. * * * Dr. Kovács János beszéde a Pedagógium tanári kara nevében : Tisztelt gyászoló közönség ! Mint amikor vihar töri derékban az erdő legerősebb tölgyfáját, vagy földrengés dönti le a legszilárdabb gránitoszlopot, úgy hűlt ki közülünk Vangel Jenő, intézetünk fő tartó oszlopa, az a hatalmas tölgyfa, amelynek koronája alatt biztos oltalmat talált családja és az a nagy közönség, amelyet családjaként tekintett. A mi terheinket ő hordozta. Akinek gondjait ő vette át az ő erős vállára, az akár feleség, gyermek vagy unoka, akár munkatárs vagy tanítvány, gondtalan bizalommal élhetett élete céljának, tudva, hogy az ő keze megad neki minden segítséget, elhárít előle minden akadályt. A gondviselés vezető állásokra helyezte s felruházta azzal az akaraterővel, szellemi és fizikai munkabírással, amely nagy feladatai sikeres megoldásához szükséges volt. Mi láttuk, hogyan gyarapodott évről-évre hatalmas arányokban az ő igazgatása alatt intézetünk, mely annyira a szívéhez volt nőve ; láttuk, hogyan vált keze fölött fényes kultúrintézménnyé az általa lomtár gyanánt átvett Tanszermúzeum ; láttuk, hogyan terjeszti el a legtávolabbi pusztákig a közművelődés eszközeit, mint a N. I. K. I. B. elnöke. A távoli szemlélőben is, aki csak az eredményeket látja, bámulatot kelt ez a tevékenység; mi bennünk, akik közelről láthattuk ez izzó munkásságot, gyakran a megdöbbenésig fokozódó csudálatot váltotta ki ennek a korlátokat nem ismerő energiának a szemlélete. Az alkotás leküzdhetetlen vágyát kapta isteni adományul, de megadta az isteni gondviselés az alkalmat is neki, hogy ezt az adományát érvényesíti esse. Magasra tűzött nagy célok hevítették és ha nem is ért el mindent, amit célul tűzött ki, de